Kacsaúsztató

2012-01-07T21:12:00.003+01:00

Laza másfél hónap után újra itt :) leporolom a blogom. Nyilván lett volna mit írni, csak nem igazán akartam. Anyáról meg a pasijáról, akiről úgy szereztem tudomást, hogy kvázi rájuk nyitottam.

M-ről és az ételérzékenységéről (zöldborsó, méz, finomliszt, tojássárgája) és annak következményeiről.

Munkakeresésről. De valahogy nem jutottam idáig. De most szépen felvázolom:

Anyám pasija dolgot hagyjuk, eléggé felzaklatott, szólhatott volna, de azért a blogjában az én hibám...
M ételérzékenysége úgy derült ki, hogy az étterem üzemorvosa nem adta meg neki a bőrgyógyászati igazolást az ekcéma miatt, hanem elküldte bőrdokihoz. Az nagyítóval vizsgálta meg a kiütést, majd elküldte allergiavizsgálatra. Ott a fenn említett ételeket hozta ki, ezek mellett pedig többek között a nikotint. Ennek örültem, mert mostanában rengeteget dohányzik. És reméltem, ez leszokásra buzdítja, de nem. Mert ő akkor akar leszokni, amikor következik a tök új élet. Ennek pontjai: a) az étterem otthagyása b) suli elkezdése - utazás-ügyintéző és rendezvényszervező c)új munkahely (az emberke, aki akkor volt a főnöke, amikor portás volt, elvileg tud majd melót szerezni) és d) amikor én odaköltözöm.
Maradjunk a d) pontnál. Akkor költözöm oda, amikor lesz munkám. Remélem, jövő héten... Ugyanis voltam a McDonalds'-ban állásinterjún. Sanyarú dolog... Erre csípőből lehetne vágni, hogy haha, bölcsész diplomával mimás... De én nem onnan akarok nyugdíjba menni, hanem az onnan kapott fizetésemből akarok megélni, amíg elvégzem a sulit. Ami még majdnem egy év. És ha elvégeztem, nem kell besz@rjak, hogy te jó ég, nincs munkám, mit csináljak?! Lesz majd időm keresgélni. Nem leszek idegi és anyagi sokkban. Jameg elköltözhetek anyától, és semmiben sem leszek rá utalva. És talán havi 10000 ft-ot haza is tudok majd adni... Kevés, de apa mégiscsak itt maradt egy 4 szobás, hatalmas családi házzal meg annak a rezsijével a saját fizetésére. Bár már az is nagy megkönnyebbülés lesz neki, hogy engem konkrétan már nem kell "pénzelnie". Mert sajnos ez a nagy büdös helyzet. Egy kanyi vasam sincs önerőből. És itt kanyarodunk vissza a mekihez, ami nekem jól jön, mert akkor lesz. ÉÉÉÉÉSSS! Remélem, minimum annyira pörgős 8 órám lesz, mint gondolom, és hogy lehet majd személyzeti kajának salátát választani és akkor lesz pénzem egészségesen élni, és lefogyok és végre megveszem EZT a ruhát, amibe még nagyon régen beleszerettem... Messzemenő tervek...
Elkezdtem járni egy helyre, amit gyakorlati helynek neveztem ki. Az biztos, hogy simán tudnék már cipős dobozt hajtogatni, islert mártani, sütőpapírt vágni, ragasztgatni, stb... tanultam eddig egy-két érdekességet is, de az eddig ott eltöltött 10-12 napnak több mint 90%-át a cukrászoktól külön töltöttem, és a fenn nevezett feladatokat végeztem. Nekem viszont csak kb. 370 órám van gyakorlatra. Most akkor? Mi légyen? Egy darabig nem megyek, remélem, meló miatt. Bár már most azt mondtam, hogy dolgozom, ami miatt bűntudatom is van rendesen, de gyakorlat mellett semmire nem maradt energiám (lásd: testmozgás, munkakeresés, tanulás)....
Fúúúú, szülinapos időket élünk :) Szép sorban: M, Apa, B, Zs (utóbbi kettő tesó... ugyebár :D). Én meg csak sütök és sütőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőők! Karácsonyról nem is beszélve (dehogynem: bejgli, mézeskalács, tiramisu torta, képviselő fánk :D). Apa legyezőtortát kapott, M dobosat, B csokitortát, Zs feketeerdőt. Ezek olyanok lettek, hogy eltelik 3 óra, és több mint a fele elfogyott :D Örülök neki, ez csak lök előre :))
A szilveszter az úúúúúúúúhh, de iszonyat volt. Az eleje iszonyat jó, aminek következtében a végére iszonyat sz*rul lettem. Kevésbé bírtam mint máskor. Megharapott egy teknős, el is estem egyszer, és a harisnyám egy része beépült a térdembe. Kiakadtam M-re, mert nem volt ott, hogy megfogjon, pedig azt mondta, mindig vigyázni fog rám, ezért 3 megálló után lepattantam az éjszakairól és sokat hisztiztem és mindenfélét a fejéhez vágtam. De aztán ő olyan ember, hogy... áhh, fenefenefene... Kib*szott mérges vagyok magamra a szilveszterért. Ő egy csodálatos ember. Jó, vannak hülyeségei, de amúgy nagyon-nagyon jó, odafigyelő meg minden. Ő konkrétan minden. Én meg kicsit idegbajos vagyok és iszonyat nehéz évet zártam, és ezt ugye többek között neki is köszönhetem. De azt is, hogy mindemellett tele van szép pillanatokkal is. Csak a néha-néha felröppenő kételyek... Azok nem kellenének a kutyának sem...

2011-11-24T17:46:00.003+01:00

M egy hihetetlenül jó ember. Soha-soha-soha nem találkoztam még hozzá hasonlóval. Olyannal, aki ennyire kedves, türelmes, jóindulatú lenne. És akivel ennyire lenne közös hang. Most kb. ezt akartam csak leírni. Nem is fokozom, mert PMS anyó megint gyötörget, és a végén még elbőgöm magam a nagy meghatódottságban. Szerelmes vagyok :) NAGYON!

Amúgy járok egy helyre gyakorlatra. vagyis még próbanapozok, hogy megtudjuk, tudunk-e együtt dolgozni. Eddig nagyon kedvesek. Örülök ennek. Hozzám kell a türelem, és ma pl. egy mozdulattal széttörtem 6 db makrónt, de csak annyit kaptam, hogy jól van, semmi baj, és megmutatták, melyik sütőlemez hova való és hol mire kell figyelni. A habzsák lassacskán talán a barátom lesz.

Imádom ezt a sulit. Jó hely, van már egy csaj, akit barátomnak is nevezhetek. Örülök neki, és úgymond hálás is vagyok neki, hogy "befogadott". Beszélgetek én a többiekkel is, de jó érzés tudni, hogy van egy ember, aki szívesen kommunikál velem.

Elhatároztam amúgy, hogy majd írok minden cukrászsulis nap után valami ocsmányságot azokról, akik felhúztak. Pl malacpofájú és kutyafejű hülyeségeiről... De ez köcsögség lenne. Azonban úgy idegesítenek, hogy egy Chuck Norrisos körbepörőg-rúgással tudnám néha eltávolítani a fejszerkezetüket a helyükről. Az a gáz, hogy az idiótaságaikat a nagy többség kedveli, én kicsit - jólvanna, sokkal - zárkózottabb vagyok, ha bármelyikkel összevesznék, én "innám meg a levét". Mindegy... Remélem, 1-2 hónap, és lassan megismernek a többiek, és nem az lesz a gyakorlat nagy traumája, hogy nekem még mindig nincs rendes párom, akivel dolgozhatnék, mindig más és más. Múlt héten csalódtam abban, akivel dolgoztam. Gyönyörű dísztortákat süt, csodálatosak, díjakat nyert vele, gyakorlaton viszont képtelen volt a következőkre: a citromot rendesen kivágni a héjából, hogy használható legyen, a piskótakarikát rendesen kivágni a tortakarikából, és a tortát rendesen felvágni 3 lapra. Ez utóbbi kettőt azért nem én csináltam, mert próbáltam rendesen megcsinálni a megmaradt citromokat. Na mindegy, végülis ötöst kaptunk.

Oké, ahhoz képest, hogy M-ről akartam áradozni, elég hosszas és sokféle tartalmú bejegyzés lett.

Egy szó mint száz: imádom M-et!

Anyázós... -.-

2011-11-10T10:32:00.002+01:00

Anyámmal megvolt a nagy balhé. Természetesen mindig minden a másik hibája... És ez rajtam csattan.

Ma reggel megkérdeztem, hogy nem tudná-e a fürdőben felkapcsolni a villanyt, mert vakít, hogy az előszobáé van felkapcsolva. Aztán egyből, hogy ezt most hagyjam abba, mert olyan tudna mondani, amivel nagyon megbántana. Mondtam neki, hogy mostmár mindegy. És kibukott: hogy amikor ő kérdezte, hogy hozzáköltöznék-e, akkor azt mondtam, hogy hát ő felejtse el, hogy én megint szülői felügyelet alá kerülök. És hogy ő mondta, hogy tényleg költözzek oda, mert két lakást nézett, a másik nagyobb volt. És hogy ez neki milyen rosszul esett. És hogy milyen hülyén érezte magát, amikor mondtam, hogy mégis odaköltöznék. Meg hogy amikor otthon volt, apával már semmi közük nem volt egymáshoz másfél éve, és apa ezt nem tudta felfogni, és folyton ellenőrizgette a telefonját, sms-eit, kérdezgette, hogy hova megy, miért? meg csapkodta az ajtót, meg izélt vele, hogy miért kapcsolja fel a villanyt...

Meg persze, hogy nem akar beszélgetni velünk, mert valamelyikőnk mindig ment valahova, vagy valamelyikőnk mindig gépezett... Persze, hogy nem volt kedve kiülni a nappaliba hozzánk, amikor előtte órákon keresztül lenn robotolt a konyhában és a kutya sem volt rá kíváncsi... Bezzeg apához odaültünk a nappaliba. Meg hogy átmentem nőimhez, amikor otthon voltam, és őt meg le se sz*rtam, és nem voltam ott, amikor beszélgetni akart....

Meg ilyenek.

És ilyenkor el van felejtve, hogy mindig próbáltam úgy időt szakítani, hogy ha otthon vagyok, legyen együtt egy ebéd meg egy vacsora közösen, a családdal.

Hogy én utálom, ha valaki ott van a konyhában, amikor sütök-főzök-mosogatok, akkor miért zavarnék másokat?

Hogy az, ahol apa aludt, a nappali, az apa kiköltözése előtt évekig a nappali volt. A család gyülekezőhelye, együtt tv-ztünk. És hogy amikor oda kiülünk, mi nem feltétlen apához ülünk, hanem a ház egyik központi helyére, ahol együtt szokott lenni a család. (Együtt volt, amíg anyára 3-4 éve rá nem jött az, hogy neki muszáj fekve tv-znie, és el nem vonult minden egyes alkalommal bátyám szobájába úgy, h gyakran még az ajtót is becsukta...)

Meg az, hogy amikor hazaérek, első utam a konyhába vezet, amikor lenn van, és beszélgetek vele. Csak hát az elmúlt 7-8 hónapban elég ritka volt az ilyesmi, mert inkább a gép előtt ült, úgy meg nem lehetett vele beszélgentni, mert zenét hallgatott. Meg reggel sem azon törte magát, hogy mondjuk csinál bundáskenyeret, akármit, és akkor az a reggeli... Nem... A gép előtt ült... És úgysem fogja megérteni... pedig én próbáltam, de ő még mindig nem látja át, hogy mit is akartam kifejezni.

Az elmúlt időben abszolút nem volt már a család része. Mindig is kicsit különc volt, máshol jártak a gondolatai, nem figyelt arra, hogy az emberek miről beszélgetnek körülötte. Nem egyszer fordult elő, hogy valami sulis sztorit meséltünk vacsinál, pl. hogy hogy sikerült egy dolgozat, és anya fél perccel a témaváltás után tette fel a nagy kérdést: na és? hogy sikerült a dolgozat?

Nem ült ki velünk tv-zni. Nem sütött, nem is igen főzött, nem takarított, nem igazán mosogatott. Ha csinált valami kaját, semmit nem mosott el maga után.

Nem beszélgetett velünk, nem figyelt arra, amit mondunk.

Teljesen elzárkózott előlünk.

Most pedig csak azért, mert megkértem, hogy a fürdőben kapcsolja fel a lámpát, ne az előszobában, mindent a nyakamba zúdított.

Ritkán csinál ilyet a tüdőm, de most annyira kiakadtam, hogy majdnem megfulladtam. Nem kaptam rendesen levegőt, nem tudtam nyelni.

Elképzeltem már sokszor ezt a veszekedést, álmodtam már róla. De valahogy mindig megértőbb anyám volt képzeletben. És ez egy kisebbfajta csalódás volt.

A hülye villanykapcsolás miatt úgy csinált, mintha egyrészt az én hibám lenne, hogy neki milyen szar volt otthon, másrészt meg mintha folyamatosan ellenőrizgetném, hogy hol van, mit csinál, miért? kivel? mikor jön haza? stb. Holott próbálok diszkrét lenni, semmire sem rákérdezni, nem csodálkozni, hogy miért van negyed üveg rosé a hűtőben, két pohár a csöpögtetőtálcán, olyan sokféle nasi felbontva, stb. Próbálok minél kevesebbet ittlenni. Hogy ne zavarjam...

Amikor eldöntöttem, hogy mégis hozzá költözök, akkor megkérdeztem, hogy nem lesz-e ez a lakás kicsi, nem lesz-e baj, hogy én is itt lakom, nem fogok-e zavarni, elférnek-e a cuccaim. Ő bizonygatta, hogy neeeem, dehogy, itt van a két ajtós szekrény, csak nekem, ő pakol a másikba, a munkatársaitól felfújható vendégágyat kap búcsúajándéknak, majd alhatok azon, megoldjuk, jó lesz, stb...

Persze nem voltak túl nagy reményeim. Anyám kb. képtelen az együttélésre, nem igazán zavarja, ha reggel zajt csap, amikor felkel. Nem zavarja, ha mindenhol az ő tiszta/szennyes ruháiba botlani. Szóval ja...

Én meg tényleg próbáltam kedves lenni. Ha jobban belegondolok, akkor a próbálni azért próbálni, mert nem tudhatom, hogy a másik is kedvességnek érzékeli-e, és így csak annyit tudok mondani, hogy megpróbálni. A 3 gyereke közül egyedül én állok vele szóba. Ha otthon vagyok vagy akárhol és látom, hogy van nem fogadott hívásom tőle, visszahívom. Az egyetlen voltam, aki tortát vett neki szülinapjára. Beszélgetek vele, stb. Otthon is velem beszélt a legtöbbet. Még úgy is, hogy két hetente voltam otthon, és néha nőimnél voltam.

Persze úgy nem, hogy egész nap a gép előtt ült, és csak kajálni szállt ki .

Mindegy-mindegy... jönnek ezek az oda-vissza dolgok.

Én csak azt tudom, hogy nem akarok beszélgetni vele. Nem akarok a közelében lenni, és nem akarok vele lakni.

Évfordulós poszt.

2011-10-29T11:36:00.003+02:00

Soha-soha-soha el nem tudtam volna képzelni ennél szebb évfordulót. Csodálatos volt :) Olyan filmes érzésem volt nem egyszer. Hihetetlen, hogy velem is lehet ilyen :) Kaptam egy szál gyönyörű sárgarózsát, és mellé egy kis táblácskát egy szép idézettel (ha nem leszek lusta felkelni, eskü, hogy leírom...). Utána elmentünk moziba, megnéztük a paranormal activity 3-at (ennek az első része volt az a film, amit először néztünk együtt moziban...). Utána kimentünk Margit-szigetre 2 kis hubi és két-két sör társaságában. Beszélgettünk. Volt egy kis mélypontja a társalgásnak, de mindenből a lehető legjobban sikerült kijönni. (a mélypont okáról meg mindenről majd egy külön posztban...)

Háromnegyed 4 körül értem haza. Ő inkább 4 fele és 5kor kelt mert mentek temetőzni.

Csütörtökön délután találkoztunk, amikoris elárulta az este menetét: elmegyünk a Mammut-ba bowlingozni, majd utána beülünk egy étterembe romantikus vacsizni.

a bowling végére rájöttem, mi a tuti taktika gurításnál. Taroltam is egyszer ... (a 80 próbálkozásból xD).

A vacsora hihetetlen finom volt. 3 fogásos finomság... De szerintem az éttermet is jól választottuk és az ételeket is. Erről majd jövök képes beszámolóval, de a képek M-nél vannak.

Utána a Mammutból kisétáltunk a Nyugatiig, és hazamentünk..

Nagyon jól éreztem magam, hihetetlen szerelmesen telt ez az évforduló. Csodálatos volt. A lehető legcsodálatosabb emberrel. :)

Fejlemények.

2011-10-23T22:11:00.002+02:00

Összeköltözés terén eddig semmi fejlemény. Rendkívül keveset beszélünk róla. Annyira semmi fejlemény, hogy annak ellenére, hogy novemberre beszéltük meg, még csak lakást sem néztünk. Eléggé közeleg a november... Azt hiszem, addig nem akarja komolyan gondolni (h mondjuk elkezdjünk nézegetni, meg mondjuk hogy megemlítse a szüleinek), amíg nincs munkám... Kicsit igazságtalannak érzem, mert legalább szüleinek mondhatná :S

Most vett egy külső hangkártyát, amit már régóta akart, és most annak örülünk.

Meg ugye annak is, hogy van rendes munkája.

Annak nem, hogy gyakran unottnak érzem, amikor beszélünk.

Buzi PMS...

Holnap megyek állásinterjúra. A wasabi étterem tett fel egy hirdetést expressz-re, melyben diszpécsert keresnek. Aztán jelentkeztem, és behívtak.

Kedden valami olasz delikát üzletbe megyek interjúra. Pénztáros, eladói munkakör.

Legalább történik valami.

Utálok anyámmal lakni, szóval ennyi pozitív minden után nem örülök, hogy ha visszaérek a lakásba, majd jól azt kell lássam, hogy beszélek hozzá, ő meg még a mondókám közben felteszi fejére a fejhallgatót, és elkezd zenét hallgatni... Mint ahogy szokta.

Idegileg kimerítő az a tény, hogy ő úgy gondolja, mindössze annyi változott az életében, hogy máshol lakik, de am. az emberek (pl. tesóim) úgyanúgy viszonyulnak hozzá. És a felfogása olyan, mintha azt gondolná, ő kb. koliban lakik. Hazajöhet zombára 2hetente... nem itt alszik, hanem szekón mamánál, de pl. azt tervezi, hogy köv. héten főzni fog itthon... Amikor mondtam ezt öcsémnek meg apának, elkerekedett szemmel rámnéztek: "ITT?"

Persze, a ház még fele részben anyáé, de attól még lehetne egy kicsit figyelmesebb. Apáék végre berendezkedtek arra, hogy általában ketten vannak, anya nélkül... már megszokták. Meg anya elköltözött... Nem hinném, hogy normális az, h egy elvált nő, aki otthagyta a családját és elköltözött az ország másik végébe, kitalálja, hogy ő főz majd a régi házában, a tűzhelyen, amit otthagyott, a konyhában, akit otthagyott... az embereknek, akiket otthagyott.

Persze befogom. Nem fizettet rezsit meg bérleti díjat velem. Persze, ha nem 13000 körül mozogna az elmúlt 3 havi átlagkeresetem, akkor magamtól fizetnék.

Egy hónapja keresek munkát. Áhh... Remélem, senki nem él vissza az adataimmal, mert már vagy 30 helyre küldtem önéletrajzot...

Írtam e-mailt Ödönkének. Régen nagyon jóban voltunk, de amikor lediplomáztunk, eltűntünk egymás életéből, és tök jó lenne megint beszélgetni. Kétlem, hogy válaszolna. 3 hete írtam neki sms-t... még arra sem érkezett reakció :(

2011-10-18T17:59:00.002+02:00

Ajjh... Holnap megint sulis gyakorlat. Ha nem a tanárnő idegel sz*rrá azzal, hogy lököd, meg kiveszi a kezemből a dolgokat, ha valamit elsőre nem jól csinálok és megcsinálja helyettem, akkor az oszt.társaimtól b*sz szét az ideg. Az egyik egy förtelmesen feltűnősködő kis gömb. Sosem lehet tudni, hogy mikor viccel, mikor nem... mikor néz totál hülyének.

A másik meg egy BME-s, vastagszemöldökű szőke idióta, aki szerintem nem tud öltözködni. Múlt héten a felvert tésztákhoz kézzel kellett felverni a habot. Ő meg odajött, amikor én vertem, és leszólta. De úgy... Basszus. Holott szerintem egyedül az volt a furcsa, hogy balkezes vagyok... Aztán persze nem esett jól, mert először próbáltam kézzel habot verni, meg szerintem a csoporttársak biztassák már egymást, ne pedig rombolják a dolgokat... Szóval nem esett jól, mentem mosogatni, ő meg épp ezt tárgyalta valakivel: "Látszik rajta, hogy bölcsész!". Tudnám, mire jó ez az utálkozás. Nem ingyenélés és naplopás céljából lettem BTK-s...

Én nem tudom, hogyan lehetséges, de ha jól tudom, a BME-sek a Corvinusosokat is lenézik. De hogy mirefel ez a nagy lenézősdi???

Na mindegy... szóval annyira nem várom a holnapot...

Am. munkát keresek. Naponta átlagosan 4-5 helyre küldök önéletrajzot. De semmi.

M-nek van rendes munkahelye. Tegnap megünnepeltük ezt a tényt :)

Vajh...

2011-10-14T19:42:00.002+02:00

Lassacskán elérkezünk 2. évfordulónkhoz. Kíváncsi vagyok, ezt sikerül-e megünnepelni. Én már kitaláltam az ajándékát. Idén meg is valósítom.

Olyan távolinak érzem most. Hétfő reggel búcsúztunk el. Már terveztük, hogy mit csinálunk kedden, amikor szóltak neki, hogy mehet egy étterembe betanulni. És azóta valahogy olyan távoli. Hétfőn Zsúval találkoztam délután, és akkor alig tudtunk beszélni, pedig ő hívott.

Kedden Zsúval vásároltam, akkor láttuk egymást pár percre, de az annyira kevés volt... A pár perc csak azért jöhetett létre, mert mi Örsön vásároltunk, ő meg ott szállt át...

Szerdán szintén betanulni volt, én meg suliban...

Tegnap ő dolgozott, én Munyuval voltam, és felhívtam M-et nem egyszer, és beszélgettünk, csak nagyon fáradt volt, mert a betanulás után csak 4 órája maradt alvásra, és mennie kellett 24-ezni.

Ma reggel pár másodperces beszélgetésre maradt idő, persze mert fáradt volt, ez érthető. Melóból felhívtam kétszer, de az is nagyon kevés. És alig tudunk beszélgetni...

Olyan messze van most...

Pár dolog, amiket...

2011-10-02T15:25:00.002+02:00

... nagyon szeretnék egyszer átélni, de sajnos kevés esélyt látok rá.

szerelmes levelet kapni (igazi, kézzel írott, borítékos, névre szóló, csak nekem, csak most csak izé...)
meglepetés bulit szintén csak nekem...
moziban látni a Bridget Jones 1-2-t.
ágybareggelit virággal mindennel...
a családom újra összeáll egy kerek egésszé
egy zongorát
derékig vagy lejjebb érő hullámos hajat
mindig fontosnak érezni magam
egy hétig nem sírni
belsőbéke, belsőbéke, belsőbéke (ez nagyon KungFu Pandás...)
azt érezni, hogy az emberek figyelnek rám
ne kelljen M-mel azon izélnem, hogy hajlandó lesz-e valaha is mosni xD

"Majd hívlak..."

2011-10-02T11:34:00.002+02:00

Amikor M megy valahová, mindig beszélünk előtte. Ez aranyos tőle. Néha azonban egész nap furán érzem magam, mert úgy szokott elbúcsúzni: "Majd hívlak, ha végeztem/ Kijöttünk..." Ez vajon azt jelenti, hogy én ne hívjam? Kérdezném én tőle, de biztos mindig rossz a hangsúlyom, ha hasonló kérdést teszek fel, mert kicsit ingerülten szokott válaszolni. És valami olyasmit mondana, hogy ő nem mondott olyat, hogy ne hívjam. De ha hívnám, akkor úgy érezném, hogy zavarom. És ha ezt a zavarós érzést szóvá tenném, akkor amiatt válaszolna ingerültebben. Na mindegy, most ott tartok, hogy írtam neki sms-t másfél órája, amire jól nem válaszolt. Nagyon furán érzem magam.

Azért is, mert ő mindig felhív, amikor valami buliban vagyok. Minden egyes buliban hív. Akkor is, ha nőimmel vagyok, akikkel mondjuk másfél hónapja nem találkoztunk. Tegnap is hívott, amikor nagynénéméknél voltam a szülinapi bulin. Néha az az érzésem, hogy azért, mert nem bízik bennem. Vagy nem tudom. Nem lenne baj, hogy hív, ha fordított esetben nem ő szabályozná be, hogy mikor beszélünk. Nem hívogatnám 10percenként, nem kérnék számon semmit. Csak ne legyen az, hogy majd ha végez, akkor beszélünk. És ne érezném, amikor beszélünk, hogy zavarom. Most ez azért jött ki, mert még rengeteg mindenről akartam volna vele beszélni, amikor tök hirtelen megérkezett a buszmegállóba, ahol Janival találkozott.

Meg úgy keltem, hogy fél9 van, már egy órája biztos, hogy hazaért, és nem hívott. Háromnegyed 9kor hívott, amikor indult. Megy nálam a hiszti.hiszti, de jól esett volna.

És az is, ha gyakrabban mondaná, hogy hiányzom neki. Ajhh. Hülyevagyok...

Szülinapos.

2011-10-02T00:02:00.006+02:00

Nagynéném tegnap töltötte be a 60. évét, ezért meghívta a családot magukhoz ebédre. Gondoltam, ha szülinapja van, én pedig tudok sütni, miért ne képezhetné az ajándék részét egy remekbe szabott szülinapi torta. Tegnap sütöttem meg a piskótát (amiről megtanultam, hogy ne tegyek fölé egy sütőrácsot és arra kalácsot sülni, mert bizony felmehet akkorára a tészta, hogy egy óvatlan mozdulat, és zsuppsz, a gyönyörűséges, csodálatosan könnyű (zí büszkesége-féle) piskóta teteje elkenődve landol a sütőrácson és a sütő tetszőleges pontjain. De persze ez nem szegte kedvem (háth dehogynem, jól bőgtem is egész este, míg nem sikerült egy jót beszélgetnem M-mel, és meg nem nyugtatott). Kb. azt éreztem, hogy sosem leszek jó cukrász. És felerősödött bennem az az érzés, ami néha tankonyhán tör rám: k*rvára nem értek semmihez, béna vagyok, lassú, tesze-tosza... De M megnyugtatott, és reggel is beszéltünk, és akkor is öntötte belém a lelket. Aztán nekiláttam a krémkeverésnek. Persze miért is ment volna zökkenőmentesen?

Egyesek sárgakrém receptje majdnem bevitt a csalitosba, aminek 0,5 liter HULALA látta volna kárát. A liszt, tojás és tej mindenféle arányú keverése, amennyiben csak ez a 3 anyag szerepel benne, engem ilyen-olyan állagú palacsintatésztára emlékeztet. Amit én nagyon szeretek, de nem krémben. Na mindegy, 3 másik recept segítségével megcsináltam a krémet, elkevertem a tejszínnel, és csodálatos állagú akármit kaptam. Na mindegy, a lényeg az állagon van, mert általában a torta teljes úsztatását, a krém kenését tökéletesen meg tudtam oldani azzal, ha fentről csurgattam, most viszont kenni kellett, és lehetett, és kibírta az alsó réteg mindenféle konyhaelárasztás nélkül a 3 másik piskótát kenéssel együtt. Díszítésben még pancser vagyok...

De az eredmény a képen látható, és azért kis jóindulattal szépnek is nevezhető. Finomnak mondjuk finom lett :D

És igen. Előtte utána fotó :D Meg így lehet látni a felépítését is :D

Hiány.

2011-09-29T21:12:00.002+02:00

Basszus, de hiányzik M. 7 órája nem beszéltünk. Ohh. Teljesen be vagyok kattanva. Próbanapon van. Áhh. Izgulok, hogy mi volt. Még kb. 20 perc, amíg végez. Én pedig már tudni akarom, mi van vele, és hallani akarom a hangját. Tegnap előtt azt álmodtam, hogy Szekszárdon vagyunk a szüretin, az egész család, M és még pár haver. M-mel elveszítjük egymást a tömegben, én kalimpálok utána, ő nem vesz észre. Próbálom hívni, de valahogy egyik telefon sem ura eredeti funkciójának, és nem tudok hívást kezdeményezni. Elég rossz volt így ébredni reggel. Írtam neki sms-t, leírtam pár szóban az álmom. Persze hívott is, és megnyugtatott.

(Közben elmúlt negyed 11 és hívott, és minden jó, pozitív élmények, meg ilyenek.)

Pont jókor hívott. Még anno júliusban kamunéven, kamuadatokkal reggeltem az egyik társkeresőre, ahol anyám is fenn van. Valami 50éves, kulcsi férfi lettem. Így olvasom ott a blogját. Felháborító dolgok vannak benne: már három hete járt lakást nézni pestre, amikor nekünk szólt. Úgy gondolja, hogy az, hogy ő elhagyja a családot, meg a 73 éves édesanyját, mert ő beleszeretett Pestbe, és ott akar élni, az nem önzőség. Úgy véli, (ez a legújabb agyszüleménye), hogy öcsém azért haragszik rá, mert úgy érzi, anya miatta ment el. :O Kb. csak ennyit mondtam volna erre saját erőből: WTF? Pedig pár napja elvileg anyám magába nézett, de azt hiszem, ő még mindig csak az ártatlan, szenvedő nőnek látja magát, aki annyira mostoha körülmények között élt egy 4 szobás, központi fűtéses, internettel, mindennel ellátott családi házban, ahol néha összegyűltek a gyerekei, és ahol annyi szép dolog történt, szóval ezek a körülmények annyira mostohák voltak, hogy ő nem bírt ott maradni, nem tudott úgy élni, és el kellett költöznie. Egyenesen 170 km-re ettől a zord háztól, a fiától, a 73 éves anyjától, attól a háztól, ahol a nagyobbik fiát esetleg láthatta volna néhanapján...

És csodálkozik, hogy nem nagyon akarnak beszélni vele a fiai. És kiakad ezen. Meg azon is, hogy senki nem kérdezte, miért. Öcsém igen, neki azt mondta, nem tud tovább így élni.

Aztán nemrég azt írta, hogy eszébe jutott a sok magyar népmese, amikor a legkisebb királyfi elindult szerencsét próbálni. Úgy, hogy mindent hátrahagy. De úgy tűnik, ez hagyomány volt a mesebeli kis királyfik között. És fogadok, hogy nem hagyták hátra a fiukat... Áhh...

Szóval a következő kis szösszenet elküldésére készültem, amikor M hívott:

"Bocsánat, hogy ismeretlenül is beleszólok, de arra soha sem gondoltál, hogy azért haragszik, mert elhagytad őt is? (Valljuk be, ha annyira számított volna, hogy mit fog érezni, akkor nem az ország másik végébe költözöl, hanem a szomszéd városba, ahol - ha jól veszem ki írásaidból - ő tanul és te dolgoztál... De te a nagy szabadsági hevületedben az ország másik végébe költöztél... Mindenféle magyarázat nélkül. Érdekes mód nem látom rajtad, hogy bűntudatod lenne, amiért hetekkel előbb írtál arról, hogy lakást keresel, mint arról, hogy beszélni fogsz velük a költözésedről?)

Biztosan jogos, hogy szenvedsz, és sajnálni kell téged. De továbbra is csak az megy, hogy te mit akarsz - elköltözni, hazautazni, új élet, tartani vele a kapcsolatot - és azt mondod, ez nem önzőség. Akkor mi?

És jöhetnek a kődobálások, hogy jajj, nem is ismerlek, etc. De a keresztfiamat ugyanígy hagyta el az anyja. Előtte meg naphosszat ült a computer előtt és beszélgetett a barátaival, a gyerekekkel meg alig beszélt. Senkivel nem beszélt a családból. Három éves történet.

Nem ismerlek. Viszont ahogy olvaslak, szerintem te magad sem fogod fel annak a súlyát, hogy elköltöztél. Nem a legkisebb királyfi vagy, aki elindult szerencsét próbálni. Te egy anya vagy, aki elhagyta a családját."

De nem küldtem el. Még nem állok készen... Még gyűlnek a cseppek. Anya egy ködös álomvilágban él. Szeretném, ha tényleg átérezné a dolgokat, és nem mindig csak azt várná el, hogy őt megértsék, hanem ha ő is mutatna némi empátiát. Én próbálom érteni őt. De nem tudom. Normális, hogy ha elváltak, akkor előbb-utóbb külön kell költözniük, és azt hittem, anya max. Szekszárdig menne. De nem...

Jó volt ide leírni, amit érzek. Nem hinném, hogy önsajnáltatásnak tűnik, amit leírtam....

:)

2011-09-24T11:25:00.003+02:00

Basszus. Hétfőn töltjük 23. hónapunkat. Sokak szerint "mosolyogni" való, hogy számoljuk... Pedig abszolút nem az. Szerintem. Vannak, akik abszolút nem foglalkoznak vele. Én nem ilyen vagyok. Nem ajándékozunk hónapfordulókon. Talán eddig az első féléves fordulóra ajándékoztunk... meg talán a másfélévesre. Az évesre nem tudtuk összehozni. És nem is esett róla szó, hogy fogunk-e... De nem baj. Elvileg, ha novemberben sikerül összehozni az összeköltözést, az pont megfelelő ajándék lesz mindkettőnk részéről. :) Elkezdhetjük végre azokat a dolgokat, amikről már vagy egy éve beszélünk... Amik így kezdődnek: "Ha összeköltözünk, akkor.

Leszokóban.

2011-09-18T17:35:00.003+02:00

Több dologról is leszokóban vagyok:

a lustaságról
a túlzott költekezésről
a gyanakvásról
a hülye álmaimról
és a dohányzásról (jah, mert "szívom és fújom, a füst meg száll..." immáron 6 éve. jah, és M-mel...)

Ez a közös leszokósdi ez nem az én műfajom. Nem azért, mert én nem bírom, meg mert gyenge vagyok. Próbáltam már mással, máskor, más okokból, és tudom, hogy az lesz az új paranoiám, hogy rágyújt. Vagy hogy épp jelenleg is dohányzik. És amikor kiderül, hogy igazam van, mindig úgy viselkedek, mintha kb. féltékeny lennék... Aztán egy idő után ilyen reakció mellett ki akarná nekem bevallani, hogy dohányzott (gondolom én, hogy a békesség kedvéért inkább elhallgatják...), a paranoiám fokozódik és előbb-utóbb visszaszokok. Ezek voltak az M előtti páros-leszokós dolgaim. M meg ugye teljesen más. És ehhez a leszokós dologhoz is máshogy kéne hozzáállnom emiatt... Talán nem segített sokat, hogy mielőtt elhatároztuk, azelőtt 3-4 nappal még arról beszélt, hogy mennyire szeret dohányozni... Mert nekem amúgy tök mindegy jelenleg, hogy dohányzunk-e vagy sem (mert ugye együtt mindent könnyebb...), csak akkor legyen az. Mert ha nem dohányzunk, akkor ne gyújtson rá, ne gyújtsunk rá, mert én pl. Zsúval azért dohányoztam múlt héten csütörtökön, mert tudtam, hogy M addig a leszokósdi elkezdése óta 4 szálat szívott el. És az lenne a legjobb visszatartó erő, hogy "Ha ő kibírja, akkor nekem is megy!", meg "Nem gyújtok rá, mert megegyeztünk...". De az egyezségünket nem tartja be, bár nem szívott el az elmúlt két hétben annyit mint máskor 2-3nap alatt, szóval pozitív, de a megfelelő visszatartó erő az lenne, ha látnám rajta, hogy 0... De amikor elhatároztuk, ő már aznap este rágyújtott, mert anyujával paprikapálinkát ittak...
A hülye álmaimról azt hittem, eltűntek, most viszont másfajták jöttek elő. Elmesélem:
1.: Valahol a Balatonnál nyaraltunk, egy elég puccos házba, ahol (a puccosság ellenére) a nappalit és az étkezőt összekötő folyosón egy rongyszőnyeg volt. A vízhez igyekeztem (ami mint minden Balatonos álmomban, úgy most is fenyegető, kietlen, folyékony sivatagnak tűnt). Azonban megbotlottam a szőnyegben, és a nappalit teleszórtam valamivel. Azt nem tudom, mi volt az, de később, amikor nekiálltam feltakarítani láttam, hogy minden tele van kosszal. A takarítás nagyon sok ideig tartott, közben szememmel M-et kerestem, hogy hol lehet, és már nagyon ideges voltam, hogy egyedül hagyott, és én folyamatosan dolgozok, próbálom ezt eltűntetni, ő meg fene se tudja, hol van. Majd miután végeztem, és pár ember a szemem láttára fulladt bele majdnem a vízbe, megjelent M. Azt állította, hogy munka ügyben volt itt-ott kocsmákban. Aztán megjelent valami iszonyat ronda nő, akiről közölte, hogy mostantól vele van. Jelzem, nem az álmom vége kavart fel, hanem az az érzés, ami végigkísérte az álmom: kétségbeesés, meg hogy szükségem van rá, ő meg eltűnt.
2. álom: Le kell tennem egy vizsgát, de nincs hallgatói jogviszonyom, ezért egyik MA-s szaktársam, B. Andi helyett megyek el. Már a terembe való belépésnél elrontom és a saját nevem mondom, a nő alig akar beengedni. Az adatlap-kitöltő résznél Zsútól kérem a lány címét, stb. A kérdések a vendéglátással kapcsolatosak, de inkább tekinteném közvélemény-kutató kérdőívnek, mint rendes vizsgának. A teszt megkezdése előtt rájövök, hogy hiába tudok mindent, úgysem én kapom a bizonyítványt. Ezért elhatározom, hogy mindent elrontok. Furcsa egy teszt... Üvegek vannak az asztalon, kérdezik, hogy melyik a legjobb, az édes Törleyre 3-ast írok... A teszt után látom, hogy M vár, nekem viszont gyorsan át kell öltöznöm. Már nincs rajtam melltartó, amikor azt veszem észre, hogy egy olyan részén állok az épületnek, ahol csupa üvegek a falak, és mindenki lát. Két mozis munkatársam vállalja, hogy eltakar, de mind felém fordul, és engem néz, miközben öltözök. A következő pillanatban itthon szállok le a buszról, és közös barátnőnket hívom, hogy látta-e M-et. Ő mondta, hogy nézzem meg a Mekiben (ami szekszárdon van). A busz az orrom előtt ment el, ezért biciklivel vágtam neki az útnak. Az első komolyabb emelkedő tetején kétfelé ágazott az út. Az egyik New York egy pontjába, de oda csak azok mehetnek be, akik le tudják olvastatni a csuklójukba ültetett chipet, és akik kifizetik a vámot. Én a másik irányba indultam, ahol találkoztam M-mel. Ő épp bulit szervezett. Egy csajt hívott, akot "Kicsiké"-nek szólított, és engem nem hívott meg. Fuuu... De rossz volt felébredni. A stresszt leginkább szerintem megint az a vizsga okozta.
Az volt a legrosszabb mindkét álmomban, hogy M-et sehol sem találtam. Mostanában amúgy is be vagyok tojva, hogy szakítani fogunk... Vagy hogy szakít velem. Anyámmal élek, ami nem túl idilli, a családom szétszakadt, a műtét miatt nem tudtam dolgozni, ergo pénzem kevés... A suliba meg sok minden kell(ene). Viszonylag keveset tudok dolgozni, és októbertől már nem lehetek a CC Allee csapatának tagja, mert nem lesz aktív nappali képzésben való jogviszonyom... Mostanság ki vagyok bukva, ingerlékeny, hisztis vagyok, és ebből sok vita származott. Én pedig mindig attól félek, hogy megunja, és szakít velem. Ejhh :S Pedig amikor nincs vita, minden hihetetlen idilli, rózsaszín, szerelmes. Rózsát is kaptam, sárgát :) És picit tényleg eltávolodtunk egymástól, de szerintem lassan visszatérünk. Novemberben összeköltözünk, és akkor legalább abból nem lesz probléma, hogy a) nem tudok anyámmal élni, b) anyujával gyakran összevesznek - még ha nem is komoly, M nagyon gyakran nagyon ideges..., c) keveset találkozunk. Csak legyen már november...

mindenes :)

2011-09-04T11:42:00.002+02:00

Egy KFC-ből netezek. Muszáj volt kijönnöm ide. Aug. 30 volt az utolsó nap, amikor interneteztem.. Aug. 31-én átköltöztem anyához. Vagyis akkor vittem el az összes cuccom. És annál, hogy együtt élek vele, csak annak a gondolata ijesztőbb, ha egyszerre van szabadnapunk. mint pl. ma is. Ő mondjuk elment vásárolni, én meg miután kicsit rendet raktam, eljöttem internetezni. Az e-maileket nézni kell néha.

Amúgy mostanában rendben vagyok. M-mel is rendeződtek a dolgok. Vagyis... Volt pár durva veszekedés... Sörfeszten pl. kiakadtam azon, hogy egy összeszólalkozás után nem szólt hozzám, hanem haverunkkal ballagtak előttem... Aztán le akartam szállni az éjszakairól Astorián, mert akkor már vagy 50 perce nem szóltunk egymáshoz és szar lett volna úgy náluk aludni. De ő leszállt velem. Persze jól megbántottam, mert nagyon ideges voltam, amiért magamra hagyott. De ha nem szállt volna le, akkor ennél is nagyobb baj lett volna. Szóval örülök, hogy leszállt. Komolyan azt hittem, szakítani fogunk. És azt hiszem, ő is. És ez mindkettőnket megijesztett. Vagyis engem nagyon. És rájöttem, muszáj lesz rendeznem végre magamban a bizalmi dolgot, mert ez így nem vezet sehova. Meg előtte még jól meg is néztem az smseit... Vagy utána? Nem tudom pontosan. De egy nagy kupac békakakinak éreztem magam :S Nem lehet így kapcsolatban élni. Már pedig én kapcsolatban akarok élni... kapcsolatban akarok élni VELE! Szóval dolgozom a dolgokon.

És próbálok úrrá lenni a parámon, hogy esetleg megint elkezd másokkal enyelegni msnen. Ha igen, akkor az elmúlt időt eltekintve érthető. nem tettem annyira oda magam a kapcsolatunkban, sokszor voltam hideg, távolságtartó, elutasító. Mindig csak a hibáit kerestem, mindig mindenben csak a hibát kerestem... Nagyon örülök, hogy nem ábrándult ki belőlem emiatt. Szóval érthető lenne, ha az önbecsülését másoknál, mindenféle kis csitriknél keresné, mert egy kapcsolat még mindig két emberen múlik. Persze ez nem engedélyadás, és ezzel nem haragudnék rá kevésbé, ha megtudnám, hogy már megint vagy mindig. Egyszerűen csak tudom, hogy tőlem nem kaphatott túl sok önbecsülésre való muníciót. És ez ijesztő. Nem érezheti magát mindig szarnak. És ez rajtam múlik.

Persze az én önbecsülésem is picit tropa. A lábam miatt... úgy a lábam miatt, hogy most megint 65 kiló vagyok, mert a műtét utáni 6 hétben otthon kellett ücsörögni. És még mindig nem futhatok vagy táncolhatok vagy ugrálhatok (bár erről néha 1-1 percre megfeledkezem... :$), szóval annyira nem tudom lemozogni. Most sétálni sem tudok hosszabban, mert nagyon fáj a lábam. A KFC ajtaja előtt azt hittem, leülök, mert nem engedett a lábikóm... Fú, de szar ez mostanában. Na, majd otthon jegelem picit szerintem.

Tegnap előtt befestettem a hajam. A szín neve karamellszőke. Átfogóan barnább lett az egész. Rájöttem, hogy sötét hajjal nagyobb az önbizalmam. Egyenesen egy kövér, hájas, jelentéktelen lufinak éreztem magam, amikor elmentem hajfestéket venni. És közben még a néha elő-előjövő sántítás... Most meg kijött a herpeszem. De tegnap valahogy még így is sokkal magabiztosabb voltam, mint 2-3 napja. Sokat számít. Meg az is, hogy tegnap M-mel voltam. :P:P:P:P Jó volt :) Legyen mindig ilyen jó. Vagy jobb :)

Egyre többet beszélünk az összeköltözésről megint. Novemberben lesz esedékes. Bár lehet, hogy írtam arról, hogy az anyagiak egyikőnknél sem úgy jöttek ki, ahogy kellett volna... Majd novemberben. De jó is lesz :)

Bizalom.

2011-08-29T07:39:00.002+02:00

Újra meg újra visszatérő téma gondolataimban. Ma odáig fajult bizalmatlansági kampányom, hogy megnéztem az sms-eit. Egyetlen kompromittálóbb dolgot találtam, de azt is meg tudta magyarázni. Én viszont mivel magyarázom a viselkedésem? Nagyon gyanakvó lettem. Azt hiszem, ez egyrészt önvédelem. A bizalom ugye olyan dolog, ami két ember között kialakul (vagy nem, de ez nem ide tartozik...). Én hosszú ideig álmondtam azt, hogy M megcsal, elhagy, stb. Ezek tavaly januárban abbamaradtak. Csak néha, havi 1-1 éjszakára (vagy még ritkábban) tértek vissza, hogy jól megkínozzanak. Aztán ugye márciusban valami hülye sugallatra megnéztem a beszélgetéseit, és megtudtam, mivel töltötte a szabadidejét az elmúlt 17 hónapban. Persze a bizalomnak mint olyannak lőttek, akkor úgy éreztem, az egész életemnek, az egész mindenemnek. És haragudtam rá és magamra is, mert ugye előtte rengetegszer estem pofára, és megfogadtam, hogy én biza' többé senkiben soha... És mégis elérte, hogy bízzak benne, eltüntette a démonaimat, és minden jó lett és happy forever together, meg ilyenek. Aztán akkor, azon a bizonyos 17. hónapfordulón úgy éreztem, hogy ez most mélyebbre súlytott, mint az összes eddigi. Pedig nem csalt meg. Vagyis tettel nem. Csak gondolatban... jó párszor jó sokmindenkivel... Sőt, ő nem is érezte úgy, hogy ezzel megcsalt volna. Ezzel csak én éreztem iszonyat mód megbántva, elárulva, becsapva, megcsalva magam. És akkor törölte az összes olyat msnről, és magát azokról a helyekről, ahonnan... És megesküdött, hogy ő többet soha senkivel sehogyan, csak velem... Én el akarom hinni. De azt nem lehet úgy, hogy ennyire gyanakvó vagyok. És nem is akarok az lenni. Csak félek. Mondjuk ezt meg is mondtam neki. Hogy egyszer már elhittem, hogy nem fog bántani, és összetörni és semmi, aztán mégis... És hogy azóta minden egyes apró félreértést jelnek veszek, hogy aha, akkor ő biztos most is és ez 100%, mert hát régebben meg mással volt hasonló és akkor az a hasonló mindig valami megcsalást vagy nemannyirafontoslétet takart. És én honnan tudjam, hogy nála ez mi? Mindegy... Ez így nem mehet tovább. Nem akarom elveszíteni a bizalmatlanságom és a gyanakvásom miatt. Nem állítatom magamról, hogy azóta tényleg odatettem volna magam kapcsolaton belül. Persze nagyon-nagyon félek. De szerelmes vagyok, és belé, és vele akarok lenni.... szóval minden ilyesmi negatív dolgot le kell küzdjek magamban. És a pozitív dolgokra koncentrálni, amiből jócskán volt az elmúlt 5 hónapban.

Pozitív gondolkodásra fel... Csak... Hogy is kell csinálni????

Családi kör.

2011-08-10T14:25:00.002+02:00

Este volt, este volt, tegnap, és senki nem volt nyugalomban. Jó pár hete én biztosan nem. Megtaláltam anya blogját. Ebből megtudtam, hogy ténylegesen elváltak több mint 3 éve, amikor erről szó volt. Anya pedig áthelyezését kérte a munkahelyén Pestre, és majd költözik is, amint kapott melót. Itthon persze eléggé feszültek a dolgok emiatt... Én pedig elég sokat bőgök mostanság. Persze mindig is az a sírós típus voltam. De most megint úgy éreztem, kezd kicsúszni a talaj a lábam alól.

Anya megkért, hogy költözzek hozzá, amíg M-mel nem találunk közös lakást. Én pedig nem tudom, mit csináljak, A mi kapcsolatunk sosem volt igazi anya-lánya kapcsolat, nem igazán beszélgettünk csajos dolgokról.

Amikor 2007-ben bejelentette, hogy fősulira megy, kicsit haragudtam rá, mert nem az volt a családban a nagy szám, hogy én elkezdtem az egyetemet, hanem az, hogy anya újra tanul. Persze vizsgaidőszakban jobban szenvedett mint én, stb... És persze ő tudta, hogy mennyire működik együtt a tanulás meg a meló... :S Úgy éreztem, háttérbe szorultam...

Ráadásul mindezt úgy tervezte el, hogy senkinek nem jelentette be. És ez volt valami hanyatlás kezdete. 2008. jan. 1-jén jelentette be, hogy el fognak válni. Apa kiköltözött a nappaliba. Valószínűleg a bővebb családi kör mit sem tud erről. Most majd jól megtudják.

Anya nem boldog. A családi életét lassan-lassan felváltotta a parom.hu fórumán való élet. Reggel korábban kel, hogy még fel tudjon menni, és pötyöghessen. Általában egy órával később fekszik. Ugyanezért. Zs (bátyám) másfél hónap után vasárnap jött haza először. Anya nem főzött, nem sütött semmit ennek örömére, hanem végig a gép előtt ült. Hétfő reggel elmondta öcsémnek, hogy elköltözik. Délután pedig apának és Zs-nek. Én nőimnél voltam (akikkel kapcsolatban rájöttem, hogy ha azt akarom, hogy beszéljünk, keressem én őket...). Apa átjött értem, Mivel anya blogjából mindent tudtam, rákérdeztem, hogy anya csinált-e bármit aznap a gépezésen kívül. És akkor elmondta, amit anya közölt velük. Este, otthon sokáig beszélgettünk.

És azóta haragszom rá. Mert mesélt anyáról, meg a falusi élethez való hozzáállásáról. Mintha megpróbálta volna besározni. Aztán mondott pár dolgot anyai nagynénémről és Mamáról is. Már egy ideje (mióta tudja, hogy néha haragszom anyára, mert nem beszélget velem, hanem mindig csak gépezik) cinkos pillantások kíséretében kezdi el piszkálni anyát az internettel kapcsolatban. Gondolom, ezt elég régóta csinálja. No, így én sem akarnék senkivel sem beszélgetni... ha mindig piszkál. És nem is akarok így sem apával lenni. Mert megpróbálta besározni anyát. Lehet akármennyire igaz, amit mondott, szerintem akkor sem volt joga ehhez.

Az van, hogy a ház fele részben anyáé. És el kell adni, hogy apa ki tudja fizetni anyát. És apa nem bírná egyedül a rezsit. Szóval mindenféle költözés lesz mostanság.

Szeretnék eltűnni itthonról...

Amúgy jól vagyok. Mármint a lábam. Szépen alakul. Már rendesen ráléphetek. A seb lassan teljesen lejön és a heg szépen gyógyul. Remélem, jövő pénteken visszamehetek Pestre. M-mel szeretnék már lenni. A szeptemberi összeköltözést novemberre csúsztattuk. Sajnos munka és pénzkeresés terén nem jöttek be a tervek, és nem tudott félretenni. Most ott dolgozik, ahol apukája is. Ez biztos munkahely, viszonylag fix fizetéssel. Tény, hogy nem szakácsmeló, de ezzel könnyebben lehet kezdeni valamit. Ezzel már lehet számolni. Novemberig pedig talán tényleg sikerül félretennie. Neki is, nekem is.

Én addig nem tudom, hol lakom. Szerintem bérelek egy szobát. De az is lehet, hogy megpróbálom, hogy milyen lehet anyával lakni. Azt tudja, hogy én, amíg nem költözöm össze M-mel, azt szeretném, ha senkit nem érdekelne, mikor érek haza, mit csinálok, stb. Ergó szeretnék buliba járni, és nem akarom, hogy bárki beszóljon, mert piaszagom van vagy mert bagószagom van.

Szóval nem tudom.

M-mel akarok lenni. Nagyon különleges ember. Elég feszült vagyok mostanában. És elég gyakran provokálok ki akaratlanul is veszekedéseket. De megért, és felfogja, hogy most elég nehéz minden.

Szeretem. <3

Műtét.

2011-07-17T11:35:00.002+02:00

Megműtöttek szerdán. Július 13-án. 11:40 körül toltak be a műtőbe, 12:05kor kezdték. 50 perces kis szösszenet. Az altatást választottam, így legalább nem pofáztam és izgultam végig az egészet, mint epidurális érzsételenítéssel. Az ébredés viszont hihetetlen sokként ért, remegtem és sírtam. Szerencsére az ébredőbe behívták anyát (eü. dolgozó, szóval bejöhetett...).
M ott várt a szobám ajtaja előtt. Már 2-3 órája, hogy elvittek onnan. Szegény, nagyon ideges volt, hogy mi a fene lehet velem. Meg mert a nővérpult környékén ült le, és hallotta, mikor már 2 órája volt, h elvittek, hogy valakihez dokit hívtak újraélesztés miatt...

Műtét után azonnal kaptam fájdalomcsillapítót, az mégis kb addig tartott, míg az ébredőben voltam. A szobába érve (nyilván toltak...) megint éreztem a fájdalmat, akkor már amiatt sírtam. Hullámokban tört rám... Közben iszonyatosan zsibbadt a combom. Valószínű azért, mert műtét közben elszorították... kevesebb vérveszteség meg ilyenek. M végig ott volt velem. Fogta a kezem, amikor a hullámokban rám törő fájdalom már-már elviselhetetlenné válik. Ha eddig nem, ezzel biztosan bebizonyította anyáéknak, hogy kincset ér....

Lett egy szép, 7-8 cm hosszú hegem. Tetszik, csak még barátkozom vele... Meg a varratok... biztos így kell ezt csinálni, de a doki őltéseit elnézve nem őt fogom felkérni esküvői ruha megvarrására :P

Alapvetően jól vagyok, csak megfáztam. Meg picit csalódott vagyok. Ugye nőimmel volt az összeveszés júniusban, vagy mifene, amikor berúgtam, és elmondtam nekik, hogy úgy érzem, nem foglalkoznak velem eléggé (amikoris ugye próbáltak összekaparni, szóval elég irónikusnak tűnt... de mindjárt megírom, miért mondtam...), meg ami után elküldtek pszichológushoz. Banyek, Zsú ezen mennyire kiakadt. Lényegében rászántam magam, hogy felkeresem a koliopszichodokit, csak előtte kikérem Zsú véleményét. És kiakadt, mert szerinte (sem) nem lehet ezt megcsinálni egy baráttal, hanem le kell ülni, és megbeszélni vele. Mert így csak hárítják a dolgokat, mintha ők nem lennének hajlandóak foglalkozni velem.
Na mindegy, szóval nőim a másnapos reggeli beszélgetés alkalmával azt mondták, hogy majd megpróbálnak jobban figyelni rám. Ehhez képest azóta semmi info. Persze én is kereshetném őket... merthogy két oldalú a dolog. Viszont arra vártam, hogy ha akkor akkora erőkkel jöttek a "nem foglalkoztok velem" állításommal szemben, most majd észbe kapnak, és megpróbálnak mondjuk legalább fenn lenni msnen, vagy ilyenek. Őszintén csak annyit szerettem volna, ha akárhol leírják ezt a pár szót: "Hogy vagy? Hogy ment a műtét?" De nem... Lehet, hogy olvasták kettővel ezelőtti bejegyzésem, és amiatt sértődtek meg? Visszaolvastam, és szerintem nem volt sértő, csak az érzéseim írtam le.

Az hogy nem foglalkoznak velem, pl. abból jött, hogy amikor majdnem szakítottam M-mel, fészen már egyedülállóra állítottam magam, meg mindenféle borongós dolgokat írtam. És régebben ezért már aznap hívtak volna, legalább egyikük, hogy mi a baj, mi történt, stb. De semmi. Amikor elmondtam nekik, akkor ledöbbentek, mondtak pár keresetlen dolgot, meg hogy ők megverték volna. Mindegy... Utána már teljesen el lett ez felejtve, és amikor parkból hazaindultam, ők mentek elől hárman, én egyedül hátul...

Jajj, de szeretném, ha minden rendben lenne...

További nehézségek.

2011-06-27T00:23:00.003+02:00

Az első számú nehézség szerintem az én hülye "logikám". Bár a tényleges logikát minden bizonnyal vérig sértem azzal, hogy az én hülye agyszüleményeimet logikának hívom... Szóval egyrészt minden egyes alkalommal kiakadok, amikor látom, hogy új csaj ismerősei vannak. Fészbúkon, mégis hol máshol :S Szóval most épp azon töprengtem el, hogy az idiotizmusnak vajon mely szélső határa azt várni a másiktól, hogy minden ismerőséről mondja el, hogy ki kicsoda? Na, "csak" ennyire vagyok hülye. Bevallom, neki nehezebb lehet. Ugyebár moziban rengeteg hímnemű vesz körül, akiknek egyik kedvenc hobbija a mindenféle szexuális dolgokkal való poénkodás. Egy-kettő néha nem is tud máshogyan társalogni... Persze én csak oltogatom őket, és mind tudja, hogy barátom van, és nem is gondolják komolyan. De M számára ez zavaró lehet.

Mindenesetre biztosan zavaróbb, mint számomra az, hogy egyik munkatársa férjnél van, van egy két éves gyerek, a másik készül férjhez menni, a harmadiknak meg komoly kapcsolata van.
Na mindegy. Nem attól félek, hogy megcsal, hanem attól, hogy egyszercsak otthagy, mert kiszeret belőlem. Ez pedig pont az a dolog, ami ellen talán nem is lehet mit tenni. Az álmaimban sem azzal van a baj, hogy ő otthagy. Hanem azzal, hogy egyrészt az addig megszokott, imádott világomban egyszercsak nem marad számomra hely, másrészt pedig hogy sírva, fuldokolva emlékeztetem, hogy az előbb még mennyire szeretett, mit ígért, de ez nem használ semmit. Érdekes, hogy ahogy ezt leírtam, ez az egész emlékeztet életem egy korábbi szakaszára. És erről eszembe jut a kérdés, hogy vajon megmondjam-e M-nek, hogy azt hiszem, P már hazaköltözött Pestről. M erre vár... Még amikor áprilisban találkoztam exszel, ő mondta, hogy kapott állást a falujához közel, és beadta a mittoménmilyen kérelmét, és ez még januárban volt, és fél év halasztást vagy miafenét adtak rá, és ez valamikor mostanában telik le. Szóval lassan Pmentes lesz budapest. Nemtudom, miért írtam ezt le. Igazából teljesen lényegtelen. Csak úgy eszembe jutott a hülye álmaimról. Szóval attól félek, hogy kiszeret belőlem. Ez pedig, ha jól gondolom, nem bizalmi kérdés.

Félek, mert júliusban keveset fogunk találkozni. Én otthon leszek a pofás hallux valgusommal, Magyarázat helyett itt egy kép, ami megmutatja, hogy állnak a csontok a lábfejemben. Ez nem az én röntgenem. Márcsak azért sem, mert a képen 44,4-el jelzett rész (az elferdülés mértéke) nálam 60 fok. Szóval a kép:

És majd műtéti úton szépen visszaállítják a csontom a rendes irányba. Csak a jobb lábamban. A másikat majd később. 6 hét otthon. A műtét 13-án lesz, M pedig akkor 2 nap meló 1 nap szabaddal fog mászkálni, és csak ritkán tudja majd valahogy úgy cserélni a műszakokat, hogy tudjon jönni. És egyre inkább parázok ettől, meg attól, hogy milyen következményei lesznek. Ahogy olvasom neten, sokaknak nem kell megvárni a 6 hetet, mert 5 hét után már teljesen jól vannak. Hát ebben én is erőteljesen reménykedek... Meg most olvastam azt is, hogy érzéstelenítéses dolog, 1 órás műtét (kb.), meg ilyenek. Én csak azt nem értem, hogy akkor ha 13-án műtenek, és ilyen kis ambuláns akármi az egész, miért kell már 12-én befeküdnöm. Jó lenne konzultálni a dokival. De nem tudom a számát... Na majd 7-én megyek vizsgálatokra, és akkor... jehh ....

Csak essek már túl rajta. Aug. 25-re jön ki a műtét után 6 hét letelte. Szept. 5-én kezdem a cukrász sulit... szóval lesz 10 napom majd még a nyárból. Huhh...

Kifakadós...

2011-06-24T02:26:00.002+02:00

Jobb így, hogy már senki nem olvas. Vagyis, hogy azt hiszem. Így úgy érzem, magamnak írok. Persze írhatnám tényleg magamnak, de tetszik, hogy van esély, hogy esetleg más is elolvassa.

A bizalom témával nagyon jól haladok. Két hete voltunk PaFe-n. Twisted Sisteren nekem löktek egy csávót, aki eléggé megtaposta acélbetkósba bújtatott bal lábam. El is bőgtem magam. M ezen felhúzta magát, meg akarta verni a csávót. Sikerült lefogni. Arrébbhúztam, hogy tudjunk kettesben beszélgetni. Elmondta, hogy mióta megtudta, hogy műtik a lábam, azóta tiszta ideg, nagyon fél, de nem merte mondani... És teljesen kiakadt, és akkor láttam rajta, hogy tényleg szeret, és valahogy helyrekerültek bennem a bizalmi dolgok. Megesküdött, hogy azóta semmi olyasmit nem csinált, és még mindig nagyon szégyelli magát. És nem az győzött meg, amiket mondott, hanem az, ahogy mondta... nem láttam még ennyire feldúltnak... ennyire kibukva... vagy talán akkor este, amikor én belenéztem msnbeszélgetéseibe, amiket később felolvastam neki. Akkor este ért el először erre az állapotra. Nem akar elveszíteni. Tudom, és látom :)

Az udvarlás terén van némi haladás, meg persze észre kell venni az apróbb dolgokat is, de azért mégiscsak jól esne valami szép rózsa :P Am. pl. elég gyakran hív meg kajálni, fagyizni, borozni, szóval a maga módján próbálkozik. Táskát kaptam tőle névnapomra, és az a durva, hogy tetszik, és használom, és hozzám nőtt. :):) Mindig szem előtt tartja az igényeim. Ha náluk vagyunk, és látja, hogy csak bambulok magam elé, és a bőgés határán vagyok, és arról faggatom, hogy ugye nem akar szakítani velem (erről a paranoiámról írtam előzőleg), akkor elmegyünk sétálni, és mindent megbeszélünk. Szóval tudom, hogy fontos vagyok neki :)
Meg ha kiakadok anyám miatt (nem igazán beszélget velem, inkább csak a neten lóg, nem figyel arra, amit mondok, kecskeméten keres állást, stb.), nem küld el pszichológushoz... Nem passzol le. Inkább foglalkozik velem. Ha elmondom neki, hogy hanyagolva érzem magam, nem akad ki, hanem magát érzi fasznak...

Beiratkoztam cukrász képzésre. Végig támogatott a dilemmában, amiben az elmúlt egy évben voltam. Nem kérdezgeti folyton azt, hogy befejezem-e utána az egyetemet.... Mint annyian... Nekem ez az OKJ nemcsak egy egy éves kitérő, amíg kiheverem az egyetemi dolgokat, hogy aztán újult erővel vághassak bele... Nekem ez életcél. És ő ezt felfogja.

Kicsit mérges vagyok, de más(ok)ra... Mert úgy érzem, lepasszolnak, mert nem akarják megbeszélni a problémáimat. Mert vannak, de kinek nincsenek?! (pl. anyáméktól folyton ezt hallom, amikor kiakadok, hogy képtelenek megjegyezni valamit -pl. hogy januárban levágattam a hajam, hogy mikor dolgozok, jelzem, ezt rengetegszer elmondom nekik... nem tudnak az én bajaimra, meg dolgaimra is figyelni, mert nekik is van gondjuk...) Szóval le lettem passzolva... De ezzel, meg azzal, hogy bár hallották, hogy műteni fognak, és 4 hét alatt egyszer sem írtak, hogy megkérdezzék, mi a baj... szóval ezekkel nem azt az érzést erősítik bennem, hogy fontos vagyok, és hogy törődnek velem. Persze bennem van a hiba. Hogy így érzem, így látom. Mert akkor lettem ilyen, amikor elkerültem pestre... De milyen? És eddig miért nem mondták? Nem egyszer kérdeztem...

Megint nem akarok hazamenni. Öcsémet itt is láthatom... Azon kívül a fél világ(om)ra haragszom. Magamra is, mert ezt érzem. Persze ezt olvasván mindenki megsértődne. De az érzéseimről nem tehetek :S

Bocsbocsbocs... Mindenért bocsánatot kérek már... És ez eddig két embernek tűnt fel... Egyik M, másik pedig Kalapács Józsi. Fura, nem?

Bocs, hogy élek, ha ez itt mind szarul esett...

Bizalom.

2011-06-05T21:48:00.002+02:00

Olyan nehéz... Bízni, megint, hinni, megint... Alapból gyanakvó természetű vagyok, de a március végi dolgok óta... nem szabad magamra hagyni pár óránál tovább. Fészbúkos ismerőseit nézem, és nem értem, hogy lehet ismerőse egy 17 éves debreceni csaj... és hogy honnan? melyik oldalról? és akármi... és csak magamat kínzom, és újra szétszedem a dolgokat, és csak rajtam múlik, hogy bízok-e benne, vagy sem... csak rajtam? Végülis udvarolhatna csokival, virággal, akármi, de háth... nem. Itt vannak ezek a magányosan töltött órák, a mindig visszatérő álmok, hogy egyik pillanatban még azt mondja, szeret, a másikban elhagy valaki másért... és rendszeres... majd minden este... Szétszednek. A kapcsolatunk miatt alapból aggódok. Most dolgozik, és bár sokat vagyunk együtt, de ő mindig fáradt volt, én kedvetlen lettem, és kezdett üressé, tartalmatlanná válni az egész. Persze ezt jól megbeszéltük a héten két üveg édes élmény társaságában, és azt hittem, el is múlt bennem minden félsz, de nem... a dolgok még ugyanúgy előjönnek bennem, ugyanúgy kérdések, könnyek, stb.

Szeretem, és vele akarom leélni az életem. Persze tudom, hogy a bennem lévő jelenlegi helyzet nem vezet jóra, de akárhogy próbálom, nem tudok tenni ellene. Majd az idő helyrehozza. Csak ez mehetne gyorsabban. Megőrülök....

Izé. (random gondolatos...),,-

2011-04-25T20:46:00.005+02:00

Nem tudok mit kezdeni a blogommal. Bár a technika mestere, ördöge, akármi úgy véli, hogy ne posztoljak, mert ezt a bejegyzést most harmadszorra kezdem. Mindegy, ügyes leszek. Utoljára decemberben post-oltam, azóta április lett. Nem hirtelen, nem eseménytelenül, szóval jöjjön pár random dolog az eddigiekről:

januárban megcsináltam a 13napos diétát, mert a mérleg által mutatott 66 kilótól hízónak éreztem magam. durva az önkritikám, de ez van. az után 58-59-et mutatott a mérleg, most egy ideje 60 vagyok. yeah.

voltam Ági szülinapi buliján január végén az új alakommal és az új hajammal, új ruhámmal, a hercegem természetesen velem volt. ittunk sokmindent, táncoltunk, jó volt:)

februárban volt anya diplomaosztója, ami előtt sikeresen reccsent egyet a térde. diplomaosztó után elmentünk vele balesetire. márc. 8-án műtötték.

márciusban M-nek még mindig nem volt munkája, ugye szeptember óta, ami a kapcsolatunkon is érződött. egyre laposabbá vált...

... mígnem jött a márc. 26-i hónapforduló, amikor ő épp megbeszélésen volt, én meg találtam pár izgalmasságot a gépén, ami után két út állt: vagy kinyírja a kapcsolatunkat, vagy sikerül megbeszélni, és hosszan tartó lendületet ad a dolgoknak. A "B" version jött be. Közben pedig még munkába is állt, szóval minden ok...

... bár ennek kapcsán csináltam valamit, amiről utólag úgy vélem, jól tettem, és itt volt az ideje. Az M gépén találtak után kb első reakcióm az volt, hogy felvettem a kapcsolatot P-vel. Nem tudtam, mi vezérel, nem akartam féltékennyé tenni M-et vagy lefeküdni P-vel (ahogy ezt Zsú gondolta, amikor elmondtam neki, hogy találkozni fogunk). Egyszerűen mindennek megvan a maga ideje, ennek 2 hete volt. 4-5 órát bizotsan beszélgettünk, közben söröztünk. Az egésznek a végére tisztán láttam, hogy ez miért kellett: régóta éreztem magamban, hogy nem tartogathatom ezt a haragot, keserűséget, mindent így magamban, de nem tudom, hogyan engedjem el. Az M-mel való veszekedés után annyira zavaros lett minden, hogy rendet akartam tenni, de ha bennem van ez a sok negatív dolog, nem mehet. Szóval beszélgettünk, azt hiszem, ő megértett engem, én megértettem őt, felfogtam a dolgokat, és kívülállóként láttam a régi dolgokat. Igazából rengeteget meséltem M-ről, a terveinkről, meg minden. Ő pedig mosolygott. Ezen meglepődtem, de nyilván kicsit annak is örült, hogy a sok szarral, amit velem megcsinált, nem rontott el bennem mindent.
A beszélgetés után írtam neki, hogy igazából nem akarok tőle ennél többet. Elég a tudat, hogy már nem akarom felgyújtani, nem akarom, hogy barátok legyünk, semmi. Most könnyebbnek érzem magam. Nem tudok haragudni, hosszabb távon nagyon nem. És nem is akarok.

M-mel kapcsolatban: rengeteget beszélünk a közös jövőről, tele vagyunk tervekkel, vágyakkal. Néha még újjáélednek a kételyek, gyanúk, gondolatok, amik egy hónappal ezelőtt leptek el. Néha még felvetődnek kérdések, de inkább nem foglalkozom velük. Én akkor este, a nagy veszekedés során elmondtam neki, mi bánt, ő pedig megértette.

Munka: na igen, az életem M&M's... M-é és a munkáé. Az egyetemet offolom, vagy mi. Az órákat kihagyom, vizsgákra nem megyek be, stb. Jelentkeztem cukrászatra. Ha megvan, az egyetemet hagyom szeptembertől... Ha nincs? Asszem, elég pesti sulit fogok megjelölni, hogy legyen akármi.De az egyetemet utálom, és nincs értelme még egy évet elverni rá...

Szóval munka: még mindig allee, cinema city. Imádom. Szeretem a munkatársakat, a filmeket, a mozit, mindent. Maradjon is így.

M: úgy néz ki, pár hónap, és összeköltözünk. Remélem, nyáron valamikor sikerül összehozni. Az egy olyan rész lesz, amikor majd úgy érzem, célba értem. Így is minden lehetséges időt vele töltök. Most úgy dolgozik, hogy 2 nap van 9-24-ig, utána van egy szabadnapja. A második munkanapján este találkozni szoktunk, a szabadnapot együtt töltjük (ha dolgozom, akkor értelemszerűen munkakezdésig, esetleg munka után is...), majd másnap reggel elkísérem egy darabon munkára, és én is megyek a dolgomra. Jó csapat vagyunk. Mivel mindketten dolgozunk (én heti kb. 4 napot), és én akkor kelek, amikor indul otthonról, és akkor fekszem, amikor ő, elég fáradtak vagyunk estére (a fenét este, 2re szoktunk kb. hazaérni), általában délig alszunk. De jó ez...

Fogyókúra.

2010-12-15T10:49:00.004+01:00

Háth, a cím után lehet dobálni, de csak almával, citrommal, naranccsal meg ilyenekkel. Mert én bizony egy kisebb diétába kezdek a mai nappal. A mondás úgy tartja (vagy valahogy úgy), hogy ha az ember (lánya) egészséges párkapcsolatban él, a jó közérzet és a biztonságérzet hatására képes elhagyni magát, és felszedni pár kilót. Jelentem, velem ez történt. Már régóta éreztem, pl.:

a fenekemnél csak úgy kiszakadt egyik farmerom (tény, hogy 5-6 éve hordom, szóval anyaggyengeség is lehet, de akkor is...)
egy másik nadrágom (ami a 8 hónappal ezelőtti vékony korszakomban tök jól állt) egyik gombja csak úgy gondolt egyet, és lerepült... valószínű szétfeszítette a hasam...
a fölsőim nagy része mutat némi felesleget belőlem... és ahogy simul, látszik, ahogy a nadrág dereka bevág...
egyik nadrágom már fel sem tudom venni...
a nyaralós és az Ojszi szülinapi bulis képeken ducibb vagyok, mint talán valaha is voltam.

És mindemellett, ami a dolgok betetőzése volt: tegnap Munyu barátnőm szalagtűzőjére kerestem magamnak ruhát (am. csak egy egyszerű szürke tunikát fekete leggingsszel...), és a próbafülke agyon volt tükrözve. Akkor szembesültem úgy igazán A VALÓSÁGGAL! Bizony elég sok felesleg van rajtam... tenni kell valamit.

Első tippem az volt, hogy megcsinálom anya 13 napos diétáját. Rajta is látványosan sokat segített, és elmondása szerint a közérzete is jobb lett. Csak hát... tegnap ugye 14. volt, ma 15. Ha ma elkezdtem volna, akkor pont bele esett volna a karácsony, amikor egyfolytában hallgathattam volna, hogy fogyókúrázni otthon kell, nem vendégségben, a sütés az én reszortom, és hétvégén a már említett szalagtűző, ami nem lesz alkoholmentes. Az alkohol pedig tiltólistán van... Így hát abban állapodtam meg magammal, hogy ezt talán majd január elején.

Addig pedig annyit teszek, hogy amennyire tudom, kerülöm a cukrot és sok zöld teát iszom, valamint minden étkezés előtt bedobok egy pohár almaecetes vizet. Az almaecet csodájáról még tavaly nyáron olvastam először... teljesen véletlenül. De akkor a környezetem épp azon aggódott, hogy itt meg ott kilátszik olyan csont, aminek normáls esetben lehet, hogy nem kéne, meg hogy elfogyok, meg lóg rajtam minden nadrágom, stb. Most viszont rászántam magam, és vettem egy üveggel.

Persze megpróbálhatnám elfogadni magam. De anyámék már 10 éves koromban is osztottak, hogy kövér vagyok, és annak is láttam magam, az is voltam. Valahogy sikerült abból leadnom kicsit, majd 2008-2009-es évben elértem az álomsúlyom, 54 kiló. És én akkor jól éreztem magam. Akkor el tudtam fogadni a külsőm. De most, közel 10 kilóvan több vagyok. Egyszerűen nem megy. Hónapok óta mást sem csinálok, mint próbálom elhitetni magammal, hogy így is jól nézek ki. De nem... magamnak nem felelek meg. Az, amit a tükörben látok nem az, amit lelki szemeimmel.

És nyugi, M így is szeret, és ezt nem győzi hangoztatni. De látja rajtam (pár hete egyszer kiakadtam...), hogy nem érzem jól így magam a bőrömben, és támogat.

Szóval a tervem decemberre az, hogy almaecetes vizet fogok inni és csökkentem a cukorfogyasztásom. Mindemellett eljárok majd úszni, januártól pedig már tényleg jelentkezek a konditerembe.

"Under pressure..."

2010-12-08T08:17:00.002+01:00

Reggel van, és mennem kéne. Vagy legalább készülődnöm. De végre egyedül vagyok szobában. És nekiálltam a dolgozataimnak... akkor még kb. 1 órám volt... De az a helyzet, hogy ez kb. a 7., hogy meghallgatom ezt a Queen számot. Nem jelent jót... akkor hallgatom, ha feszült vagyok. Ha már nem tudok hova lenni, ha idegesen kelek és nem tudok elaludni az idegtől...

És nem tudom elmondani. Nagyon nem beszélgetek emberekkel. M-mel sem volt mostanában olyan, hogy megyünk valamerre beszélgetni. A héten végre dolgozik, és keveset beszélünk. Amíg melóban van, egyáltalán nem. Utána 5 percet. MSNen annyira nem tudunk kommunikálni, amit nem bánok, mert így nem csak abból áll a társalgásunk. És este is csak keveset beszélünk. És hiányzik. Amúgy senkivel sem tudom átbeszélni a dolgokat. Nem is tudom...

Szükségem lenne M-re. Most is úgy felhívnám. Vagy írnék neki sms-t, csak épp augusztus óta nem töltöttem fel a telefonom.

Feszült vagyok... ÁÁÁÁÁÁÁ!!

Ha feltekerem a hangerőt, talán jobb lesz...

Elmaradt.

2010-12-06T10:04:00.003+01:00

Előző héten sikerült 4 nap egyhuzamban dolgozni. Hétfőn zárásig voltam (negyed 1), kedden 11-ig, szerdán háromnegyed 11-ig, csütörtökön háromnegyed 1-ig. Pénteken pedig tortát sütöttem M-nek. Közben volt egy fél órás beszélgetésem öcsémmel. Azt hiszem, nemcsak nekem esik rosszul anya viselkedése. Meg azt hiszem, kijelenthetem: szüleink viselkedése. Hogy ez engem mennyire bánt, sajnos M buliján derült ki. Sorra ittam a feleseket, nem tudtam, miért, csak úgy jött. Majd berúgtam, sírva könyörögtem a tulajnak, hogy engedjen ki a kocsmából, majd kibukott belőlem ez az egész sérelem...

Apa igyekszik. Látom rajta. Csak valahogy képtelen megjegyezni a dolgaim. Még nem hangzott el tőle a kérdés, hogy milyen szakra járok, szóval ez pozitív.

De anya... szakdolgozatot írt, és csak arról tudott beszélni. Rosszul esett, hogy a legapróbb szakdolgozatos hülyesége is jobban érdekelte, mint pl. az, hogy másfél hete kedden bőgve hívtam fel, hogy felfáztam, rosszul vagyok tőle, stb. 2 mondatban leüvöltött, hogy miért nem mentem orvoshoz, 2 mondatban ajánlott mindenféle teákat, majd szakdolgozat blabla... Másnap orvoshoz mentem, akkor 1 mondatban reagált arra, amit a doki mondott, majd szakdolgozat... Azóta elfelejtette megkérdezni, hogy vagyok, jobb-e már, hatott-e a gyógyszer, stb.

Előző hétvégén M nálunk volt. Írtam is, hogy anya még előtte sem moderálta magát. Nem is tudom, emlékszik-e valamire abból, amiről beszélgettünk. Igazából abszolút nincs tekintettel másokra. Csak a saját hülyeségei érdeklik.

Izgalmas, hogy 2 nappal a szakdoga leadási határideje után (26-án kellett volna leadniuk, én 28-án néztem rá a dolgozatára) én világosítottam fel olyan alap formai követelményekről (amik formai követelmény címszó alatt első oldalon szerepeltek a követelmény-listában), hogy sorkizárttal kell írni, 12-es betűméret, másfeles sorköz. Hol él? Kb. fél éve dolgozott elvileg minden szabad idejében a szakdolgozatán, (vagyis túrt ki minket otthon a gép elől mindig, amikor hazajött a "hogy vagytok?", "milyen volt itthon?", stb. kérdések helyett "Majd engedj át, mert szeretnék jönni!") 1 éve biztosan elkezdett erről beszélni (Nehogymár az enyémről legyen egy kicsit is szó esetleg...), 1 éve biztosan veszi hozzá a könyveket. És erre késve adja le, és öcsémnek dicsekszik a 4000Ft-os pótdíjjal. Egy nappal azután pedig, hogy elküldte a végleges verziót a témavezetőjének, megint kitúrja öcsémet, mindenféle indokkal, vitába kezdenek. Apa beszáll a vitába, és szól öcsémnek, hogy engedje át, mert úgy néz ki, anyánk nem tud gép nélkül élni. És anyának áll feljebb.

Kb. másfél éve nyúz, hogy dolgozzak egyetem mellett, stb. Küldi a mindenféle hülye állásajánlatokat, amelyek közül egyik sem érdekel. Most végre van olyan munkám, amit hosszabb ideig is tudok csinálni, ami leköt, tetszik, és hát... ezt akartam. De persze szombaton megint küldött egy e-mail. Valami olyan hirdetés, amire már fél éve is azt mondtam, hogy nem érdekel. Most is. Van munkám. nem elég feltűnő?

Igazából öcsémmel olyanok kell legyünk, mint bátyánk. Min. 4,9-es átlag, ösztöndíj, köztársasági ösztöndíj, stb. Nekem mostanra olyan munkám kéne legyen, amivel ők dicsekedni tudnak. És olyan terveim, amiktől mindenki elájul. Ehhez képest egy moziban vagyok jegykezelő, álmom, hogy a következő évemet halaszthassam és cukrász lehessek, majd hogy feleségül menjek M-hez, gyerekeink legyenek, és normálisan, cukrászként élve keressem kenyerem.

Ő kb. azt szeretné, ha tv-ben dolgoznék, rádióban vagy valami komoly állásom lenne valami iskolában, vagy ha magyartanár lennék, ha ez, ha az. (Mert egy szakmával csak havi 100000-et lehet keresni, és ez izé-hozé... Tény, csak épp nem a cukrásszal...) És ha karrierista lennék. És stréber. Sajnálom, de szerintem egy magyar szakot csak akkor lehet végig szín ötösre teljesíteni, ha az ember megmondja a párjának, hogy pl. vizsgaidőszak előtt 2-héttel kezdjék el szüneteltetni a kapcsolatot egészen vizsgaidőszak végéig, mert neki nincs ideje kapcsolatra. Nem azért, mert nehéz. Hanem mert annyit kell olvasni, azokról annyi mindent kell tudni, bemagolni, beseggelni, esetleg saját véleményt alkotni róluk, hogy szerintem semmi idő nem maradna ÉLNI. Engem meg hagyjanak békén, nem kitűnő tanuló akarok lenni, nem stréber, hanem ember. ÉS! Ne várják el tőlem az 5,0-ás átlagot úgy, hogy közben a meló is ELVÁRÁS! Tőlük nekem.

Szóval berúgtam, kiakadtam. És megállapítottam azt is, hogy nem szeretem a megcsalásokat. Bár az én sebeim már begyógyultak, a "hegek" még mindig érzékenyek, és minden megcsalás, ami a környezetemben van, egy újabb karcolás rajtuk. És fáj. És legutoljára bátyámról tudtam meg: nagyon valószínű, hogy megcsalta Ildikót... nem egyszer. Pont ő. Aki mindig precíz, pontos, tévedhetetlen. És nem ismeri be. Pont ő, akit mindenek felett őszintének hittem.

És folyamatosan vannak ezek a törések az életemben. Kisebb-nagyobbak... És mire az egyiken túl lennék, jön egy újabb. Anyám tavaly decemberben mérte rám az egyik legütősebb csapását... Nem írtam róla, vagy ha írtam, nem tettem közzé, de M látta, mert ott volt mellettem, szóval látta, hogy annyira bőgök, hogy nem kapok levegőt...

Mindegy. M azt mondta, hogy majd megbeszéljük ezeket a dolgokat. Sok mondanivalóm lett volna. Ennél több. De hétvégén ez elmaradt. Pótolni kell...

Szerelem.

2010-11-29T00:05:00.005+01:00

Leges-legelőször: 13 hónap <3

Imádom, ahogy telik az idő:) Jó érzés. Érzem magamon a változásokat. PL. nagy nehezen leküzdöttem azt a parámat, hogy lapos talpú csizmában hosszúnak tűnik a lábfejem… már-már mint a bohócok lábfeje (akiket kifejezetten nem szeretek, pláne Stephen King AZ című könyvéből készült film megnézése után…). És vettem egy gyönyörű, szürke, kb. 0,7cm talpvastagságú csizmát. Kellett. Tavaly tél óta sikerült felszednem pár kilót (így anyáméktól már nem azt hallom, hogy ne fogyjak tovább, hanem hogy ne vastagodjak, meg nehogy átessek a ló másik oldalára…), emiatt egyrészt nem olyan kényelmes a 38-as csizmám, másrészt fáj is benne a lábam, mivel magas sarkú… de majd picit fogyok, és az is jó lesz…

Jó is, hogy vettem, mert megint sikerült felfáznom. Ennek vastagabb a talpa a többinél, és a hozzá vásárolt gyapjú talpbetétnek köszönhetően még jobban fog melegíteni. Kell is… Ma sajnálattal tapasztaltam, hogy csak mérsékelten vízálló, de ennek tudatában már jobban elleszünk. Én és a csizma.

És azért is jó, mert leesett az első hó, amit egy-két helyen eső követett. Nálunk, itt a 22. kerben, a Camponával szemben ezt az teszi még csodálatosabbá, hogy a kollégium előtti járdát a buszmegállóig bezárólag feltúrták. Lucskos, sáros és különben is… veszélyes, mert ha el akarok jutni koliig, kis részt az úton kell menni. IMÁDOM XD

Ennek ma nagyon nem örültem. Nem-örömöm kezdőpontja pedig az volt, hogy el kellett indulni otthonról. Fura, hogy ezt írom, okt 16 óta nem volt olyan, hogy szerettem volna otthon lenni. De most M is velem volt. Összebújós, romantikázós hétvége volt. Tetszett. És neki is. Persze voltak tipikus húzásaink. Pl. lekéstük pénteken a vonatot (miattam… ez is tipikus…), és 2 és fél órát kellett várni a következőre. Ez viszont azért volt pozitív, mert Zs akkorra ért Szekszárdra, és hazavitt minket. Mivel van saját kocsija… de erről talán már írtam isJ

Anya az esetek 98%-ban a szakdolgozatáról beszélt, meg a migrénjéről, akkor is, amikor én épp M-mel beszélgettem, vagy amikor a hetemről meséltem. De lassan már le kell adnia, úgyhogy akkor jönnek majd a tételek… mint téma. Várom ;)

Egyre türelmetlenebbül várom az összeköltöződést M-mel. Majd talán tavasszal. Addig mondjuk legyen munkája… Hülye étteremvezetőket nem értem… attól, hogy pályakezdő, még nem cselekvésképtelen…

Bár a szerelem szót adtam meg cím gyanánt, erről vajmi kevés szó fog esni. Mert… szerelmes vagyok, ez áthat bennem mindent, melegen tart, stb.

Mások szinte viccet csinálnak belőle azzal, hogy amikor elhagyja őket a párjuk, sírnak, hogy jaj, az ő életük szerelme, majd két hét múlva már mással készült közös képekkel pakolják tele a mindenféle közösségi oldalakat, teleírják az üzenőfalakat mindenféle jajjdeszeretlek hülyeséggel. Utálom, hogy ott élik szerelmi életüket, ahol mindenki látja. Egy nap után már közös képek, ha nincs, akkor összevágunk kettőt, de inkább legyen… Ez nem az az igazi…

Azt, hogy mi szerelem, azt könnyen fel lehet ismerni. És ha valakiben felismerem, akár fészb.-ról, akár a blogjából, akár hallomásból, akkor abban tisztelem ezt az érzést. És tudok neki örülni. Akárkiről legyen is szó… Akármennyire negatív figura az életemben, akármennyire közömbös. A fb-os ismerősök adatlapjának nézegetése legalábbis ezt a gondolatot támasztja alá bennem. Akárkiről legyen szó, ha egyetlen képből, képaláírásból, kommentből azt látom, hogy az szerelem, tudok örülni neki.

De mérges, ideges leszek abban a pillanatban, ha azt látom, valaki szerelemnek nevez valami érzelmet, és teletapétázza vele az egész oldalt, amikor az távolról sem az…

És ezzel nem vagyok egyedül.

(Bejegyzésem ezen részét Deto blogjának jelen bejegyzése ihlette…)

:)

2010-11-20T22:23:00.002+01:00

M szóvá tette, hogy milyen rég írtam blogba. Tényleg igaza van. De két barátnőm is elárulta, hogy mostanában nem igazán olvasnak (sőt... pedig azért kezdtem el elsősorban, hogy az otthoniak tudják, mi van velem...), Deto pedig már szobatársam lett. Így tudjuk, mi a helyzet a másikkal. Mindenesetre örülök, hogy ott van a szobában. Valaki, aki már évek óta ismer... És aki ért az álomfejtéshez. Olyan szempontból biztosan, hogy ha elmondom neki, mit álmodtam, mindig összefoglalja két mondatban, ez mit is akar jelenteni.
Volt pl. egy visszatérő álmom: Körülöttem fenyegető vízfelület. Csak nekem tűnik ijesztőnek. Mindenki más boldogan lubickol benne. Belemerészkedek, akkor viszont eltűnik a víz a lábam alól. Deto erre azt mondta, hogy szerinte valami fenyegető dolog van körülöttem, valami, ami nyomaszt, de végül úgyis győztesen kerülök ki. És ez pl. tökéletesen ráillik az anyagi helyzetemre. Eléggé fenyegető, nyomaszt, stb. De találtam munkát. A MUNKÁT! Felvettek az Allee-ba jegykezelőnek. Voltam betanításon és tetszik. Holnap lesz az első munkanap:) Mióta felvettek, nem emlékszem, hogy visszatért volna...
Másik álmom az volt, hogy volt egy többemeletes ház, ahova az emberek általában szexelni jártak. Fura volt... Vonzott a hangulata. Bementem, de nem vettem ki részemet az orgiákból. Leültem, magamhoz vettem valami rágcsálni valót, és tv-ztem. Deto szerint ez a kiegyensúlyozott nemiélet jele.
Több olyan is volt, hogy ezzel a megfejtéssel segített rajtam. Köszönöm:)
Amúgy most M-nél vagyok. Megyek is... :)

Fordulós,

2010-10-26T00:04:00.003+02:00

Egy éve, hogy összejöttünk. Bár x ideje már nem hónapozok itt nyilvánosan, most örömmel teli, meg minden, hogy: 12 hónap <3 style="color: rgb(102, 51, 255);">Ma "megismerkedtem" egy sráccal. A parom.hu örömei. Vicces, kreatív, jól néz ki, zenél, főz:D
Messziről megismertem. Nem volt nehéz. Bár már sötét volt, azért a lámpafény szépen átvilágította hosszú, göndör tincseit:)
Nem tudom, hogy van a Nagy Könyvben, de tökéletes volt az az első búcsúcsók 5:10körül a kollégium előtt... Úgy érzem, meg van az a plusz, az a szikra...
Tökéletes....(L)

Könyvtár.

2010-10-21T19:14:00.002+02:00

Kb. fél négy óta itt rohadok. Ülve:D Alexandriai Sz. Katalin verses legendáját kezdtem el betűhűen begépelni. 120 oldalból 10 meg lesz még ma... most kb. a 9. közepén járhatok. De inkább megcsinálom egyedül, minthogy az az idegesítő buzgómócsing máté segítsen. Szünetben is lesz pár napom csak erre...
Amúgy a Régi Magyar Költők Tára középkoros fejezetéből készítünk internetes antológiát. 6 részre fel lett osztva a kötet. Én ezt vállaltam. Vár még rám némi keletkezéstörténeti írás, források, feldolgozások megjelölése, a betűhű átirat mellett ejtéshű és modern átirat is lesz:D valamint fotokópia. tudnám ez mit is jelent pontosan XD
Na megyek, kalandra fel. nyolcig van könyvtár. Én is addig vagyok itt. M-mel találkozom utána. Ő épp meghallgatáson van. Vagyik 40 perc múlva ott lesz. Van még mondjuk 30 percen a hátralévő másfél oldalra:D Megcsinálooooooooooooooooooooooooom!!!
Haza akartam menni koliba a vastablettámért, de itt ragadtam. És hideg is van, de most épp csak a tavaszi kabátom van nálam. Ezért is haza akartam menni. Az idő viszont megint gyorsabb nálam. A kismutató 4 számmal mászott előrébb, a nagyról most ne is beszéljünk. Én viszont semennyit...
Nyüffeteg...
Na, majd még egyszer írok.
Pápussz

Zene.

2010-10-17T23:25:00.002+02:00

Fura ez a mai nap zene szempontjából (is). Minden olyan zenét hallgatok most, ami Kalapács nevéhez fűződik. Omen, Kalapács, Pokolgép, Hard. Igazából amik a legjobban tetszenek, a következők: Kalapács-Angyal, Omen-Fagyott világ, Szelíden, Hard - Két szív, Igaz lesz még, Égni kell. De bővítem a dalskálát. Mostanában olyan dolgok történtek, amik ezt váltották ki belőlem. Voltunk okt. 2-án a Syma csarnokban Hangfoglaláson. Láttam elektronikus dobokat, és úgy éreztem, ki kell próbálnom. Nem vagyok az elektronikus dobok híve, de a koncertes zsákmánybeszerző körútjaimat leszámítva, még nem igazán volt dobverő a kezemben. És egyszer ültem dobszerkó előtt, akkor is annyira zavarban voltam, hogy két ütés után átadtam a helyem. De most... most nem. Volt fejhallgató. És így máris sokkal bátrabb voltam. Utána a szintetizátort próbáltam ki. Mindent csak fejhallgatóval. Ez és a múlt szombati Omen az eredménye ennek.
Nem bánom. Mindig van zene, ami a békét hozza el. M zenéje... M stílusa... Heavy metal.
Ő.. csak ő...

"Hivd el, vidd el magaddal
Szeresd őt, szeresd őt, mindennél jobban
Engedd szállni mindig szabadabban,
Magasan, olyan magasan, hogy semmi ne fájjon már!"

Hja.

2010-10-17T11:11:00.003+02:00

Igen, régen írtam. Tudom. De örülök, hogy senki életvitelét nem borítottam fel ezzel:D

Élek még. Bár ez lassan sablonszöveg. Most épp mérsékelten elgyötörtnek érzem magam. Vissza kell mennem Pestre. És ehhez az egészhez azzal az egy feltétellel lenne hangulatom, ha minimum a ma estét M-mel tölthetném. (M-nél, akármi...)
Amúgy jó itthon. Tesóimmal mindhárman itthon vagyunk, és ez nagyon tetszik. Ahogy folyamatosan idősebbek leszünk, egyre közelebb kerülünk egymáshoz:) Valahogy egyre jobban tudunk beszélgetni, és egyre jobban tudjuk értékelni egymást. Anyának tegnap volt a szülinapja, ezért én elmosogattam, vacsit főztem, fát vágtam, tortát hegesztettem. Bátyám az autójával bütykölt, öcsém telepítette a wifit a gépemre, meg takarított, meg ebédet főzött (sajtal-sonkával töltött pulykamell sült krumplival). Este, amikor a tortán még nem volt díszítés, a húshoz nem volt köret, és már azt hittem, az agyam eldobom, lejöttek, és segítettek. Zsolti (bátyám) megcsinálta a krumplipürét, Balázs felverte a tejszínhabot, én addig céltalanul toporogtam ide-oda, meg hányás-szerű trutyit csináltam a pecsenyeléből:D
Szóval jó itthon. Rég éreztem magam ennyire jól:) Elvileg két hét múlva ismétlés. Elvileg...
M-mel amúgy jól megvagyunk:) Szerelmesen meg miegymás. 9 nap és betöltjük az első évünket. Saját kreativitásomat csillogtató ajándékok egész garmadájával készülök. Egyszerűen annyi mindent szeretnék adni neki, ami tőlem van, hogy lássa, mennyire szeretem, hogy lásson engem... áhh:$
Munkát keres rendületlenül. Fene sem érti, miért akadnak ki a főnökök azon, hogy pályakezdő. Nem azt jelenti, hogy munkaképtelen, cselekvésképtelen... Hogyan szerezzen tapasztalatot, ha a legtöbb étteremből próbanap nélkül elhajtják, ahol meg próbanaposként van, ott 1-2 napig hitegetik (megbeszélik vele, hogy elviszik egy darabig, ha esetleg zárásig marad, hogy haza tudjon jutni; megbeszélik vele, hogy ezt meg azt a kaját ezentúl az ő javaslata szerint fogják főzni, mert így tök jó; már a megkeresésnél azt mondják, hogy nem baj, hogy pályakezdő, majd türelmesek lesznek, betanítják...), majd egyszercsak nem hívják, hogy mikor menjen legközelebb, kirúgják, mert nem sütött előre palacsintát, amikor a "konyhafőnökkel" (aki jó haverja... elvileg) megbeszélték, hogy azt mindig frissen sütik, meg ő sem sütött neki vagy 2 nap után közlik, hogy találtak egy 27 éves szakácsot, aki tapasztaltabb... Vagy egyszerűen nem bejelentett munkaerőre (értsd fekete munkásra) lenne szükségük, aki heti 2-3 nap be-beugrál segíteni, helyettesíteni. Ha nem jelentik be, nincs TB-je. Ha nincs TB-je, ugye nem látják el.. ehh.
Azt elmúlt pár hétben barátságok értékelődtek át. Két barátnőm ellen "követtem el" ugyanazt. Az ellentétes reakciójukat elemezgetve új képet kapok arról, hogyan kéne hozzáállnom az emberekhez.
Zsúval pedig sikerült megbeszélni a dolgokat. Amik közel egy éve húzódtak már, és ástak közénk (akaratunkon kívül is) mind mélyebb és szélesebb szakadékot. Sikerült mindent átbeszélni. Jó érzés, hogy visszakaptam egy igen fontos barátnőmet. Utáltam volna magam, ha egyszerűen nem tudok megbocsátani neki. De most végre sikerült.
Egyetem... háth, ez az MA eddig nem nagy durr. Hetente háromszor biztosan elalszom órán. Nem direkt... meleg van, nincs levegő, és monoton...
Múlt hét szerdán teáztam a tanszékvezetővel xD
Múlt hét szombaton megint beszélgettem Kalapács Józsival. Azt mondta, olyan arcom van, amit nem lehet elfelejteni... (kacc-kacc...) Ő sem volt józan. Am. jófej. Megint az volt, hogy velem beszélgetett, és amíg én el nem köszöntem tőle, addig nem nagyon állt szóba másokkal. Remélem, mire M bandája először áll színpadra, Kalapács tényleg megjegyzi az arcom, és rá tudom venni, hogy nézze meg őket. Meg ezen kívül: örülök, hogy "jóban vagyok" egy ilyen emberrel. Fantasztikus hangja van. Az egyszer biztos.

Bioponmártás.

2010-10-03T11:46:00.003+02:00

Avagy: tanuljunk főzni. A következőket ajánlanám vasárnapi ebédnek: Sült oldalas Biopon mártással; Párolt füzetcsomag (a vegetáriánusoknak) és Sült víz a fogyókúrázóknak. Ínyenceknek pedig: Párolt medvetarkó kuszkuszos fürjtojással. Jó étvágyat hozzá:)
Ma épp szintén kiemelkedően szar hangulatom van:D Vagyis már jobb. Beszéltem M-mel, "főzni" tanultam, meg ilyesmik. Azt hiszem, leginkább az a baj, hogy én szívesen beszélgetnék anyáékkal, de valahogy nem hallgatnak végig. Tegnap vendégek voltak, csak úgy, és ott sem tudtam végigmondani egy mondatot. Ha esetleg mégis, akkor sem hallotta a végét senki. Idegesít...
Két és fél óra és startolok Pest felé. Őszintén?! Várom. Annyira nem jó itthon. M hiányzik. Nem jó nélküle...
Jelentkeztem expresszen egy munkára. Bedolgozás, a munkaidő 15:00-tól 20:00-ig tart, heti 2-3 nap kell menni, és 3-4 órát. Holnap megyek megbeszélésre. :) Kíváncsi vagyok. Viszont próbálok nem lelkesedni. Eddig mindig tökre örültem, a végén meg kétségbeesve kerestem munkát, mert nem bírtam... JÓ, ikeával ugye nem ez volt, de az összes többivel:S
Am. szerintem ha jobban belegondolok: csak úgy mindentől függetlenül van szar kedvem. Így keltem?!
Szemügyre vettem tegnapelőtt az augusztusi vérképemet. A vasmegkötő képességem majdnem a maxon üzemel. A vasam viszont 4,9, holott a Referenciatartomány alsóü határa 10,7. A haemoglobinom és a haematokritom is alacsonyka. De nem annyira durván. Normálhoz közel vannak. Vannak még alacsony értékeim, és az egészből azt állapítottuk meg anyával, hogy az vasgyógyszer (Vital F - kanalas gyógyszer), amit tavasszal szedtem és amitől (vélhetően attól) rosszul voltam, hasmentem, hasfájtam többször is, valószínű az egyrészt kiürítette a vasraktáromat, és nem kicsit piszkálta meg a májamat. Ennek nagyon örülök.
Am. átalakultak kicsit a terveim. Eddig az MA 2. évét halasztani akartam, hogy megcsináljam a cukrászatot, most viszont úgy döntöttem, elintézem, hogy azok a tárgyak maradjanak utolsó 2 félévre MA-n, amiket csak akkor lehet elvégezni. Az összes többit megcsinálom köv. félévben, így menni fog egyszerre az egyetem és az OKJ. Ezek után, az aktuális kapcsolatokat (viszony a tanári karral) figyelembe véve fogom eldönteni: megpályázok egy ösztöndíjas doktori képzést, vagy cukrászként helyezkedek el. Maga az egy éves doktori képzés magában foglalná azt is, hogy órát tartok. Lenne időm rájönni, fekszik-e nekem. Lehet, hogy kicsit zavaros... Majd idővel...

Elbújnék.

2010-09-30T09:57:00.002+02:00

Legszívesebben elbújnék most a világ elől. Nem mentem be most órára... Egyrészt nem olvastam el, amit kellett, és a bácsi mindig kérdez az aktuális háziból... Hülyén érzem magam emiatt is. Másrészt görcsöl a hasam, és általánosan bármikor el tudnám bőgni magam. Dekoncentrált vagyok, és általában nem tudok rendesen jegyzetelni. Hahó, PMS! Ugye, ez persze csak ez az egy hét.
Nem szeretnék többet teszkózni. Erőteljes problémáim vannak a diákszövetkezettel. Múltkor Mátyás király téri teszkóba kellett volna mennem. Rossz fele indultam el. 3 órája kellett volna dolgoznom (3 és fél órája róttam az utcákat, hogy hátha ez lesz az...), amikor találtam egy parkot (Ferenc tér), ahol leültem, hogy felhívom őket. Közben kerestek, de nem vettem fel, mert már le akartam ülni. Egyszer még rendesen számmal, aztán rejtetten. Kicsit idegesen kérdezték, merre vagyok, mert be voltam írva aznapra. Mondtam nekik, hogy 3 és fél órája tévelygek, már fáj a lábam, a fejem és a hátam... Lelkesen felajánlotta a csaj, hogy megnézi, hogy jutok el onnan a Mátyás térre. Ekkor bekamuztam (hátha ez talán meghatja őket, ha az már nem, hogy alig állok - jó, épp ültem - a lábamon), hogy letojt egy galamb, nincs nálam zsepi meg semmi (am. nem sokon múlt...). Kifejezte sajnálatát, majd mondta, hogy jutok el a Mátyás térre. Letettük a telefont, elindultam. A legközelebbi akármi, amit találtam, a Nagyvárad téri metromegálló volt. Addigra eltelt megint 40 perc. 15 perccel később már Ferenciek terén voltam, de amikor belegondoltam, hogy 4 órája kéne dolgoznom, 7 órás a munkaidőm, mire odaérnék min. 40 perc lenne, úgy döntöttem, kihagyom. És be is telt a pohár velük. Hiába mondom, hogy fél négy után tudok munkát vállalni, az után tudok csak beszélni, nincs olyan órám, amikor nem kéne kinyomni a telefont. Ha a beosztás egyeztetésénél azt mondom, hogy hétvége nem jó, egyből jön a könyörgés. Meg igazából nem szeretek emberekkel dolgozni. Ezért sem lennék jó tanárnak. Elég gyakran van az, hogy idegesítenek az emberek, türelmetlen vagyok, felfortyanok... A vásárlók közt sok az értetlen, én pedig nem bírom.
Nem kicsit elhagytam magam. Rendetlen vagyok, figyelmetlen, szétszórt. Néha úgy érzem, összecsapnak a hullámok a fejem felett. De aztán jön M, hárítja a hullámokat, visszaadja az életkedvem. Amit egy nap után lerombolok. Valami fogadalmat kéne tennem, ünnepélyesen, hogy november közepéig, de legkésőbb, legeslegkésőbb december végéig minden tartozásomat, elmaradásomat rendezem. És azt is, hogy jobban oda fogok figyelni legelőször is M-re, aztán magamra, a környezetemre, és azokra az emberekre, akikre mindig számíthattam, ha baj van, és akiket a folyton eluralkodó szégyenérzet miatt nem kerestem. Össze kell szedjem magam.

Bocsánat a folyamatos nyafogásért. 50% tényleges rossz kedv, 50% PMS. 2 in 1.

Ezenkívül ha épp nem önsajnálok, önmarcangolok, minden rendben. Leginkább, ha M-mel vagyok.

Napok.

2010-09-16T19:11:00.002+02:00

Fáj a torkom. Meg néha tök forrónak érzem magam. Máskor hidegnek. Eddig csak egy laza hőemelkedés. Pihenek. Holnapra jobb lesz.
Lassan letelik az első egyetemi hét. Tele volt izgalmakkal. Lassan már az összes BA-s baráttal összefutottam (Nati, Hajni, Steffie, Ági, Kinga, stb.), helyre állt a barátos lelki békém.
Legnagyobb izgalom: szakdolgozatos mizéria utáni első találkozás SZG.-vel. Gon.dolom, mindenki emlékszik rá, hogy váltunk el. Nos. A találkozós sztori.
A 4. emeleten álltunk Kingával, órára várva, de a tanár (aki a régi magyar tanszékvezető is) nem volt még sehol. Én korábban, még egyedül várakoztam, már hallottam SZG. hangját, mivel neki is a 4.en van az irodája. Hallottam, hogy nyílik az ajtó, de csak a kifele szállingózó hallgatóival beszélgetett, én pedig elfordultam, feltűnően nem észrevéve őt, mert egyedül gyengének éreztem magam a találkozáshoz... Aztán visszament a szobájába. Jött Kinga, majd nemsokára SzG. is megnézni, hogy benn van-e OG. (tansz.vezető, tanárom). És ahhoz el kellett jönnie felénk, és látnia is kellett engem. Köszöntem neki, erőltetett nyugalommal, majdhogynem jóindulattal is, hogy "Jó napot kívánok!" Ő meg: "Jónapot!" OG ugye még nem volt benn, visszament szobájába és bevágta maga után az ajtót. Majd megérkezett OG, bementünk, leültünk, majd SzG. is, először megkérdezte OG-t, h visszahozhatja-e a gépet. Amikor visszatért, OG bemutatott minket, "ők itt az új régimagyaros kollégák!" felkiáltással. Rámnéz:
"Maga is?"
"Igen." - feleltem már némi büszkeséggel vegyes félelemmel.
"Ezek szerint mégis sikerült!" (és arckifejezése alapján magamban kiegészítettem mondatát, hogy "pedig én mindent megtettem, hogy ne")
"Sikerült hát!" mondtam, és majdnem mosolyogtam, meg közben majdnem bőgtem az idegességtől. OG megmondta, hogy tuti lesz óránk ezzel az emberrel. Én pedig magamban megfogadtam, hogy ha lesz is, akkor én büszke leszek arra, hogy az ő segítsége nélkül is, de lediplomáztam, bejutottam, és bebizonyítom neki és magamnak is, hogy jogosan, és hogy nem vagyok HÜLYE!
A szakirányom végre gyakorlatibbnak tűnik minden eddiginél. Középkori szövegek mai helyesírású átírásaiból fogunk antológiáz csinálni a félév végére. Tetszik.
Am. nem tettem le arról, hogy tanár legyek. Persze egyetemen. De biztosan tudom, hogy 35 éves koromra már nem látnám értelmét annak, hogy tanulmányokat írjak. Semminek érezném az egész munkát, amit csinálok. Nem tudnám komolyan venni magam, és ennek a legfőbb oka az, hogy generációról generációra egyre kevesebben becsülik hallgatók közül magát a tanárt. Nem érezném azt, hogy megvan a munkának az eredménye. És egyre kevésbé szeretek emberekkel dolgozni (pl. pénztárkodás...)
Inkább eltávolodnék. Egy ajtó mögé, ahonnan sós és édes illatok keveréke, konyhai gépek zaja száll ki... egy ajtó mögé, pedig elképzelésem sincs, mit rejt. Cukrászműhely... nade milyen is az?

Itt az ősz.

2010-09-09T17:00:00.003+02:00

Olyan, mintha megfogadtam volna, hogy a mai bejegyzésemnek mindenki számára nyilvánvaló állításokat tartlamazó címe lesz. Lehetett volna még pl.: hideg van (bár asszem most épp vagy az arcom ég, vagy globálisan felmelegedtünk vagyfűtenek vagy a monitor/gép melegít épp). Vagy bármi. Akármelyik feltételről legyen is szó, nem fázom. De tegnap este biztosan adtam volna hasonló címet.
Hihetetlen, milyen rendületlenül tartják magukat a fák. Még nem gázolunk térdig az avarban. De ha esetleg eljönne az az idő, szeretnék majd erdőben sétálni, ahol egymást borítják az ősz sárga-barna-piros áldozatai. Nem kell feltétlenül összegereblyézni. Vagy kimennék akár a Margit-szigetre is, hogy ott lélegezzem be ezt az illatot.
Bár a nyár forró, heves, a tavasz szeszélyes, szerelmes, szenvedélyes, azt hiszem, mégis az ősz az, amit a legromantikusabb évszaknak tartok. Nem tudom, pontosan, miért. Talán mert ősz volt az, amikor M belépett az életembe? Amikor elcsattant AZ 1. csók.:)
Lassan letelik az első év, és már nyugodtan gondolhatok arra, mit csináltam egy évvel ezelőtt. Ha emlékezni akarok, már csak a saját mosolyom, és M nevetése marad. Másfél hónap múlva:)
Kiváncsi vagyok, milyen lesz az az első évforduló. :)
Szerelmes vagyok, no:D

"Őszi szél borzolta fák, felkerül a kiskabát,"

2010-09-02T20:27:00.002+02:00

Hideg van. Fázik a lábam, a kezem. Szeretem ezt a hideget. Egy hét alatt most csak kétszer aludtam M-mel. Kétszer volt olyan, hogy vacogni kezdett. Hozzábújtam, hogy melegítsem. Az egyetlen olyan helyzet, amikor szeretem a hideget. Összebújva a takaró alatt.
Hihetetlen, hogy ennyi... vége. Nagyon vártam ezt a nyarat. Bár sok tekintetben csalódás volt (pl. semmi koncert, semmi az igazi bulikból, barátokkal alig tudtam találkozni...), mégis más tekintetben minden felülmúlt. A nyaralás (pl.), amit már május óta vártam, és minden várakozást felülmúlt még úgy is, hogy sok dolgot nem tudtunk megvalósítani (hekk-fogyasztás, főtt kukorica). Ez olyan igazi, szerelmes nyár volt. Hihetetlen.

Beiratkoztam egyetemre. Csak hogy hű maradhassak önmagamhoz, megint késtem. Most a 3 évvel ezelőtti 3 órához képest csak 10 percet, de ez már pont elég volt ahhoz, hogy ne mehessek be. Csak 2 órával később. Nem baj. Beiratkozódtam, és igazából várom. Várom:

a könyvtárban töltött órákat
a régi barátokat
a cigi-kávé reggelindítást
hogy más is legyen rajtam kívül szobában
a most tuti, hogy összehozható morrisons'-os, kolis bulikat

Jó lesz. Sok olyan ember lesz megint velem, akik nélkül sz*rt sem érne az egyetem. És lesz újdonság is: Deto személyében. Aki ha a BTK-n nem is, de a szobában társam lesz:)
Ici-pici kicsi kis (kb. 192 cm) Öcsikém is pösti srác lett. Vagyis a kolija Törökbálinton van. Amúgy Corvinuson lett kertészmérnökpalánta:)
Szerelmes vagyok mint az ólajtó. Vagy mint a vakablak.
A PMS-t most (észrevételeim szerint) kibírtam 1 azaz egy darab veszekedéssel. Mondjuk sokáig tartott, mert volt közben kb. 6-7 óra alvás is, de rettenthetetlenül szerelmesek vagyunk.:)

Illene.

2010-08-31T20:32:00.002+02:00

"Illene" írni, vagy mifene. Mondjuk ki kérné rajtam számon?!
Káposztástészta illata szállong a levegőben. Nekem meg negatívan furcsa érzés a gyomromban.
Voltunk nyaralni. Nehezen írok róla. Egyedül azért, mert leírhatatlan az egész.
Emlékeztek még erre a bejegyzésre? Ez igazából 14-15 éves koromban keletkezett vágy. Első "szerelmem"től megkaptam első csókomat. Megbeszéltük, hogy megpróbáljuk. Valami kindertojci utánzatban volt egy lila szivecskés gyűrű, én pedig azzal szórakoztattam magam, hogy kisujjamon hordtam (az csak oda fért fel), és azon gondolkoztam, hogy ilyen kis bizsu gyűrűcskét kapok attól, aki később majd a férjem lesz. Nyaralás előtti nap vásárolgattunk. Én meg akartam nyugtatni magam, hogy van esélyem ilyen ládából ilyen kis gömbbe zárt gyűrűt kapni (az utóbbi időben ugyanis nem láttam, hogy bmelyikben is lenne), M ezt észre vette, és pont volt nála százas, és pont kaptam egy golyót. És pont gyűrű volt benne. És felhúzta az ujjamra. És tudom, (persze addig is, azóta is tudtam), hogy előttem áll az az ember, aki mindegy egyes apró kívánságomat hajlandó teljesíteni.
Persze, van még pár ilyen dolog a listán. De mellékes.
Nyaralás tehát fantasztikus volt. Szerelmesen töltöttük az időnket, csak mi voltunk, és olyan romantikus volt az egész, amilyet még soha nem tapasztaltam.
Első nap áttekertünk Hévízről (ott volt a szállás) Keszthelyre. Sötétben tekertünk vissza a sötét erdőn át vezető kerékpárúton, kivilágítatlan kölcsön járműveinken. Túléltük.
2 nap pancsoltunk, voltunk erotikus panoptikumban, horroráriumban.
Vissza akarok menni. Akkor meleg volt, és a nap minden percében láthattam.
Majd töltök fel képeket.
Nyaralás utáni hetet náluk töltöttem. 3 napot ebből is kettesben. Mintha együtt élnénk... Imádtam azt az időt. Akkor, 17-én kiderült, hogy nem vettek fel koliba. Majd az, hogy öcsémet sem. Pánik, albikeresés. Közben sok M és munka.
Majd amikor 25-n végső kétségbeesésemben beléptem kolis rendszerembe, hogy megnézzem ott a fórumon az albihirdetéseket, láttam, hogy mégis felvettek. 23án módosították az elsős felvételi ponthatárt. Nem értesítettek róla. Mindegy. Öcsém is kapott kolihelyet, ő fellebbezéssel. Minden probléma megoldva.
Tegnap reggel búcsúztam el M-től. Hazafele ezeket a gondolatsorokat pötyögtem a telefonomba: "Reggel, amikor elbúcsúzunk, titokban mindig abban reménykedek, hogy ez az egész csak vicc és igazából nem is kell elválni. Nem mintha attól tartanék, hogy akkor ennek az egésznek vége lesz. Egyszerűen minden nélküle megtett lépés felér egy késszúrással. Olyan érzés lehet, mint amilyen a kis hableánynak lehetett, amikor lábai először érintették a talajt. Már pedig az borzalmas volt. Ezt tőle tudom. Sokszor beszélgettem vele kiskoromban a fürdőkádban a víz alatt."
Holnap látom. Lehetne holnap. Valahogy csak vele...

Blogos.

2010-08-08T12:06:00.002+02:00

Megpróbáltam változtatni a sablonon. Általában a pyzam.com-on keresek magamnak valót, egyszerű kulcsszavakkal, mint: black, butterfly. A legutolsó próbálkozásom a 'summer' volt, de az a kép, amit akármilyen formában a sablonon akarok látni, még nem jött létre. Majd 4 nap múlva.:)
Úgy várom már. Remélem, sikerül képes bejegyzést kreálnom arról a pár napról. De most leginkább már ott szeretnék lenni. M-mel, szerelmesen, Balatonosan.

Kiscsillagot hallgatok. És nem tudok rájönni, honnan volt meg nekem a Holding c. számuk, ha youtube-on most nincs fenn. Valaki valami tippet?

Am. örülök annak, hogy van 18 rendszeres olvasóm. :) Jó érzés. Megtisztelő, hogy olvastok:)

Napos.

2010-08-04T22:26:00.003+02:00

Az van, hogy ha arról írnék, amire ugye állandóan gondolok, akkor az egyrészt egy többoldalas szerelmes ömlengés lenne, másrészt sokszor szerepelne benne M, Hévíz, Keszthely. 8 nap múlva indulunk. 4 nap, de azt hiszem, valahol el kell kezdeni.:)
Megint PMS időszak. És meglepő... teljesen nyugodt vagyok, soha nem fáj a hasam, és úgy érzem magam, mint máskor...

A f@szt... Megint hülyeséglavinát zúdítottam M-re. Tegnapelőtt. Meg elég savas vagyok, és görcsölök is. F.u.c.k. És álmos is, mert 2 napja alig alszom. A közérzetem meg... Megint úgy sétálok, hogy úgy érzem, mindenki rajtam röhög, blabla.

Van egy ilyenem: ilyen. Csak sötétebb rózsaszín a szirma. Olyan édes:) Reggel megnyugtat, amikor hallom, ahogy kattognak a levelei. Meg jó, hogy van valami mozgás a szobában. Bár... néhány abszolút nem bonyolult mozdulattal majdnem életre keltettem a citromos limonádémat. Azért ez a virág mégiscsak kellemesebb. M anyukája adta, mert szerinte nem jó, nem mozog elég gyorsan. Bár szerintem ez csak kifogás volt, és igazából látta rajtam az átszellemült tekintetet, ahogy ezt a cuki, mozgó műanyaghalmot figyelem. És azóta is...

Másik olyan "dolog", amit hihetetlen áhítattal figyelek: vagyis kettő, és nem is dolog: M teknőcei. Achilles és Pöcök. Achilles egy sárgafülü ékszerteknős, Pöcök pedig királyteknős. Hihetetlenül tetszenek ezek az állatok. Aranyosak, meg mindenféle:)

Megkaptam a felvételis papírkákat. Szeptember 2-án megyek beiratkozni. Megint ELTE-s leszek. Most már legalább tudom, hova kell menni. Mert anno 2007-ben rekordot döntöttem. Mária utcából indultam, és onnan, vagyis inkább a Blaháról 2-3 órán keresztül kerestem az Astorián lévő egyetemet. Egy srác megmutatta, aztán pedig kis gyakorlással rájöttem, hova kell mennem. Furcsa lesz. Ez már olyan felnőttesebb. Komolyabb.

Lesz családbarát-kedvezményem M-mel. Vagyis anya őt is beveszi. Ezzel napközben is ingyen beszélhetünk. Hátrány: lemondok a t-percek kedvezményről. Sok nekem a havi 3000, ami elmegy feltöltésre.

Pénteken osztálytalálkozok. Elvileg ivós-party lesz. De meg fog jönni, olyankor nem csúszik az alkohol. Ha csúszna, sem engedem. :D Hadd higgyék azt, hogy szebb lettem gimi óta:D Mondjuk nem szeretnék túl sokáig maradni. 22:20as busz nekem későn van. Szerintem megint padlón van a vasam, ezért amúgy is fáradt vagyok...

Volt egy első M-mel: az első, hogy nálam aludt koliban. Keveset aludtunk, nyomorogtunk az ágyon, de mégis jó volt abban a magányos szobában párban ébredni. Nem beszélve arról, hogy jót beszélgettünk este. Mindenfélékről. Bár régen voltunk akármilyen koncerten, és ZP-be akartunk menni, csak a rossz idő miatt nem, azt hiszem, ez még jobb volt így.

Hülye idő. Na igen... a leglengébb kedvenc szoknyámat vettem fel. De amíg koliból átértem Camponába (az út másik oldala), addig rájöttem: ez így nem fekszik. Nehéz volt a vállamon egyensúlyozni a táskát, a karomon a pulcsit és közben elől-hátul lefogni a szoknyám, hogy az amúgy is (minden nőt) árgus szemekkel néző biztonságiőr ne örülhessen. Visszafele már a derekamra kötöttem a pulcsit, így csak elől kellett lefogni a szoknyát. Megcsörgettem M-et, jeleztem, hogy kések, mert átöltözöm. Mondjuk előbb voltam Blahán, és amikor meglátott, második mondata így is az volt, hogy dögös vagyok:)

Amúgy meg hazajöttem. Egy nappal korábban, mint terveztem.

Zsibbad, kicsit görcsöl a combom.

Megyek. Vár az ágy... Bár jobban örülnék,ha M is benne lenne:)

2010-08-04T20:48:00.003+02:00

Átveszem.

M és én:)

A katedrán.

Random gondolatok part. 676

2010-07-14T15:29:00.003+02:00

Szerelmes vagyok! Persze nem csinálunk titkot abból, hogy kibe. Lassan a 9. hónapunkat taposgatjuk. Persze azt is tudom, hogy ezzel nem mondtam újat, de néha jól esik ezt íg leírni. Bár legszívesebben neki suttognám... Nyűűű.
Üdvözöljétek a TESCO új pénztárosát! (igen, engem) A két naplopásom után ugye nem volt képem UNIXba menni, a RÉBUSZ meg pont elkezdett pénztárost keresni teszkóba. Én meg jelentkeztem.
Egy hét múlva ilyenkor már kezemben lesz a diplomám. (Vagyis valahol kéznél, nem úgy, mint az érettségi-bizonyítványom, amiről nem tudom, hol van...) 20-án veszem át. Kell valami ruhát találni addig:S:S:S
Sokat olvasok újabban. 2 nap alatt 3 könyv. Jó, nem vastagok... Darren Shan vámpírsorozatát olvasom. Nagyon izgalmas, szerintem. M-mel megnéztük a Rémségek cirkuszát. Akkor még nem olvastam a könyvet. Ha így utólag megpróbálok elvonatkoztatni, szerintem élvezetes kis film. Jó, Shan nem az a tipikus szépíró, sőt, egyáltalán nem az, de a vámpír-vérszipoly dolgok most kicsit vérfrissítésként hatnak rám a szépirodalomdöping után.

Megy ez nekem?!

2010-07-07T20:22:00.002+02:00

Nem, most sem dolgozok. Pedig kéne. Elindultam, még a napra való kaját is megvettem, két kakaó kíséretében. Az egyik kakaót a reggebédhez ittam meg, a buszon. Vagyis csak az egyik részét. A másik fele kíméletlenül kiömlött a táskámban, nem kímélve pulcsit, noteszt, nadrágot, villamost (mert még a 33-ason kezdtem el inni, utána átszálltam 103-asra, onnan 1A villamosra...). Valami hideget kezdtem el érezni a lábamon, csak rimánkodtam, hogy víz legyen. De nem. Pedig még egy zacskóba is betekertem az álnok tejfinomságot. Amikor kicsit felemeltem, a villamoson csöpögött végig. Két megállóval a Népliget után leszálltam. Elkezdte kipakolni mindent a tarisznyámból, közben azon gondolkoztam, hogy mégis mi a lópöcköt csinálok az úszó mindenemmel? Annyit tudtam, hogy azt a kakaót ki kell dobni. Aztán annyi. Majd jött egy srác, és megkérdezte: "Kakaóbalesetet szenvedtél?" Mondtam, hogy igen. Odaadott (örökbe) egy világos vászontarisznyát és egy nejlonzacsit. Ezúton is köszönöm neki, bár nem hiszem, hogy szeretne kacsákat úsztatni. De eleget szerencsétlenkedtem ahhoz, hogy belássam: késni fogok. Nem keveset. Ránéztem a nadrágszáramon terjedő barna foltokra. Láttam, hogy ma sem megyek be. Én nem akartam puhány lenni, megtántorodni. Csak az a baj, hogy mostanában kevés emberrel érintkezem. Hétfőtől eddig két emberrel beszélgettem hosszabban: Adrival, a majdnem szobatárssal, aki épp kiköltözött, amikor én be, és természetesen M-mel. És mostanában amúgy is kevesebbet vagyok emberek között. Kezdek összeesküvés-elméleteket gyártani, és nagyon hamar visszarettenek.
Egy biztos: UNIXba többször nem lesz pofám bemenni. Keresek mást, amit viszont meg kell hajtani, hogy a nyaralással ne legyenek gondok. Hajrá nekem...
Megy ez nekem?! Ez az egész felnőttesdi? Leghosszabb, egy munkahelyen eltöltött idő, fél év. Minden munkám eddig úgy végződött, hogy kisebbfajta pánikrohamot kaptam valamelyik utolsó munkanap a ténytől, hogy dolgozni kell mennem. Megy ez nekem?!
Geri (egyik szaktársam) szerint tuti, hogy felvesznek magyar nyelv- és irodalom MA-ra, mert 110 jelentkezőből 30 ember nem jött el, és 90 hely van. De úgy érzem, a felvételis 50-ből 38 ponttal már beigazolódott, hogy nem vagyok odavaló. Vagy mégis? És mi van, ha nem kerülhetem el Sz.G.-t? Félek... Akarom én ezt egyáltalán?
Új álmom, ami valami kitartó kis fény bennem, hogy cukrász legyek. Perceket tudok ülni az üres felvételi-lap előtt, és bámulni: megy ez nekem? Nincsen előképzettségem, a piskótát anya receptrje szerint sütöm, 2-3 tojásból, a sárgája és fehérje egyben... de érdekel. Szeretem, és tanulni akarom. Menne?
Megy ez a felnőttesdi? Vagy teljesen életképtelen vagyok?
Pénzem alig, jövőm bizonytalan. Minden vagyonom egy KISS-es pólóba és egy farmerbe öltözve állt előttem a villamoson tegnap. Rámosolyogtam, miközben hasonló gondolatokon törtem a fejem. Megsimogattam a hasát és az arcát, hogy tudjam, tényleg létezik. Szeretni őt. Ez biztosan megy nekem...

öööööö.

2010-07-06T22:13:00.002+02:00

Ma este nem fürdök. Nem akarom lemosni magamról az illatát. Túl egyedül maradnék úgy. Nehezen viselem a hiányát. Bár azt hiszem, ez feltűnt. Dolgozik. Ikeában, meg most az Unixban is azt hittem, nincs rosszabb, mint mikor valaki fél 10-kor, 10-kor végez a munkában. Őt nézve rájöttem. Van. Amikor valaki este fél 10-kor kezd. Ez a harmadik napja. Hihetetlen, mit el nem vállal azért, hogy elmehessünk nyaralni, és hogy ha egy kis ideig még mást nem, de azt a 4 napot anyagi gondok nélkül tölthessük el. Szégyellem magam, amiért tegnap munkába menet a metrón kisebb fajta pánikroham tört rám. Aznap 4-kor keltem, hogy 9-re Pesten lehessek, mert munkakezdésig át akartam pakolni. De csak későn sikerült elindulni, késtem volna min. fél órát. Egyedül nem találok el a bejárattól a cimkézőhelyig. Plusz annyira fáradt voltam, hogy majdnem elaludtam, stresszeltem amiatt, hogy mi van, ha másnap reggel már lezárják az 5.-et, és nem tudok felmenni a cuccaimért. Mindemellett pakolás közben meg is jött, amit sajnos csak későn vettem észre, a nadrágom is olyan lett kicsit, és egy db. tampon volt nálam. Bőgve, vagy talán csak bőgésközeli állapotban szálltam le a metróról, és hívtam fel M-et, annyira kiborultam. Nem tudtam volna bemenni, és fél 10-ig benn lenni. Féltem, hogy ha valaki kiszúrja a tényleg apró foltot a nadrágomon, elkezd cikizni. És úgy vélem, olyanok vannak ott, akik meg is tennék.
Annyira szégyelltem, hogy anyának nem is mondtam meg. Hogy holnap munkahelyen mit mondok?! Nem tudom. Talán az igazságot. Ha kérdezik...
Szóval ma este nem fürdök. Ilyenkor érzem magam a legmagányosabbnak. Sötét van, aludni kéne. De mindez valahogy vele lenne az igazi.

PMS.

2010-07-04T18:42:00.002+02:00

Az egész azért van, mert PMSelek. Feszült vagyok, ingerlékeny, agyamon hormonfelhő. Ahelyett, hogy M mondatára a helyzethez illő "Bocsi!/Ne haragudj!" reakciót adtam volna, elkezdtem sorolni, hogy nekem mi a bajom, vagy mi esett rosszul mondjuk 1 hónapja. Hülyén érzem magam. Alapból nincs jó kedve. És nem ez lenne a helyes viselkedési forma. Ehh... Miért halódik meg ilyenkor a problémamegoldó-képességem? Miért hánytorgatok fel olyan dolgokat, amik egy hónaposak, és eszembe sem jutottak?
Hülye vagyok.

Hülyeség.

2010-07-03T22:32:00.002+02:00

Hülye vagyok. De ennek aktuális indoklását hagyjuk. Épp haragszom...
jelenleg elsősorban magamra. Szóval erről ne legyen szó.

Furcsa, hogy nélküle igazából nincs is életem. Függő vagyok? Igen? Nem? Tanti szerint mániákus.
Szerintem szerelmes.
Az ő léte, közelsége ad biztonságérzetet. Ha velem van, merek magam lenni. Hosszú ideje érzem, hogy 2-3 ember kivételével szinte mindenki előtt szerepet játszom. Általában tartózkodó bölcs(ész)... Unom. Unom magam. Menjek aludni, mi?
Nem értem, miért jó nekem, ha úgy beszélgetek barátnőimmel, hogy folyamatosan élcelődök. Bölcsész...:S alapszakos. Látszik:S

Pakol.

2010-06-30T20:50:00.003+02:00

Éveket dobozolok, csomagolok. Nyáron másik szobába költözök, szeptembertől meg nem is biztos, hogy ELTE-s leszek. Nem is baj, legalább közelebb kerülök ahhoz, hogy elkezdhessem élni az elképzelt életemet. Szeretnék cukrász lenni, és M-mel élni valahol. Tetszik ez a jövőkép, és bár nem az évekkel ezelőtt elképzelt színész-rendező-drámaíró, mégsem érzem a sorssal/eseményekkel való megalkuvásnak. Tényleg ezt akarom.
Bár tény: anya befizette az MA felvételi csekkeket, szóval elmentem felvételizni. 50 pontosak a szóbelik. Értetlenül állok az irodalom- és kultúratudományi csak 28 pontom előtt. Magyar nyelv és irodalmon 38 lettem. Elkezdtem poénkodni, hogy ha lenne 3. felvételim, 48-as lehetnék. De nem baj. A pontszámok, vagyis a 38 elég ahhoz, hogy legyen esélyem felvételt nyerni, mivel sokan jelentkeztek, de sokan nem jöttek el, és 35 pontosoknak is elég... Másrészt ha nem vesznek fel, akkor sem fogom hű de sz*rnak érezni magam. Szerintem én mindent megtettem.

Kezembe akadt pár dolog még egy-másfél évvel ezelőttről. Többek között egy karácsonyi ajándék. Egy napló. Belelapoztam. Október közepe óta nem írtam bele. Nem is tudnék. Lelki szemetes volt, tele értetlen felháborodással. Nem olvastam, csak néztem a teleírt lapokat. Semmi érzelem. Csak néztem, és betettem az épp megkezdett dobozba. Azt hiszem, az emlékekkel mindig ez történik. Ami csak a helyet foglalja, és tudjuk, soha nem kell, megy a szemetesbe. A többit meg dobozokban sorakoztatjuk valahol hátul.

Egyelőre abbahagyom. Nóri elköltözik a kollégiumból. Egyedül maradok, és még azt sem a jól ismert terepen. A szintet nyárra lezárják, el kell költözni másik szobába... ejh. Mi lesz itt?

Eladó!

2010-06-29T08:22:00.005+02:00

Könyvek eladók! A manutuai herceg muzsikusa és a Művészeti kislexikon régebbi, használt könyvek. A többin átestem egyszer, de ugye nem szépirodalom. A Terézanyuból kettő példány van.

Az átvételről, ezekről majd külön megegyezünk.

Rácz Zsuzsa: Nesze Neked Terézanyu!-1700 Ft-ért, mivel van benne egy Boldog Karácsonyt! felirat
Dan Brown: A megtévesztés foka-1800 Ft körül
Gábor Endre: Sztárvadászat-1200 Ft
Wolfgang Hohlbein: Tizenegyedik könyv-1100 Ft

Passuth László: A mantuai herceg muzsikusa-1300 Ft
Lajta Edit (szerk.):
Művészeti kislexikon-1000 Ft
érdeklődni: az ímélemen: zinajda07@gmail.com

Bejegyzés.

2010-06-23T20:14:00.002+02:00

Úgy éreztem, ideje billentyűzetet ragadnom, és írnom valamit, de most valahogy nem megy. Pedig történtek dolgok. Bár nem túl fontosak.
Ami fontos, ugye, hogy M-mel voltam. Szerelmesen:) Úgy tud ölelni... úgy csókol... Nem is akarok semmi mást a világon. Ért hozzám. Van érzéke ahhoz, mikor mi kell.
Szóval szerelmes vagyok. Lassan betöltjük 8. hónapunkat.:) Egészen pontosan szombaton. Holnap találkozunk, és kap valamit, aminek örülni fog, és amit most titok övez.:P
Azt már tudom, hogy mit veszek fel. Anya megint vásárolt nekem. Bírom az ilyet.

******* Kicsit más! *******

Ugye nálunk otthon zajlik az élet. Apával megvagyok. Szoktunk beszélgetni, meg tv-zni, meg piszkáljuk egymást.
Törpi (a még mindig kb. 190cm magas öcsém) keveset van otthon. De állítólag mindig várja, hogy hazamenjek. És volt egy kis összezörrenés, szerint akármilyen mozzanatos, pillanatnyi történést kifejező jelző sem lenne elég arra, hogy kifejezzem, igazából mennyire nem volt komoly, stb.
Ugye otthon rendszerint megkapom, hogy soha nem vagyok otthon. Anyáéktól elviselem. Törpitől viszont úgy kaptam meg, hogy ő hétfőn max. 10 percet volt otthon, és még vacsizni sem jött. És rosszul esett. Vacsi közben sírdogáltam kicsit, meg egész hátralévő nap idegbajos voltam, meg szomorú. M tanusíthatja. Utálom, ha ideges vagyok, és akaratlanul rajta vezetem le.
Mama házát megint elöntötte a víz. A kert végében lévő kerítést kidöntötte, kb fél méter magasan állt a házban, a hűtőket feldöntötte. Még jó, hogy látta, mi van készülőben és mindent áramtalanított. A kutyájával együtt az emeleten töltötte az éjszakát. Tegnap anyáék kimentek hozzá szivattyúzni, meg minden. Amikor hazajöttek, anya ingerült volt, 5 perc alatt 3 dolog miatt kezdett el pattogni. Már rá is szóltam, mert igazából a hangneme, a stílusa (Törpi egyik mondatára egyszerűen úgy reagált, hogy fogja be. Sajnos soha nem mérlegeli, öcsémnek mennyire van igaza, mindig csak pattog...) Majd mondtam neki, hogy imádok itthon lenni, teljesen idilli. Mondtam azt is, hogy legközelebb meggondolom, mennyire akarok hazamenni. Stb. Megköszönte. Olyan visszataszító ilyenkor. Mondtam neki, hogy nem értem, miért ilyen, ott bőgtem neki vacsoránál előző nap, hogy öcsém soha nincs itthon, most meg itt pattog össze-vissza, stb. Menni kellett volna enni. De nem volt étvágyam. Törpi leült mellém, vigasztalt. Az egyetlen, aki normálisan tud vigasztalni. Családtagok között utálom, ha valaki megölel. Anya erőlteti, én elhúzódok. Nekem ez nem megy. Szóval öcsém leült mellém, bocsánatot kért, meg minden. Amúgy akkor már rég meg volt minden bocsátva, mert a nap nagy részét otthon töltötte, dumáltunk, meg ilyesmik. És főzött kettőnknek tejberízst.

A bejegyzésemnek amúgy nem tudom, végül mi lett a célja. Már nem kell tanulni, szóval unatkozom. Többnyire. Jó lenne M-mel, de megígértem Nórinak (kedves kis szobatárs:):)^^) hogy itt leszek ma este, ő holnap államvizsgázik, szóval megpróbálom megnyugtatni, ha esetleg ideges lesz. Várom a kirohanásait. :D:D:D

Vége.

2010-06-20T22:52:00.003+02:00

Végeztem az alapképzéssel. Az államvizsgán 4-es eredményt értem el. Remélem, ez kerül a diplomába is. Nem szeretnék már több időt magyar szakkal tölteni. Imádom a könyvtárakat, a könyveket, a szépirodalmat. De nem vagyok elég kompetens irodalom témában. Akármiről legyen szó. A szakdolgozatom is ezt bizonyítja és hiába próbálom meg másra fogni.
Cukrász szeretnék lenni. Szakmunkással vagy OKJ-vel, de cukrász. Hülye vagyok?!
Addig meg: megint keresnek pénztárost IKEA-ba. Jelentkeztem. Nem akarok tirpákok között címkézni. A TV2-ős melóról meg szakdoga és szakzáráspara következtében létrejövő amnézia miatt lecsúsztam.
Ejj.

Hülyeség.

2010-06-11T21:09:00.001+02:00

Szerdán úgy berúgtam, mint már régen. M sikeres szakmunkásvizsgáját ünnepeltük kettecskén. Próbálom viccesnek értékelni, de nem megy... borzalmasan hülyén érzem magam még mindig miatta. Semmi faszságot nem mondtam, csak... A Gellért-hegyen voltunk és elkezdtem bőgni, hogy olyan szánalmas vagyok... És vigasztalt, meg minden... De én tényleg szánalmasnak érzem akkori alakításomat. Nagyon-nagyon félek, hogy ki fog ábrándulni belőlem.. áhh:S Azóta minden telefonbeszélgetésnél előjön belőlem a para, mert kedvetlennek érzem... Le kell állnom..
Most is itt izélek tanulás helyett:S
Talán csak többet kéne vele lenni... De én nem akarok a haverjai szemében az a barátnő lenni, aki miatt nem tudnak elmenni megünnepelni, hogy levizsgáztak...:S:S:S Ördögi kör, vagy mifene...

Idézetek - A kis herceg.

2010-06-11T20:16:00.003+02:00

" - Az embereknek - mondta a róka - puskájuk van, és vadásznak. Mondhatom, nagyon kellemetlen! Azonfölül tyúkot is tenyésztenek. Ez minden érdekességük. Tyúkokat keresel?
- Nem - mondta a kis herceg. - Barátokat keresek. Mit jelent az, hogy "megszelídíteni"?
- Olyasmi, amit nagyon is elfelejtettek - mondta a róka. - Azt jelenti: kapcsolatokat teremteni.
- Kapcsolatokat teremteni?
- Úgy bizony - mondta a róka. - Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra..."

"...és egyik ember is olyan, mint a másik. Így aztán meglehetősen unatkozom. De ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az életem. Lépések neszét hallanám, amely az összes többi lépés neszétől különböznék. A többi lépés arra késztet, hogy a föld alá bújjak. A tiéd, mint valami muzsika, előcsalna a lyukamból. Aztán nézd csak! Látod ott azt a búzatáblát? Én nem eszem kenyeret. Nincs a búzára semmi szükségem. Nekem egy búzatábláról nem jut eszembe semmi. Tudod, milyen szomorú ez? De neked olyan szép aranyhajad van. Ha megszelídítesz, milyen nagyszerű lenne! Akkor az aranyos búzáról rád gondolhatnék. És hogy szeretném a búzában a szél susogását... "

"- Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz - mondta a róka. - Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet... Szükség van bizonyos szertartásokra is."

Előtte.

2010-06-08T11:22:00.007+02:00

Nos, voltam fodrásznál... szőke lettem, meg néhol világosrépa-színű. M. még nem látta. Ezért nem tölthetek fel képeket. Így jöjjön pár korábbi.:) Kezdjük kb. tavalyról.:)

Jöjjön egy kép az első fodrászkodás előttről... figyeljétek, mekkora volt a lenövés (hogy épp milyen szenvedő fejem van, azt ne nézzétek:D):

Öcsém szalagtűzőjén vmi ilyen volt: (fodrász után 2 hónappal...)
Legutoljára meg kb. ilyen: (ezt a képet azért, mert szerintem nagyon jól sikerült... szerintetek?)

És hogy most milyen? Haha:D Majd a héten :D

Megint M-es (és egy kis más is...).

2010-06-05T20:39:00.005+02:00

Mindketten papírt kapunk a vizsgáinkról... és szakmunkás-bizonyítványt, amivel majd szakácskodhat éttermekben, én pedig diplomát, ami... na igen, ami lesz, és ja. Szóval vizsgák előtt állunk, és kevesebbet vagyunk együtt, mint azt szeretnénk... szóval pl. most csak egy éjszakán aludtunk együtt hétvégén, a héten csak kedden találkoztuk, két órára. És amikor ma beszéltünk telefonon, én már majdnem bőgtem. És neki sem jó. És mondta, hogy találkozzunk, üljünk ki valahová, beszélgessünk, iszogassunk valamit. Nagyon kell...Minden érintéséből, csókjából, mosolyából érzem, hogy Ő az... akit kerestem, akivel, aki velem, akivel együtt... sokáig, nagyon sokáig, örökké... szeretném, szeretné, szeretnénk...
Szeretem. Nekem lett kitalálva. Gondoltam már másról, máskor, de... máshogyan. Ennyire nem éreztem át, amit mondok... még soha. Jó ennyire megnyílni valaki előtt, és ennyire nem szégyellni azt, aki vagyok, azokat a gondolatokat, amik néha felébrednek bennem. Néha picit összekapunk, mert feszültek vagyunk, idegesek, mert akárhogy is, de a jövő a tét... És néha lehet, hogy csendben kéne szorongassuk, ölelgessük egymást, ahelyett, hogy hülyeségeket mondunk (vagyis többnyire én mondok, mert én néha nem tudok hinni magamban, bízni a fontosságomban - a rutin, meg az évek...). Szóval innentől többet fogom szeretgetni, mert elmondani úgysem tudom, hogy mennyire szeretem, mennyire kell nekem, és hogy mennyire fontos.

U.i.: Az a más: 3-as lett a szakdolgozatom. Ami bosszant, mert annyira balfasz vagyok. Kell hivatkozni lábjegyzetben szakirodalomra, én meg elrontottam, mert úgy vagy, hogy kiadás helye, kiadó neve, kiadás éve... én meg: kiadó neve, kiadás helye, kiadás éve. Amúgy tartalmilag meg lettem dicsérve. Mondanám, hogy mindegy, a lényeg, hogy annak ellenére, hogy témavezetőileg nem volt aláírva (ami elvileg elég lett volna ahhoz, hogy ne fogadják el és csússzak fél évet...), hogy mégis kaptam rá jegyet, ami nem karó. Nekem sovány vigasz...
Bár már inkább lennék cukrász (igen, régóta gondolkodom rajta, és közel két hónapja határoztam el, hogy márpedig én... de tényleg!!!), mint tanár az ELTE-BTK egymást furkáló irodalmászai között... Irodalmász, mert szerintem IRODALMÁR nem vitatkozik azon, hogy a körmöcbányai-virágének (1505-ös lejegyzésű) supra szavát hogyan ejtik!!! És nem utálkozik a másikkal azért, mert az máshogy vélekedik Balassi életéről. Tartsanak szellemidézést... kérdezzék meg!!!

És jó, hogy ma süt a nap. És remélem, hogy otthon is. És remélem, Mama kertjében hamar megszárad a föld... no nem teljesen. De remélem, a nagy pánik jó termést eredményez:)

M szülei örültek a csokinak. Apukája (aki amúgy szótlan, keveset beszélő) csillogó szemekkel közölte, hogy ő bizony minden édességet meg csokit szeret. És örültem, hogy örömet tudtam szerezni.

No meg M-nek is, aki hős volt gyakorlati vizsgáján, és a "nívós" Gundel-suli által biztosított szánalmas (homorú palacsintasütő, orosz-hússalátába sült sertéslapocka helyett sült csirkecomb biztosítása, a vizsgaidő fél órával történő bejelentetlen lerövidítése és a kézimixer elkobzása) körülményei ellenére is fergeteges menüt tálalt a zsűrinek... És tudtam, hogy a Gundel-suli az olyan, amilyen... vettem kettőnknek is csokit... CELEBRATIONS-t :D minden szemmel koccintottunk:):P:)

No, de most megyek. Nem akarom megváratni életem szerelmét:)(L)

Tavaly.

2010-06-04T00:00:00.003+02:00

Eszemben sincs nosztalgiázni, annyit tudtam, hogy tavaly is munkát kerestem (igen, megint váltani akarok) ilyenkor, és sokat esett az eső. Mondjuk akkor használtam az ernyőm. És ez lett az utolsó mondatom: "Ha nem találok munkát, leülök egy útpadkára, gumikacsát és papírhajókat fogok úsztatni az út szélén felgyülemlett vízben." Ki jön velem? Talán, ha kiteszünk egy kalapot:):):) M tuti jönne, vagyis gondolom... bár ő nem tud papírhajót hajtogatni. És jelenleg én sem, már ehhez is internet kell, mert elfelejtettem, ott meg le van írva. Ehhez a bloghoz is internet kell, meg a Napi Ace Ventura-hoz a féjszbúkon:D
Vettem leendő Anyósnak parfümöt, mert M megkért, hogy válasszak valamilyet. Era néni amúgy is megérdemli:) Bírom azt a nőt:) Meg vettem bonbont is:) Meg M apukájának is. Szülinaposak:) Azért van köztük 4 nap:) Amúgy egyidősek:)
M-mel köztünk 1 hónap és 3 nap van. Amúgy mi is azok vagyunk. Őt a Mikulás hozta, 1 hónappal korábban, mint ki volt írva anyukája, én meg csak úgy jöttem. Nembaj, azért szeretem:D Furi, neki saját maga volt az első Mikulásajándéka. Én is szerettem volna... (vagyis őt kapni télapóra...)
Őőőő... Nati nemrég bölcsnek nevezett. vagyis utalt rá. Szóval gondolom, hogy annak tart, mert nem ugatott le (semmiért nem szokott), amikor azt mondtam, hogy elmegyek Buddhának (ugye a bölcsesség miatt)... azt hiszem, ott változott meg minden, hogy közöltem vele: nem tudom, kinőtt-e már a bölcsességfogam, és hogy plüss pingvinnel alszom, vagy kispárnával, mert valamit kell szorongatni, és M néha megmozdul, és felriadok. Ja, arról nem meséltem neki, hogy ha kifliben alszunk el, akkor akár kiskifli vagyok, akár nagy, hihetetlenül kipihenem magam.
Na mindegy, szóval most nagyon össze-vissza írok.
Jajj... buta eső már... Mamának elöntötte a házát, vagyis nem teljesen, csak az előtérből kellett tűzoltóknak kiszivattyúzni a vizet:S És most annyira nem érzi jól magát. Érthetően. A kertbe nem tud kimenni, az udvarban gumicsizmával közlekedik... nem kell patak a belvízhez... szép az erdő a telek végén. De az egész onnan:S Hjajj, Mamóca...

Múlt hetes.

2010-06-01T09:40:00.002+02:00

Munkahelyem az alábbiakban tovább borzolja a kedélyeket... a csütörtöki napomat nem fizetik ki. Ott voltam 8 órán keresztül... és dolgoztam is. Az úgy volt, hogy a gépet, amin reggel, munkakezdéskor be kell jelentkezni, áthelyezték, és megváltozott a kezelési izéje. Cetlike figyel mellette: "A kijelentkezőfelülethez nyomd meg a "shift+F12"-t". Jelzem, hogy az én (nem annyira létező) logikám szerint ez rám (aki bejelentkezni akartam) nem vonatkozik. Szerdán nem tudom, hogy jelentkeztem be, ugyanazt csináltam, mint másnap. Lehet, hogy akkor az előttem lévő emberke nyomta meg, nem tudom. Mindenesetre az átdolgozott, stb. nap végén közölték, amikor a jelenléti ívemet kerestem, hogy nem voltam bejelentkezve, ezért nem kapok arra a napra fizetést, és hogy ezt már így nem is lehet elintézni. Még mondta is a csaj, aki ezeket intézi, hogy ő járt kinn, és keresett, hogy szól... háth... miért nem tette?
Egyik munkatársamnak annyira emberi végtermék-szaga van állandóan, hogy pénteken már majdnem hánytam tőle... Ja, és... van 3 jófej munkatársam.
Hétvégén jött M. Volt nyárnyitó. Bor, kevert, móka, kacagás, zene:) Jó volt olyanokkal beszélgetni, akiket már rég láttam/rég volt alkalmunk beszélni:)
Szóval megnyitottuk a nyarat, mint a Brico Store előtt a májkrémet. Annyira észrevétlenül, hogy az időjárás nem tud róla. Vagy ez az eső az a hülye BMV-s csávó, aki nem volt hajlandó kikerülni minket .(Brico előtt a földön ültünk, mert amikor le akartunk ülni a kiállított asztalokhoz, jöttek a süncik, halál komolyan, mint akik attól vélnek, hogy bombát rejtettünk az egyik szék alá, szépen átvilágították a terepet. Semmit nem találtak. És vagy ez, vagy Judit ("Csak néztük!") vagy az én ("Csak megmutattam nekik, mert apukám is ilyet csinál") mentőérvem, stb. buzdította őket arra, hogy nyugodt hangnemben visszaüljenek a színesvillogós autóba, és elhajtsanak.- szóval így kerültünk a brico előtt az út közepére, azzal csak nem lehet gond) Szóval aki arra akart menni, az általában a parkolóban került ki minket, ez viszont lelassított, dudált, meg minden. Felkeltünk, de a májkrém ottmaradt. Ez meg áthajtott rajta. És le is fulladt, asszem. Szóval lehet a (már megnyitott) nyár a kinyitott konzerv, az eső meg az a hülye BMV-s, aki lesz*rja, hogy az egy konzerv, pláne azt, hogy ki is van nyitva...
A hétvége amúgy tetszett:) Vasárnap végre megtudtam, hogy 17-én mehetek záróvizsgázni. Ezek alapján a szakdolgozatomat elfogadták. Tanulok...
A facebook egyes lehetőségein gondolkoztam. Ugye vannak emberek, akik úgy cserélik a párjukat, mint mondjuk én a pizsigatyámat. Mondjuk heti bontásban. Az ő kedvükért hozták létre ezt a "Bonyolult, ami köztem és xy között van" családi állapotot, és az "Összegabalyodva xy-nal" állapotot? Mégis mi értelme?

:):)

2010-05-26T19:51:00.003+02:00

Leges-legelőször: 7 hónap <3
Szóval 7 hónapja vagyunk együtt, ennyi ideje boldogítjuk egymást. Szeretem:) Rejtve, de fenn vagyok msnen. Hátha bejelentkezik, és látja az üzenetem, amit hagytam neki. Mostanában sokat vagyunk együtt:) Ez tetszik. És a hétvégét sem kell kibírnunk egymás nélkül:) Jön hozzánk:) Nem tudom, mihez kezdenék nélküle... Kibírja, hogy ha épp időjárás vagy PMS-hatás alatt vagyok, és mindenbe belekötök/kedvetlen vagyok/rossz a közérzetem, sőt... fel is javítja. Hétvégén épp az időjárással voltak bajaim, hétfőn már borzalmas volt a közérzetem. Hogy feljavítsa, vett nekem vattacukrot, meg velem volt, meg kutyákat néztünk, meg minden... és sikerrel járt. Jó, kedd este megint hülye hangulatom lett, de mára már ez is elmúlt...
Mindemellett a szakdolgozatos Kanossza-járást is végigcsinálta velem. Eljött csütörtök este (korgó gyomorral, jelzem...) megnézni, hogy az általam választott diplomakötőbácsi még nyitva van-e. Pénteken reggel korán felkelt, hogy eljöjjön velem köttetni, Sz. G. miatt idegeskedni. Utána órákon keresztül állt velem (szintén korgó gyomorral) a sorban, és csak egyszer lépett le 5 percre, amíg rágyújtott. Én hősöm:)
78 nap, és megyünk nyaralni. Hévízen választottunk egy panziót szálláshelyül. 4 nap... de tudom, hogy ez a 4 nap fergeteges lesz vele:) Már nagyon várom.
Amúgy M és Nóri (szobatárs) kivételével szinte nincs is más társaságom. Furi. De amúgy nem zavar.
Zsú végre boldog. Ráfért:) Örülök, és élvezze csak a szerelmet:)

Más:

Munkatársaim bunkók. Mindegyik megérdemli, hogy abban a raktárban legyen. Na jó, mondjuk 97%-uk... Intelligencia és kultúra-hiányban szenvednek. Én a vashiányomat még megoldom valahogy azzal a céklás, stb. löttyel... na de ők hogyan pótolják hiányosságaikat? Az egyik fele szimplán bunkó, a másik része meg olyan hímekből (?) áll, akiknek biztos kicsi a p*csük... ja, mert úgy vallom, hogy annak kicsi, aki rengeteget beszél arról, hogy kit? hogyan? mikor? és miért? dugna meg... a nők meg eltűrik az ilyen beszólásokat: "Te... te olyan szép vagy, csak kár, hogy olyan kicsi a melled...." ŐK nagyrészt ilyenek. Egyedülálló pasi náluk = homoszexuális... ezt ma tudtam meg... (Jobb szeretem, ha valaki tud csendben dolgozni, anélkül, hogy folyton a másiknak pattogna...)
Nemsokára szakzárok. Próbálok tanulni, de nincs semmi energiám. Magamba tömök szerintem egy adag jégkrémet. Ma már úgysem fáj a torkom.
Hétvégén nyárnyitó. Kíváncsi vagyok, milyen lesz M-mel. Tuti még jobb, mint az előző 3...
Arra is kíváncsi vagyok, kik lesznek ott. És hogy néznek ki... pl. Szarka levágatta a haját, most tüsi... és még nem láttam így. És egy csomó emberrel több mint fél éve nem találkoztam. És szerintem hagyományokhoz híven be fogunk rúgni...
Megnyitjuk a nyarat. Pedig majd egy hónap, mire az enyém kezdődik...

Gyász.

2010-05-19T23:59:00.002+02:00

Ma este könnyezek. Valahol Freddy Mercury Tavaszi szél vizet áraszt előadásával kezdődött. És ennél a képnél ért véget. R.I.P. Ronnie James Dio. Minden dalban és minden ördögvillában tovább élsz.

SzG. aranyköpések.

2010-05-15T22:08:00.002+02:00

1. *Kérjen haladékot a TO-n. Kérjen még egy hónapot! Nyugodtan hivatkozzon rám!"
én: Nem kell még egy hónap!
*Akkor egy hetet!

2. *Adja le egyszer így (köttessem be 3-4000Ft-ért), aztán megírja jobbra és kicseréljük (újabb 3-4000Ft)!

3. *Maga dolgozik is egytem mellett?
én: Igen. És most van a zh időszak és le kellett adni egy csomó beadandót.
*Nem tudja máshogy szervezni az életét?
én: Szüleim sajnos nem tudnak teljes mértékben anyagilag támogatni, muszáj megélnem valahogy!
*Na látja, miért nem hivatkozik ennél a TO-n?

4. *Beszéltem a S.M.-tal, ő hallgatója is csinált már olyan, hogy leadta, aztán szólt, hogy van egy még jobb... (ergo eddig két tanárnak osztotta a dolgozatom, amit nem olvasott... mindkettő régimagyaros... és énis...:S)

5. (M-re és Zsúra, amikor megérkezett)
*Maguk is hozzám jöttek?
ők: Nem, mi csak a kíséret vagyunk!
*Rá is fér a kíséret...

6. én: (...) úgyhogy egész éjjel semmit nem aludtam.
* De ugye nem fog megint sírni? Mert akkor kiküldöm!

7. * A szakdolgozat nemcsak abban különbözik a szemináriumi dolgozattól, hogy hosszabb...

Szakdolgozat - Avagy amikor egy bálvány összedől - avagy minden szakdolgozó rémálma

2010-05-15T20:29:00.003+02:00

Május 14. szakdolgozatleadás.

Kezdjük ott, ahol gondolom. Egy hónapja, vagy több mint egy hónapja, hogy megkerestem Sz. G.-t (tudjuk ki... témavezetőm...) azzal, hogy elkezdtem írni a dolgozatot, és meséltem neki terveimről. Igazából csak szerettem volna, mert ő egyből elkezdett magyarázni, és alig jutottam szóhoz. Utána héten volt az, hogy megosztottam vele A Bevezetés-tervét, amit ugye leszólt. Átírtam. Utána kedden leadtam neki 7 oldalt, amiről azóta sincs infóm.
Rájöttem, hogy el kell menjek Széchényi könyvtárba, mert kell az a 3 prédikáció. Ezekkel együtt szerdára készültem el a végleges verzióval. Negyed 7kor feküdtem le (reggel), hogy aludjak kb. két órát, hogy bírjam az egész napi könyvtárazást. Vissza kellett mennem Szabó Ervinbe, mert nem tudtam minden hivatkozást megcsinálni. Szóval Sz.G.-nak azt verziót adtam, amiben a hivatkozások nincsenek benn, megkértem, ezt hagyja figyelmen kívül, most épp azokon dolgozom, csak nézze meg, olvassa át, hogy jó-e... tartalmilag...
Csütörtök délután reszkető térdekkel vártam a szobája előtt, mert kiküldött, mert valami másik nővel volt megbeszélnivalója. Kezemben volt a két témavezetői nyilatkozat. Bementem, fogta a munkámat, és elkezdte: "Ez értékelhetetlen..." És vajon miért? Mert nincsenek hivatkozások... Tartalmilag nem csodálom, hogy 5 oldal elolvasása után nem volt hozzáfűznivalója... Mert csak ennyit olvasott el. Utána még 3 oldalon keresztül írt hiányjeleket a lap aljára... És folyton osztott, hogy ő benne volt az érettségiben, ő nem fogja magát lejáratni egy olyan dolgozattal, amiben egy épkézláb hivatkozás sincs... Nem értette, mi az egyik fejezet lényege, hogy az miért van benne. Elmondtam neki. Lényegében ez volt az egyetlen olyan mondat, ami a tartalomra vonatkozott. 40 percet beszéltünk, ebből fél órát bőgtem. Visszamentem órára, ahol a K. Zoli már jegybeírt. Leültem vele szembe, és bőgtem. Megkérdezte, hogy mi a baj. Elmondtam neki, ő kérdezett, és beszélgettünk. Picit megnyugodtam. Utána bementem a wc-re, egy fülke ajtaját magamra zártam, lehajtottam a fedelet, bőgtem, felhívtam M-et, wc-papírba fújtam az orrom, neki is elmondtam. Durván kiakadt.
SzG. am. megmondta, hogy ő ezt a papírt nem írja alá, nem adja a nevét ehhez. Mondta, hogy találkozzunk pénteken 10kor, akkor megnézi a dolgozatot és meglátja, aláírja-e. Ez annyit tesz, hogy addigra köttessem be.
Összeszedtem magam. Útközben találkoztam Ágival és Petrával. Ők sem értették, miért lett annyira faszkalap. Majd a nem megérdemelt kritika miatt összetörve elindultam könyvtárba. Ott Zsúval futottam össze. Ő szabályosan kiakadt. Az ő dühe nyugtatott engem. Szóval nem én vagyok a szar, mint ahogy Sz.G. gondolja... Szépen átírtam a dolgozatot, ő közben az SzG által (nem) olvasott verziót olvasta, és szólt a problémás, nem annyira logikusan kapcsolódó részeknél. Majd amikor elkészültünk, elindultunk. Közben találkoztunk Andiival, aki szerint SzG vette a doktoriját. Jó, ennek nem adok alapot, de tény, hogy sem az egyetem honlapján, sem a szobája mellett lévő táblácskán nincs ott a Dr. előtag a nevénél, holott a többieknél igen. De ez nem jelent semmit.
Utána elmentünk köttetőt keresni. Volt egy hely. Móriczon valahol. Beraktam a pendrive-ot, hogy én akkor kinyomtatom, és kössék... akkor jöttem rá, hogy egy oldalt 20 ft-ért nyomtatnak. Bezártam a Word-öt. Kiírt 4 hibaüzenetet. Majd szépen eltávolítottam a pendrive-om.
Utána M-mel találkoztunk. Elmentünk, megnéztük, mikor nyit a Kőbányán lévő diplomakötő. Még nyitva volt, megbeszéltem az emberkével, hogy 9-re viszek neki nyomtatott anyagot, és ő 20 perc alatt megcsinálja. Utána elmentünk enni, majd haza.
Otthon gondoltam, megnézem, átolvasom még egyszer, ha már úgy is csak másnap nyomtatom. Csak épp eltűnt a pendrive-ról. Nem, az az egyetlen verzió, az pont nem volt meg gépen. Szarvashiba, stb... akkor mindegy volt, ki mit mond... A kettővel azelőtti megvolt, de az is csak pdf-ben. És megvolt a SzG által (nem) elolvasott verzió doc-ban. Az egész éjszakámat azzal töltöttem, hogy valahogy átdolgozzam. Végül jobb lett, mint az, amit ki akartam nyomtatni. Figyelembe vettem a SzG által "korrektúrázott" 5 oldalt. Mindent átírtam, amit kifogásolt, egy kivétellel.
Szóval egy percet sem aludtam. Elindultam a BlackSheepbe, kinyomtattam kétszer. Találkoztam M-mel, mentünk a köttetőhöz. Leadtam. Akkor már azt mondta, csak 10-re tudja megcsinálni, de mondtam neki, hogy 10-re egyetemen kell lennem. Arcomon látta a stressz, aggodalmat, mondta, hogy oké... Fél órát azért kér. Végigidegeskedtem a fél órát, majd megkaptam, tovább idegeskedtem a buszon. 10-re pontosan ott voltam a szobája előtt. Fél 11-re tolta oda a képét, majd megjegyezte (nyilván beszélt a titkárnővel, akitől kérdeztem, bejött-e már), nem kell annyira aggódni, az udvaron áll a sor, 5-6-ig tuti nem fogynak el. Odaadtam neki talán a kötött verziót...
Lapozgatta, látta a hivatkozásokat. Majd szemügyre vette a bibliográfiát. "Interpress magazin?! ilyenre nem hivatkozunk szakdolgozatban! ki az a Haller József? Én ezt csak akkor írom alá, ha kihúzza" Belekötött egy olyan hivatkozásba ezen kívül, amit eddig 2 változatban is látott, és amiről addig szót sem ejtett. Majd jött A DOLOG, amit miatt... de ne szaladjunk előre... volt egy vita, aminek a létezéséről én nem tudtam. Ha jól tudom, a virágének vita része lehetett. Itt olvashattok róla. Az egyik részében szóba kerül egy körmöcbányai virágének:
"Supra aggnő! Szökj fel kabla!
Hazajött férjed tombj Kató
a te szép palástodban, gombos sarudba, haja, haja virágom!" A supra s-ét olvashatjuk s-nek, sz-nek, z-nek, zs-nek. Az általam használt szöveggyűjtemény szupra-ként írta. A szupra latin szó, magyarul föl!, és értelmezésemben tökéletesen megfelelt egy táncra buzdító szócskának. Eszerint elemeztem, de megemlítettem, hogy van egy másik olvasata, és adtam meg hivatkozást, hogy azt hol lehet elérni. Azt a kötetet SzG szerkesztette. Amikor ezt a részt nézte a dolgozatban, teljesen felháborodott, hogy köztudott (!!!), hogy az zsúpra, makogott valamit az sz-ezésről, meg arról, hogy hogy néznének már rá, amikor mindenki tudja (!!!), hogy ő ebben a vitában igenis azt vallja, hogy az zsúpra, és különben is, miért nem az ő kötetéből dolgoztam (csüt. este tudtam meg, hogy létezik). Azzal becsapta a szakdoga fedelét. Még megjegyezte, hogy ő ezt nem írhatja alá, mikor az utolsó 5-6 oldalon egy deka hivatkozás sincsen (persze, mert a bevezető, meg az előtte lévő fejezet egyéni gondolat). Megmondtam neki, hogy a prédikációkról azért nincsen, mert nem találtam (csütörtökön már azt nagy szónak találta, hogy volt OSzK-ban, hogy elolvassam őket, és hogy tüntessem fel, hogy hol találhatók meg, mert a megjelenés óta a kutya sem foglakozott (!!!) velük. Pénteken meg amikor mondtam, hogy nem találtam szakirodalmat, ő így: "Ilyen nincs!"
Ja, meg közölte, hogy beszélte tegnap HI-nal (Régimagyaros nagykoponya) a szakdolgozatomról, hogy milyen színvonalú, és hogy nem tudja, aláírja-e, és HI mondta, hogy ő is aláírt ilyet, és ég is a pofája. Tehát egy általam szakmai és mindenféle megbecsülésben részesített embernek adott negatív, lealacsonyító minősítést a dolgozatomról anélkül, hogy olvasta volna.
Na mindegy, kimentem, nagyon felbaszta az agyam, M és Zsú a szobája előtt vártak, én odamentem, és elkezdtem bőgni. Összeomlottam, azt hittem, vége a világnak. Fájt az a modor, stílus, amit SzG alkalmazott. Bántotta az önérzetem, hogy nem olvasta, úgy kritizálja. Hogy egy olyan dologban nem az ő álláspontja szerint írtam a dolgozatom, ami nekem sokadik ránézésre is úgy tűnik, mintha ráérő tudósok vitatkoznának egy színárnyalatról, hogy az kék vagy lila... Mint kiderült, neki ez elvi kérdés... ehh...
Szóval álltam, és bőgtem, ők meg körbeöleltek, és mondták, menjünk a titkárságra, kérdezzük meg, mi a teendő. Míg lefele mentünk, hívott Erika, hogy aláírta-e, majd elmondtam neki, és bőgtem, amikor szembejött a titkárságról SzG, és ezt hőbölögte, fröcsögte felém: "Megkérdeztem a titkárságon, leadhatja anélkül is. Én ezt nem írom alá, nem éri el egy szakdolgozat szintjét!". Még egy rúgás, még egy döfés... Zsú azért bement, megkérdezte, és tényleg leadhatom. Beálltunk a sorba, már higgadtabb voltam, mindenki, akivel beszéltem, azt mondta, hogy SzG egy beképzelt buzi, feldughatja magának az érettségit...
Majd beszéltem a tanszékvezetővel, megmutattam neki, hogy megírtam, meg minden, mondtam, hogy igazából konzultáltunk, csak nem akarja aláírni. Azt mondta, adjam le, majd ők továbbítják az opponensnek. Leadtam, minden megoldva, de nem SzG-n múlt. Csalódott vagyok, kiábrándult, rossz helyen sérült az önérzetem. Egyrészt én mindent megtettem, hogy megfeleljen neki, 3 apró dolgon múlt az egész. A Szupra-zsúpra dologról beszélhetett volna már akkor, amikor először olvasta (2-3 hete), és ha tudja, hogy eleve nehezen hozzáférhetők, adhatott volna szakirodalmi támpontot a 17. századi prédikációkról. Az pedig nem az én hibám, hogy nincs forrástiltólista, amin az összes forrás szerepel, amire NEM szabad hivatkozni.
Véleményeket kérek! Tudom, ez csak az én álláspontom...
Ja, és köv. bejegyzés SzG aranyköpéseket tartalmaz, amiket az elmúlt 2 napban hallottam tőle.

Emlékül.

2010-05-12T21:30:00.002+02:00

Szívesen felmennék MSNre, hogy megmondjam M-nek, mennyire szeretem. De akkor ott ragadnék és soha nem lenne kész a szakdolgozatom bibliográfiája, hivatkozása és tartalomjegyzéke. És persze előlapot is kell gyártsak. Holnap last consulting Szabó Gézával.
Az elmúlt 48 órában túl vagyok összesen 2 óra alváson.
Álljon itt e tábla emlékül a BA-s szakdolgozatomnak:)

Shocked.

2010-05-03T18:22:00.002+02:00

Még nem tudom, hány ezerszeresen vagyok sokkolva. Amúgy átlagos sokkok, de...
Szóval megtudtam, hogy a legkedvesebb magyar együttesem, a Rómeó Vérzik gitárosát, Pükét kirakták a zenekarból. A többiek (Koppány, Sancho és Ríkó) arra kérték a rajongókat, hogy a mindenféle terjengő hírek ellenére se illessük őt semmilyen váddal. Azért az, ami az én pici kis fülecskémig eljutott Püke életmódjából, az sokkolt. Haragszom rá. Jójó, találtak már másik gitárost, de de de... Tegnap reggel a szobámban állva a Rómeós koncertplakátomat néztem, azon belül Püke arcát, és csak kérdezgettem, hogy miért? mire volt jó? Csalódtam...
Zajlik az érettségi, ugyebár. Én pedig szakdolgozom, ugyebár. És az én érettségiző kisöcsémen kívül lett még egy kapcsolat köztem, és az irodalmi feladatsor között. Dr. Szentmártoni Szabó Géza. Aki ugye felfedezte a Janus Pannonius verset, vagyis a teljes verziót, ami hiányzott az életműhöz, és interjút is készítettek vele (felteszem, én ennek az interjúnak a készítésekor épp az ajtaja előtt vártam konzultációra). És ez az interjú került be a feladatsor szövegértés részéhez. És Szabó Géza tehát nem más, mint az én témavezetőm/konzulensem/hívd úgy, ahogy szoktad.
Tegnap berúgtunk M-mel. Ma írtózatosan sokat ettem. Tehát mohó vagyok, tobzódok a mindenféle élvezetekben. Vezeklésképp 5 emelet megmászását tűztem ki magamnak. De elfelejtettem, mire ideértem.
Van megint vasgyógyszerem. Az Iron Man-nek már a 2. része is megjelent, nekem meg még mindig nem elég magas a vastartalmam. Így nem lesz belőlem IronWoman az IronMan 1000. részére sem. Ez ilyen Iron VitalF. Furi íze van:D Amúgy a magas vastartalmúaknak nem hoznak létre valami olyat, mint amilyen Ciklonnak, Küklopsznak, Vadócnak, Farkasnak, stb. volt az X-men tábor??? Naaa???
Van kb. 18 órám, hogy megírjak még 10 oldalt a szakdogához. Különben Szabó Géza megint csúnyán néz majd... De amúgy jófej. Én meg most hűűűű de nagyon büszke vagyok rá:):):)
Amúgy már a 9. oldalon járok.
Ja, igen, kicsi öcsém elballagott. Majd képes bejegyzést tervezek erről, de még nem kaptam meg a fotókat.
Megvettem végre M névnapi ajándékát. A félévfordulósat lesz szép menet elkészíteni. Egyelőre egyiket sem árulom el, mert ő is olvas:P Még jó, hogy most csak péntekig kell titkolózni előtte:P

Sokmindenféle.

2010-04-28T21:43:00.003+02:00

Először is: betöltöttük M-mel közösen a feledik évünket. Szerelmes vagyok. Mondtam már:)? Jó, tudom igen.
Igencsak elbizonytalanodtam egy emberrel kapcsolatban. Hosszú hónapok terméke volt ez. Azzal önmagában nem lenne semmi baj, hogy elfelejti a névnapom... a baj azzal van, hogy pár hete megkaptam, ő félreismert engem. Azért, mert izé... (indoklás nincsen) és hogy neki van két olyan nap, amikor fontos lenne, hogy ottlegyek (születésnap és névnap), és hogy ő mekkorát csalódott bennem, amiért valami hülye kifogással mindig lemondom a bulit. Node. Én legalább tudom, mikor van...
Szombaton voltunk túrázni. Budakeszi vadaspark volt a végállomás. Két hete a Gyermekvasút mentén mászkáltunk, szintén szervezett túra. Mindkettőről felteszek pár képet, ha megkapom őket. Szép helyek:)
Tyű... hogy az a bölény mekkora. (Bölény, ugye?)
Láttatok már ugató hollót? Nem? Én igen... szintén Budakeszi Vadaspark. Épp tacskóhangja volt.
Elkezdtem cimkézni. Ma asszem sok volt a kb. 60 kió lendületes megemelése. Annyira épp nem vagyok jól... Amúgy sokkal jobb, mint 4 órán keresztül folyamatosan mondogatni ugyanazt a szöveget.
Szakdolgozat: a csütörtöki melankólia után most ott tartok, hogy kitöröltem a fölöslegesnek ítélt részeket, ill. talomba tettem azokat, amelyeket végülis csak később akarok kidolgozni. 3 nap alatt 8 oldalból lett 5. Profi vagyok vagy profi vagyok?
Leadtam a kolijelentkezést. Ugye szívesen mennék albiba, már régóta úgy tervezem, hogy 2010 szeptemberétől már nem leszek NUK-os, se semmilyen K-s (kollégiumos). Most viszont nem tudom. Azért szeretnék albit, hogy elkezdjük M-mel közös életünket. De azt hiszem, egy darabig gyűjtögetnem kell még. A koli pedig jóval olcsóbb. Meg még azon is gondolkoztam, hogy kis időre inkább beköltöznék valami barátnőmhöz, akinek saját lakása van, és már csak a rezsi felét kell fizetni. De nem tudok senki hasonlót...

Hülyegyerek,

2010-04-22T19:48:00.002+02:00

Na, igen, az vagyok én. Ugye élethű szakdolgozóként heteket szenvedtem A Bevezetéssel. Ami tökéletes, amibe nem tudok belekötni... igenám, csakhogy A konzulensemnek mégis sikerült. És igaza van.
Ki akartam neki nyomtatni a büszkeségemet, a 8 oldalt, amim megvan, de jobb, hogy nem tettem. Mellesleg azért nem tettem, mert elfelejtettem elvinni a pénztárcámat, és nem tudtam emiatt kinyomtatni. Ám amikor ez szóba került, azt mondtam, nincs meg a pendrive-om. Utólag ugye örülök, hogy nem mutattam meg, amit eddig írtam. Szomorú csalódás lett volna neki is (és így legalább csak nekem az).
Hetekig szenvedek valamivel. Úgy érzem sikerül, és végülis, ha belegondolok, igaza van.
Csak most épp kétségbe vagyok esve. Nem érzem, hogy jól választottam, amikor ide jöttem. Alapjában úgy érzem, semmihez nem értek. Ezért érzem mindig minden írásomat okoskodónak, tudálékosnak. Nem tudom, mit akarok a diplomámtól... hogy mit várok tőle? Hogy milyen munkát akarok? Nem is tudom, mit keresek egyetemen...

Eszembe jutott.

2010-04-21T21:43:00.003+02:00

Előszöris azért történhetett meg, mert nekem olyanom is van (ész... agy).
Szóval hétfőn felmondtam. Gábor, aki a TQ-nél jelenleg Zalán helyett a supervisori feladatokat látja el, igencsak megértőnek bizonyult. Azt nem mondtam neki, hogy találtam jobbat. Ami akkor is jobb, ha 4:37-kor kell kelnem, hogy időben odaérjek.
Tegnap sikerült megírnom szakdolgozathoz AZT a bevezetést, amibe még ma sem tudok belekötni. Maximum kiegészíteni. Szóval még mindig tetszik.
Ez adott lendületet, és már a 8. oldalt "taposom":P
Ma beiratkoztam a 4. diákszövetkezetembe. És megkaptam az elmúlt 1 évben a 3. munkámat. Persze nekem ez csak jó. Ja, és ugyebár a 4. munkahely is tervben van, csak az már nem diákmunka:)
A Phonophobiának megvan a dobosa. Hétfőn találkoztunk vele. M már ismerte. Meg a Tónás is. Reméljük, jól összeszoknak majd. Köv. csütörtökön elvileg próba. Nem vagyok zenekartag, de ott leszek. Megnézem:)
Eszembe jutott az is, hogy már több napja valami büdi jön a szobabeli vizesblokkból (1, azaz egy darab mosdókagyló+csap). A mosatlan edények büdösödtek bele a mosatlanos lavórba. Annyira nem az én cuccaim voltak benne, de azért elmostam.
A hűtőajtót a fagyasztón felgyülemlett jég miatt már nem lehetett rendesen becsukni. Ezért késsel nekiestem, és farigcsáltam. Addig-addig, míg a fagyasztó kis ajtaja ki nem jött a helyéről. Így, ha a hűtőt kinyitjuk, az egyből kiesik. De legalább be lehet csukni magát a hűtőt.
És jelenleg szakdolgozok, csak csomó mindent le akartam írni.
Pénteken végre megint M-mel leszek. Már várom. Szombaton megint túra. Ezúttal 15km. Budakeszi-vadaspark.:) Mármint a végállomás. Fasza, mi?:P

Címkézés.

2010-04-19T13:19:00.002+02:00

Igen, talán ez lenne a megoldás. Két nap alatt meglenne az a pénz, ami egyébként itt 4 nap eredménye. Ugyanúgy monoton, de 3-kor már mindennek vége lenne és lenne időm mindenfélére. Nagyon szar meló? Réka, te is ilyen diákmunkázós vagy... van valami tapasztalatod? Hallottál már valamit? Én asszem, ha sikerül addig beszélni anyával, még ma felmondok TQ-nél, és pénteken megyek az új helyre. Eléggé állásszédelgős. De most még az van, hogy felpörgetem az angolomat, és beadom jelentkezésem a TV2 gyakornoki pozíciójára. Ma megláttam a hirdetést, és rájöttem, hogy nekem ez kell. Anya örülni fog, és így szerintem mindenkinek a lehető legjobb.
Nekem 100%-osan biztosan. Testközelből tanulom, hogy mi az a pénz, és hogy "mennyibe kerül". Lassan e téren is kikupálódók.

Megint.

2010-04-19T10:54:00.003+02:00

Az elmúlt héthez hasonlóan ma is ott tartok, hogy elegem van a munkámból. Mindezt úgy, hogy napok óta nem dolgoztam. Ez valahogy olyan lehet, mint a tegnapi ebéd. Ettem a marhahúslevest, ami el volt sózva, és amikor a további kajára gondoltam, ennek fényében már nem volt kedvem enni. Megkóstoltam a másodikat, de tényleg nem... És hogy érthető legyek: reggel felkeltem, és arra gondoltam, hogy dolgoznom kell, elment az életkedvem. Jó, utána végre megint M-mel találkozom. Azt nagyon várom. De azt hiszem, munka alatt végig a véraláfutásos kisujjkörmömet fogom nyomogatni, mert az a fájdalom is élvezetesebb a munkámnál. Átb@szás volt már az is, ahogy odakerültem. Mert elvileg telefonos kérdőívezés lett volna, mert azt mondták. Azt is mondták, hogy elég hetente 3 napot vállalni. Az állásinterjún derült ki, hogy eladni kell. Az is, hogy heti 3 nap, az csak kirívó esetben. Havi 50 óra legyen meg. csak 4 órás műszak van. Nyűűű... És hogy a péntek mindenképp legyen benne. Mert aki nem tud pénteket vállalni, az még most menjen haza. Nekem kellett a munka, mert kell valami kereset, mert kell...
Ki vagyok fakadva most éppen. Nincs-nincs-nincs kedvem... pénteken felmondok. Tudom, ez rövid életű. De egyrészt utálom, másrészt szeretném kézhez kapni az 5-ös diplomámat majd júliusban. Ahhoz ugye tanulni kell. sokat... ahhoz ugye idő kell... munka mellett az ugye annyira nincs. Kedv sincs. Váltani... Igényeltem Diákhitelt (csak erre a félévre és a legkisebb havi összeget, így nem fogom 60 éves koromban is ezt törleszteni), hogy pénzen ne kelljen görcsölnöm akkor, amikor ott lesz a szakzárás meg felvételik meg anyámkínja. Éntudom. És ezt muszáj...
Magamat bátorítom elsősorban, mert félek, hogy munka nélkül megint naplopónak, széltolónak érezném magam. És félek, hogy mások is annak fognak tartani. Remélem, nyáron megtalálom az álomdiákmunkát. Akár IKEA is lehetne. Órarendre jobban figyelnék és nekem heti 2-3 nap elég lenne. Nekik is.
Legszívesebben már ma felmondanék. De nemnem nem...

Most mivan?.

2010-04-18T11:51:00.004+02:00

Olyan szürkés az ég, meg tompa a fény. Ez vulkáni hamu, vagy alacsony lángon süt a Nap? 3 napja azt olvasom, meg hallom, meg minden, hogy (idézem): "ma éjjel, legkésőbb holnap hajnalban eléri hazánk légterét is a vulkáni hamu". Én annyira várom már, hogy álmomban családi hamunézést (nagycsaládi, szóval unokatesós, nagynénis) tartottunk az ELTE-BTK Gólyavár nevű épületében, ami a hamufogadás idejére nagy labirintussá vált olyan szobával, mely mindenféle wc-vel volt tele. (Gólyavárban amúgy két nagy előadóterem van, egy ruhatár, egy büfé, és van egy kb 8 wc-s női, egy ugyanilyen férfi és egy 4 wc-s női és ugyanilyen férfiwc, szóval tényleg rengeteg wc van ott). A ruhatáros résznél volt egy nagy ablak, a család ott várta a hamut. Én viszont egy GPS segítségével néztem, hogy mikor ér el fölénk. De a hamu látványosan nem Izland felől jött, hanem a másik irányból. A GPS is hazudott. És én a GPS segítségével néztem a város különféle pontjain elhelyezett kamerák által készített képeket. Mit neked ablak?!
Szóval... van már hamu?

MSN.

2010-04-18T11:35:00.005+02:00

Azt hiszem, ez mindent elárul. Ja, igen, Cali azt írta ki MSN-en, hogy kéne valami frappáns. És ezen felbuzdulva ajánlottam neki ezt az idézetet. Megkaptam azt is, hogy mióta M-mel vagyok, zizz vagyok:D Mondtam neki, hogy szeretném, ha megengedné, hogy ezt bóknak vegyem. Pont akartam ehhez az engedélykéréshez formanyomtatványt, de mielőtt ezt felajánlottam volna, írta, hogy annak is szánta.:)

"Nur zu Besuch..."

2010-04-16T12:03:00.003+02:00

Ugye Toten Hosen-re írom a szakdolgozatom, mert lendületet ad. De most kicsit könnyezek, kicsit sírdogálok. Van pár gyönyörű számuk. Kedvencem az Alles aus Liebe, Herz brennt ... és most új kedvenc: Nur zu Besuch. Hallgatom, olvasom közben a szöveget, hogy tudjam, mik azok a szavak, amiket nem értek, szótárazok, és sírok... Egy halott kedveshez szól. Soha el nem múló bánatot tükröz, ráül a szívemre, facsarja-facsarja. Persze anélkül, hogy bármikor elvesztettem volna valakit így. Önmagát indítja el, bontakoztatja ki ez az érzés. Lefordítom a szöveget, és azt hiszem, berakom ide...

Sokminden.

2010-04-15T22:22:00.004+02:00

Sokminden történik. Nagyon gyakran csak tépem a számat, nem tudom, mennyi eredménye. A meló megyeget, Én igyekszem, de néha meglepően bunkók az emberek. Nem szeretem, nem nem nem nem nem....
Soha nem értettem ahhoz, hogy felbecsüljem, mikor van vége egy barátságnak. Ha ott is csak tépem a szám, de eredményt nem látok, akkor nem tudom... én végtelen számú esélyt tudok adni... Ha barátról van szó... csak néha már fááááj...
Nem mentem szavazni. És ezzel kapcsolatban lett vita tárgya az én agyi érési folyamatom. És ezzel amúgyis azt árultam el, hogy nem gondolok a jövőmre. Meg semmit nem értek, unalmas vagyok és semmiről sincs véleményem. Nagyon sok minden a fejemhez lett vágva. Ha épp minden összejön, akkor az én nyakamban landol minden probléma úgy, mintha velem lenne baj, azzal amit és ahogy csinálok. Legjobb barátnő vagyok-nem vagyok az-legjobb barátnő vagyok... mindegy. Ezen nem húzom fel magam mégegyszer.
Ma egész nap görcsölt a hasam. És igencsak dekoncentrált voltam. Ezért kihagytam a mai munkanapot... de azért betelefonáltam előtte. Remélem, holnapra jobb lesz picivel.
Toten Hosen-t hallgatok szakdolgozatom írása közben. Nem kis lendületet ad. De még mindig nem tartok sehol. Ha egyszer a bevezetésen túl tudnék jutni, már menne. De így....
Tegnap M-mel Sangriás-sörös-vodkás lazulást tartottunk Margit-szigeten. Hihetetlen, hogy mindig tudunk valamiről beszélni, és az is, hogy mennyit tanulok tőle, most épp a politikáról. A közös jövőnk tervezgetve van, mert ugye nekünk ilyenünk is van/lesz. Szeretném, hogy legyen. Megtaláltam azt az embert, akit kerestem... de hisz tudjátok, eleget írtam már. Jó érzés erről beszélgetni vele. Vagy körbejárni az IKEA-t, megnézni a bútorokat, és azon tanakodni, hogy kinek mi tetszik, és miért... és ebben is egyezik az ízlésünk.
Szóval Sangria-sör-vodka lazulás. A hatás nem maradt el. És itt nem az egymás előtti folyamatos megnyílásra gondolok. Hanem a sok alkohol keverése következtében kialakult negatív dolgokra... amiket nem részleteznék. A lényeg, hogy hazafele elaludtam a buszon és Nagytétény Chinoin-nál ébresztettek az ellenőrök. Fel sem fogtam, hol vagyok, el akartam indulni gyalog, de nem tudtam, merre kéne menni, ezért megvártam a buszt. Hozzáteszem, ez jó döntés volt, mert nagyon nagy távot kellett volna begyalogolni. Most egy darabig annyira nem szeretnék inni.
Van egy szemináriumom. Az óra jelentős részét az előtte átaludt órák számától függetlenül kivétel nélkül átalszom. Tudom, hogy nem szép dolog. Én mindent megteszek. Ujjatlanban ülök ott, hogy ne altasson el a meleg. Folyton váltogatom az ülési pozícióm. Egyfolytában vizet iszok, hogy az is frissítsen. Jegyzetelek, teljes erővel koncentrálok. De nem... Nem lehet az én hibám. Sőt az sem, hogy amikor ébren vagyok, akkor sem értem, hogy épp miről van szó...
M-et akarom. Holnap végre láthatom. Megyünk moziba. :)(L)(L)

Fáradt.

2010-04-12T00:14:00.004+02:00

Fáradt vagyok, agyi kapacitásom végéhez értem. Csak úgy. Krüszothemisz túl tesz rajtam, megírtam őt már dialógusban. De egy beadandóm még mindig nincs meg. Nem is lesz. Nem is akarom azt az órát...
Most csak egy felirat villog bennem: M-et akarom... 4 órája váltunk el kb., de már most hiányzik, egyszerűen kell, nélküle csak vánszorgásnak tűnik az egész élet. Egyik barátja, Barbi megkérte, hogy meséljen már neki rólam, mert bár találkoztunk, nem ismer, semmit nem tud rólam. M állítólag csak ennyit mondott: "Nem tudok mit mesélni... Olyan mint én." :) És igen, tényleg olyan. Álmomban otthagytam M-et, mert nem éreztem magam jó párnak, társnak, barátnőnek, kétségeim voltak magammal szemben. Hazamentem, majd rájöttem, hogy nélküle nincs élet. Visszamentem hozzá, de már majdnem késő volt. Összeszedte baráti társaságát, hogy inni mennek. Alig állt szóba velem. De nagy nehezen elmondtam, amit akartam, és talán megenyhült. Nem tudom a végét. M mellettem feküdt, szuszogására keltem, hozzábújtam, megöleltem, és ennyit mondtam: "Én soha nem foglak elhagyni!" Biztosított, hogy ő sem engem. Elmondtam neki, hogy mit álmodtam, és megnyugtatott, ahogy ölelt.
PMS idején, amikor mindenféle hülyeségen felkapom a vizet, és megbántom, mindig egy szerencsétlen, balfasz idiótának érzem magam, aki képtelen emberhez méltóan viselkedni. Ovis, ált.sulis és gimis éveim alatt mindig kerestem azt az Egyetlent, azt a Minden elsöprő szerelmet (by Ossian), azt a másikat, aki olyan mint én és mégis más... Ugyebár hittem már azt, hogy megtaláltam. Ugyebár szörnyű vége lett, mert mindenki megmondta, de én mentem a szívem után. Ami persze akkor az érintettnek még nem volt baj. Akkor még jó voltam, és intelligens. Aztán össze-vissza át lettem verve, és kiújult bennem az a valami, ami az ovis-ált. sulis-gimis éveimet végigkísérte: hogy engem nem lehet szerelemből szeretni, hogy hozzám nem lehet hűségesnek lenni, hogy én nem érek annyit, hogy én nem, én nem, én... M pedig jött, és átprogramozta az életemet, és engem, és mindent... Nagy nehezen, de elérte, hogy ne féljek attól, hogy minden környezetébe kerülő nővel megcsal (mert ugyebár ehhez voltam hozzászokva). Tudom szeretni olyan teljességgel, ahogy még soha senkit, és amikor beszélünk valamiről, ami csak évek múlva lesz esedékes, egy cseppnyi félelem sincs bennem, hogy nem húzzuk együtt addig. Ha azt mondja, örökké szeret, bátran elhiszem, és őszintén mondom...
Szóval ő az én hősöm. Hősiesen, szakítással való fenyegetőzés nélkül állja a sarat, mosolyog, ölel, szeret, amíg én PMS-elek, és amíg dúlnak bennem a hormonok.
Igen, szerencsés vagyok. És nemcsak azért, mert szakács, aki zenél, és aki dalszövegeket is ír, és akinek vannak érzelmei. Hanem azért, mert a kulcs nyitja a zárat, és mert a zsáknak van foltja, és azért, mert két hülye (/idióta) egy pár, és mert a vak tyúknak lett szeme... és mert tudom szeretni. És mert tud szeretni...
És itt egy felirat villog... a fejemben kattog, szuszog... most már alszik...

[Glitterfy.com - *Glitter Words*]

És mert van... létezik...
És mert mindennek köszönhetően a címmel ellentétben ez a bejegyzés sem a fáradságról szól...

Nem hagyom magam...

2010-04-04T09:26:00.004+02:00

Umberto Eco: Hogyan írjunk szakdolgozatot? Eddig biztosan nagyon izgi. A tartalomjegyzékben nincs szó arról, hogy "Hogyan írjuk meg a Bevezetést?", pedig nekem ez lenne a központi kérdésem:D
Beteg vagyok. Tegnap a kézi diódarálónak (annak a tekerősnek) volt olyan a hangja, mint az én beszédhangom. A köhögés fáj... szétszakadok.
Környezetemben végbemenő szakítások megviselnek. Most is érzem...
Tegnap volt a Párnacsata Világnapja... én is csatáztam. Szekszárdon, a Garay-téren. Ha valahol találok képet, teszek fel. Annyi tollat egy helyen, és áhh... Bőgés nélkül bírtam, hogy püföljenek. Egy idegesítő, csontvázribinek látszó csajt izomból pofánütöttem. Igazából nem őt akartam, és nem arcon, és nem ilyen erősen. De ha már így alakult:D Voltak ilyen kis térdig-és combközépig érők is. Velük lájtos bunyó ment. Persze ők szépen csapkodtak, mi meg csak suhintgattuk őket. Aranyosak voltak:)
Ha így folytatom, a szakdogám fog engem megírni, már így is a témám vezet engem...
Meg kell gyógyulnom. Holnap megyünk Kajdacsra megnézni Petrababáékat. De ha beteg vagyok, akkor nem mehetek. Nem akarom megfertőzni az apróságot... Meg hát akkor az esti Activity-nek is lőttek. Egyrészt D könnyen elkap minden, másrészt max. csak rajzolok és mutogatok, de így nem buli. Nem hagyom magam!
És M-et akarom. Minden hülye érzés, ami bennem bujkál, és minden fájdalmas hangképzés enyhülne, elmúlna, ha vele lehetnék. Meg ő biztosan ki tudná kúrálni... Hjajj, eszembe jutott a borsmentás párologtató. M minden bajra gyógyír...
Tegnap ettem M&M'S-et... Mogyorósat és csokisat is. Mogyi és Munyu (azaz én... egyik becenevem...:) ezt a többiek találták ki... tetszik ez a kombináció és élvezetes a végeredmény:P

Húsvét.

2010-04-04T09:22:00.000+02:00

Boldog Nyulat Mindenkinek:D

Tegnap.:)

2010-04-01T20:47:00.003+02:00

Szóval volt ez a tegnapi nap. De ne szaladjunk ennyire előre.
Szóval én egy kismamáknak szóló kiadványt népszerűsítettem (Szülők lettünk). De sajnos az anyukák nagy része elkezdett gondolkozni, és rájöttek, hogy annyira mégsem éri meg, és nem is olyan jó. Egy hét alatt kiábrándultam az elején fergetegesnek hitt kiadványból. A hétfői meetingen megkaptam, hogy élettelen beszélgetéseket folytatok, és olyan, mintha be lennék fordulva. Semmi gáz, óránként 1-2-t mindig eladtam. Hétfőn 32-es mosollyal, mézes-mázason, duracellnyi energiával, életkedvvel csevegtem, győzködtem, de nem kellett, és megértem. 6 óra alatt 3-at adtam el az elvárt 12-14 helyett. 5 éve van ez a kampány, amiben ezt értékesítjük. Szóval tényleg biztosan naprakész infok... hja... Heim Pál Gyermekkórháztól? Hát... azt hiszem, a többi kismamás dologba is szakértők írogatnak. Szóval kiábrándultam, de én mindent megpróbáltam.
Levettek a Szülők lettünk kampányról. Áttesznek a Mester Kiadóhoz, de nem tudom, ott mikor kezdhetek. Ennél nagyobbat úgy sem csalódhatok egy kiadványban... remélem. Ha ez is ilyen, inkább megyek a Nyugdíjpénztáros kampányba. Az legalább úgyis hidegen hagy...
Hamár kismamák... csibikének két képét is megkönnyeztem. Az egyik ő , a másik pedig az "albérlője" És mindketten gyönyörűek, és jó rájuk nézni, és legszívesebben megmutatnám anyának, hogy "Anya-anya, ugye majd én is ilyen szép leszek egyszer majd, amikor már én is elkezdek növeszteni egy ilyen apróságot a hasamban????"
Szóval vissza a tegnapra. Reggel arra keltem, hogy megszólalt a tűzjelző. De csak kb. fél percig. Aztán egy fél óra megszólalt megint. Aztán randomra párszor még az utána következő 3 órában. Amikor zuhanyoztam, meg amikor utána öltöztem, akkor is. Háth... szellemek?
Utána mentem könyvtárba. Ott épp a wc-n csücsültem, senki nem volt a mosdóban, amikor egyszercsak elkezdett búgni a kézszárító. Felbúg, elhallgat. Aztán megint. És megint. Annyira meg voltam ijedve utána, hogy már a táskafelvételnél a szemembe lógó hajamtól is megijedtem.
Utána találkoztam M-mel. Tescoban vettünk két üveg Bíborost, majd mentünk hozzájuk. Ott ettünk, elkezdtünk filmet nézni. Csinibaba(L)(L) Megtetszett ez a film. Eddig még nem láttam, mostmár kedvenc.
Nemis. M az abszolút kedvenc. Hihetetlen az, amit mellette-vele érzek. És mindig azt hiszem, hogy ez itt a csúcs, és jajj de jó, de boldog vagyok... de nem. Még mindig van feljebb. És ezt nehéz elhinni. 6 órája búcsúztunk el, de már most hiányzik. Felhívott, hogy vele kéne legyek... 1 óra múlva Astorián találkozunk. Megyünk Margit-szigetre borozni. Spontán. Én szerelmes. Nagyon... és ezt tetszik.
Ajándékba küldök Nektek egy zenét. Hihetetlen hangulatot ad. Hallgassátok. És fergeteges, hogy a táncosok férfiak. És Lovasi...
És Kipál és a borz:'(:'(:'(

Hátőőő/hátén...

2010-03-24T17:34:00.003+01:00

Hátőőőő... ami az illeti, ma már meg is volt az első munkanapom. Hétfőn volt az első próbaóra, amikoris annyira izgultam, hogy azt hiszem, több beszéd és olvasási hibám jött elő, mint amennyi a legprofibb logopédiai stb. kézikönyvben le van írva. Mégis célba vittem 2 eladást.
Mára ez teljesen elmúlt, csak a műszak vége fele volt olyan, hogy félreolvastam valakinek a nevét. Sikerült megint értékesítenem. Tartok tőle, hogy a kívánt átlagot nem értem el, de hát nem lehetek egyből profi.
Háténnn... megtudtam, hogy unalmas vagyok és kiszámítható. Mert engem csak M érdekel. Meg mert őt "jópasinak" tartom. (Sima jó pasinál több, sokkal.) És mert nem érdekel a politika és mert nem szeretek erről a témáról beszélni. Fujj-fujj én. Majd kiszavazom magam innen szeptemberben, akkor az még izgibb lesz.
Hátőőőő... elkezdtem úgy nagyüzemben szakdolgozni. Egyre jobban tetszik a témám, bár az eddigi rekaciókból már rájöhettem, hogy ilyen címmel én nem sz*rral gurigázok.
Háténnn... reggel Bridget Jones-ra gondoltam, miközben a munkahelyemre loholtam. Bridget-re, aki minden reggel elkésett, mert az ő őrülten helyes emberjogi ügyvéd barátjával volt reggel, és úgy... Szeretnék már én is minden reggel az én őrülten helyes, kedves, imádnivaló szakács-basszusgitáros barátom mellett kelni, és erre fogni az esetleges késéseket.
Háttőőő... bocs a kicsit szaggatott, és talán idegesítő felépítésű bejegyzésért, de fáradt vagyok. Annyira, hogy életemben először konkrétan megszédültem az Astoria aluljáróban (nem az volt az első, hogy ott, hanem tényleg... az első első...), és majdnem egy falnak mentem neki. Izgi, mi?

"... a Phonohpobia a legjobb úton halad ..."

2010-03-21T23:37:00.005+01:00

A fenn említett idézet nem mástól, mint Kalapács Józsitól származik, aki nekem (igen, nekem:)) mondta ezt, miután elmeséltem neki M és zenekarának a célkitűzéseit. Azt hiszem, életkedv, meg minden szinten sokat dobott ez az embereken. Szóval kezdjük valahol az elején.
Péntek reggel mit meg nem adtam volna, ha valaki segít megcsinálni a hajamat, vagy csak megmondja, hogy jó-e, vagy sem. De sajnos épp nem volt senki a szobában, tehát magamra kellett bízzam ezt a nagyon fontos kérdést. Mert akkor épp fontos volt. A mosdókagyló fölött nem jó a lámpa. Kiégett az égő vagy mi a szösz. Tupírozni próbáltam, de nem láttam semmiféle tükörben, hogy kilátszanak-e a borzos tincsek, ha igen, akkor merrefele igazítsam a hajam.
Végül a többórás készülődés ellenére sikerült időben elindulnom. Időben meg is érkeztem újdonsült munkahelyemmel, ahol egyik újdonsült kolleginámmal álltam neki beszélgetni a mai fiatalságról. Mert mi a 21 évünkkel tökéletesen rálátunk erre.
Bementem, leadtam a beosztásom (mert itt internetes rendszer van, és két hétre előre meg lehet adni mindenféle probléma nélkül). Majd jött a teszt. A szerdai "anyagot" kérdezték vissza egy tesztben rendszerkezelésről és házirendről. 100%-os lett.:)
Utána indultam M-mel találkozni. Örsön viszont összefutottam egy ex-munkatárssal, akit velem ellentétben szó szerint elküldtek IKEA-ból. (Engem nem, ugyebár, csak lehetetlen időpontokban kerestek meg.) Még decemberben rúgták ki. Szóval én nem voltam elbocsátva, mert engem februárban is kerestek. Eredménytelenül. (Persze...) Szegény srácot jól lefárasztottam szellemileg, mert amúgy is szőke-napom volt, rajta meg tökéletesen ki lehet bontakoztatni elcs*szett agymenéseim végeredményét.
Megérkezett M. Végre valaki, aki meg tudta mondani, milyen a hajam, a sminkem, a ruhám. Minden tetszett neki... (Amit reméltem, mert miatta volt ez a nagy felhajtás:P) Hozzájuk értünk, lepakoltunk, és mentünk J-vel és D-vel találkozni. (J nem más, mint M legjobb barátja, D pedig neki a barátnője, és mi így 4-en nagyon jól elvagyunk, és sokszor van közös program) Örsön összeszedtük Tónást meg Gömbit. Kezdődött a buli. Persze először az alkohol része. Senki nem volt józan, amikor utána legközelebb metrora szálltunk.
Persze kellett még némi utántöltés, ezért magunkhoz vettünk további alkoholt. Nem is tudom, az mikor és hogyan fogyott el. De ezek után célbavettük a Wigwamot. Volt ott még pár ismerős, de ők valahogy elmaradtak a mi alkoholszintünk mögött (mivel alig ittak), és nagyon úgy tűnt, nem próbáltak meg részt venni a mi társalgásunkban.
Ez a péntek este volt az, amikor úgy éreztem, na most, na most megint új barátságok szövődtek. Rengeteget beszélgettem D-vel. Ő volt azt egyetlen, akit beavattam a nagy tervbe: beszélek Kalapács Józsival a Phonophobiáról, a célkitűzéseikről, a doboskeresés nehézségeiről. A kezdeti bizonytalanságtól egészen addig jutottunk, hogy fenn álltunk az öltözőjükben, és bár picit megszeppenve, de értelmes ember módjára elő tudtuk adni a problémánkat.
Miért pont Kalapács Józsi? Pasijaink szemében az az ember meghatározó. Az ő bátorítása azt hiszem, majd új erőt ad a csapatszervezésnek, próbáknak, stb. Jó volt:)
A koncert vége után volt ez a társalgás, amit persze rajongóbarátnőkhöz (és már azt hiszem, rajongókhoz) híven autogramkéréssel zártunk (persze a kedveseinknek:)). Majd sikerült közös képet is készíteni.
Utána még egy dabarig örültünk egymásnak, megittuk a megmaradt sörünket, beszélgettünk, majd így hatan hazaindultunk.
Otthon aludni tértünk.
A hétvége többi része az megint egy csodálatos M-mel töltött hétvége leírását bitorolja. Nem fejtegetem. Egyszerűen csodálatos volt. Nekem lett kitaláltva...:):$
Ami beárnyékolja ezt a boldogságot... El kellett tőle búcsúznom, és hazajöttem, és senki nem volt itt, akinek ezeket elmesélhetném, akit akár egy kicsit is érdekelnék.

U.i.: Játszották az Angyalt. M-mel teljes extázisban énekeltük egymásnak. A hétvége leges-legcsodálatosabb pillanatai voltak...:)

Péntek... hö-hö.

2010-03-19T09:03:00.002+01:00

Egy hete van munkám. Igen, pont ma van egy hete, hogy kaptam sms-t, hogy felvettek. Telefonos operátor leszek, és akármilyen szar lesz majd, ha már élesben tolom, szeretni fogom akkor is. Mert van. A munkákhoz (amik vannak) pedig ugyebár köztudottan így kell hozzáállni.
Állásinterjú múlt kedden volt, csak (hosszú idő óta először) eltévedtem. Vagyis pontosan tudtam, hol vagyok, csak a keresett címet nem találtam. De aztán meg lett, csak a felvételi véletlenül 40 perce ment már akkor.
Visszamentem csütörtökön. Be kellett mutatkoznom. 5 percen keresztül kellett folyamatosan beszélnem. Mindenféle nyökögés, hezitálás nélkül sikerült kitöltenem ezt az időintervallumot. Én lepődtem meg leginkább. Az írásbeli tesztem 90%-os volt. 2 hibaponttal.
Szerdán oktatás volt, ma meg megyek vizsgázni az oktatás anyagából, meg lesz még egy szakmai oktatás, aztán valami köv. időpontban abból is vizsga. De jövő héten már dolgozhatok.
IKEA... az ikea, az ikea. Már régóta elegem volt abból, hogy amikor én pénteken telefonáltam be, hogy szombaton nem tudok menni, jól leszídtak. Ők viszont nyugodt szívvel hívtak fel néha mondjuk péntek délelőtt, hogy aznap menni kéne 4-re. Persze nem mentem. Persze ettől nem lett pénzem.
A héten annyira nem vettem komolyan az egyetemet. Kedden csak egy előadást tartottam, aztán visszajöttünk koliba, és mentünk korizni. Zsú már egész ügyes. Több, mint 2 órát kinn voltunk, és már futkároztam is kicsit mellette.
M... hétvégén vele voltam, most is vele leszek, meg a következőn is:) Imádom:) Mostanában ingerlékeny vagyok. Folyamatosan kételkedek az emberek őszinteségében. Őőőőhh. Ezt nem tudom mivel magyarázni. Vagyis tudom, de nem akarom. M-nél ez nem jelenik meg. Max. annyiban, hogy ha fáradt és szótlan, bebeszélem magamnak, hogy valami baja van velem, nincs kedve hozzám, nem akar velem beszélni, és kiakadok, és leülök, és szörnyenszenvedek, bőgök, stb. és persze csak nehezen hiszem el neki, hogy tényleg nincs semmi baja velem. És utólag mindig rájövök, hogy HP voltam. Mondjuk ez csak kb. az elmúlt két nap. Igen. Egyesek szerint automatikus hibakeresés, meg a kákán is csomót keresek.
Amúgy tényleg nagyon szeretem. Ma lesz Kalapács. Kíváncsi vagyok. Sokan megyünk. Hjajj.
Szakdolgozni kéne. De szinte semmit nem haladok. Még mindig nincs rendes office a gépemen.
Zsú még nem jött vissza koliba. Tegnap koncerten volt. Ő is fura. Néha megbánt. És nem veszi észre. Vagy nem zavarja. Nemtudom...

Random gondolatok part 1231304335.

2010-03-11T00:56:00.002+01:00

Hihetetlen, hogy most végre kaptam virágot nőnapra. Tavaly valahogy mindenkinek kimaradt, hogy nőnemű vagyok. Idén Törpétől meg Apától szegfűt kaptam, M-től pedig rózsát:) Gyönyörű:) Felakasztottam a Valentin-napi meg a "csakúgy"-rózsához:) Szép:)
Késő van. Elvileg már egy órája aludni akarok, csak valahogy nem tudok. Jó, oké, e-mailt néztem, aminek haszna volt, mert rájöttem, hogy köv. héten kedden előadást tartok, szóval holnap kell mennem anyagot gyűjteni (remélem, ütős lesz:P).
M unokaöccse meghívott a névnapi bulijába. Szombat este megint kinéz egy jó buli. Természetesen M-nél alszom. :P
Sütöttem a hétvégén. Muffint, piskótatekercset, meg a megmaradt piskótához főztem csoki és vanília-pudingot. Állítólag jó lett. Nekem csak a tekercsből jutott.
Tetszenek a mindenféle főzős blogok. Meg csibike blogja is, aki mindig leírja, hogy éppen milyen műalkotást (legyen az étel, dísz, akármi, a lényeg, hogy öröm nézni) hozott létre. Pár pillanatig végigfutott az agyamon: milyen lenne, ha én is létrehoznék egy ilyet. Érdekes, hogy egy éve max mézeskalács és muffin lett volna az, ami úgy érdekesebb. Azonkívül rengeteg kép lenne különféle teákról (leginkább Sir Morton teák, mert az a favorit), leveskockából/vegetából főzött leveseről, szénné égetett pattogatottkukoricákról, stb. Két hete viszont életemben először elmélyítettem a kapcsolatomat a csirkecombbal. Egyszerűen megtöltöttem, bevágtam a sütőbe, a megmaradt réseket kitömtem a saját zsírjával, tettem rá ketcupot, meg szójaszószt, és szoliztattam egy darabig. Az egésznek egy hibája volt: a só mint olyan, a tölteléket kikvéve messziről elkerülte az egész ételkompozíciót. A "nem is vagy szerelmes!" felkiáltásokra annyival reagáltam, hogy "aki szerelmes, és megsózza a kaját, tuti, hogy elsózza; én viszont épp annyira el vagyok varázsolódva, hogy ilyen alap dolog is képes kimenni a fejecskémből!"
Ha már fejecskénél tartunk, elvileg hétvégén be lesz fejezve a nagy mű. Azaz, a hajam színének világosítása, amíg még közelebb nem kerülünk az eredetihez. Már várom:)
19-én Kalapács-koncert a wigwamban. M kedvencei. Kiváncsi vagyok:)
Na jó, erőt veszek magamon.
jóéjt!

"... hogy kezdene valamit az életével... "

2010-03-05T11:39:00.002+01:00

Életemben gyakoriak azon pillanatok, amikor valamilyen 30Y szöveg jut eszembe. Ilyen ez a mai is. És mindezt úgy, mintha valami életprogram lenne. "Úgy döntött végre, hogy társat keres, hogy kezdene valamit az életével..." És ha megnézzük, társkeresés kipipálva, és gondoljuk tovább: "hogy sose céloztam hanem inkább engem talált meg valahogy mindenki labdája, mer' az vagyok aki nem nagyon kereste a szerelmet hanem valahogy találta." És érdekes, hogy végül M talált meg engem, ő írt rám... És ahogy a bemutatkozóját olvastam, a következő jutott eszembe: "Mert nem baj az hogyha nem fehér lovon, minek ez a cécó a romantikával." Mert M arról írt, hogy ő a szőke herceg barna hajjal, és a lova megdöglött.:) Nem tudom, minek írtam ezt a rövid kis bevezetőt... Egyszerűen fantasztikusnak találom a zenét, és igen, ha valamit ki kell emelni, az alternatív zenét, mert amióta elkezdtem hallgatni, azóta hűséges kísérője életemnek. Jelenleg ez az a stílus, amelyről azt tudom mondani, hogy megtaláltam benne önmagam. És amikor nem a zene tér vissza gondolataimban, hanem a szöveg. Egy-egy mondat, foszlány... De hisz... olvastok, tudjátok:)
És azt hiszem, megtaláltam most az átvezető szöveget is, amellyel rátérek a mondanivalóm lényegére. Találtam egy irodalmi pályázatot, vagyis igazából többet. Az egyiknek a következő kell legyen a témája: „Zene? Az enyém?”
Furcsa volt, hogy amikor eldöntöttem, hogy most írok ide az elmúlt pár napomról, megint ez a cím jutott eszembe, mert ennek az elmúlt másfél-két hétnek tényleg az a lényege: eldöntöttem, hogy kezdek valamit az életemmel, hogy megpróbálok úgymond "szakmai" téren is kilábalni a szokásos mederből.
Mióta M van az életemben, folyamatosan gyűjtöm az energiám, és érzem, hogy valami készülődik bennem. Még a legreménytelenebb helyzetekben is érzem, hogy van energiám, van még, meg tudom csinálni. Váratlan utasításokat kapok agyamtól, hogy mit csináljak, mit írjak, stb.
Ilyen volt a mai reggel is, amikor előhoztam a Google-t, és beírtam a keresőbe a következőt: "Irodalmi pályázatok 2010" És az első, amit kidobott, egy oldal, ahol találtam valamit, amit már régóta kerestem: Mikszáth pályázat. Az említett két pályázatra biztosan nevezek. És folyamatosan fogom figyelni a honlapot.
Továbbá van két versem (Hiányod képlete, Egy elképzelt netszerelem), amit szeretnék beküldeni az Apokrif-nak. Azt hiszem, lassan megérek ahhoz, hogy elég "felnőtt" legyek ahhoz, hogy publikáljak.
Mindemellett megint beizzítottam a munkakeresés-projektet, és eddig egészen jól haladok. Van két hely, ahova jelentkeztem. Eredmény, meghallgatás jövő héten. Szurkoljatok!
És ha lehet még egy kérésem: írjatok valami véleményt a két versről, amit linkeltem, hogy szerintetek mennyire érthető, és hogy korrigáljak-e valamit!
Köszönöm!
Pussz
iZéjj

A boldogságról.

2010-02-21T21:24:00.002+01:00

Igazából arról akarok írni, amit érzek. Igaz, hogy ma kibőgtem a szemeim, de ez így anyáék miatt, mert nem érzem elég jónak magam. Úgy éreztem, tőlem is azt várják, amit bátyámtól, és nincsenek megelégedve velem. Apa ült le a konyhában, miközben a Gundel-palacsintát csináltam, hogy beszélgessen velem. Elmondtam neki, hogy P óta gyengébbek az idegeim, könnyebben sírva fakadok, stb. Elmondta, hogy most sokkal jobban nézek ki, mint amíg vele voltam. Úgy gondolja, M jó hatással vagyok. Akkor mindig piszkált, hogy milyen vékony vagyok, meg hogy egyek (gyomorideggel nehéz volt rendesen enni...). Most meg mondta, hogy felszedtem pár kilót, de hogy ez előnyös.
Mindent összevetve soha nem éreztem magam ennyire jól. M tényleg csodát tesz. És bár még mindig könnyen eltörik a mécses, de azt hiszem, idegi szinten is sokat erősödtem.
Janka megkérdezte pár napja, mi a helyzet M-mel. Elkezdtem mondani, hogy "Jól van, meg van, dolgozik, stb." Erre megkérdezte, hogy szerelmes vagyok-e. Mondtam neki, hogy igen. Nem akartam megbántani, hogy nem szeretem az affektáló gügyögést, amit sok embertől lehet hallani, ha kérdezik, mi a helyzet a párjával. Többek között ő is ilyen.
Szerelmes vagyok. Minden porcikámat átjárja ez az érzés.
Egy zárba több kulcs is passzol. De csak egy nyitja. Ugyanígy mindenki életében vannak nagy szerelmek. De csak egy lehet igazi. De hogy ki az, csak utolsó percünkben jövünk rá. Az eddigiekkel ellentétben tudom, hogy ha M-mel élem le az életem, utolsó percemben mosolyogni fogok... Mert tudom, hogy ő az...

Képmix.

2010-02-19T21:50:00.007+01:00

Unokabátyám és családja.:)

Három generáció:)

Hárman párban. (Ha értitek, hogy gondolom:)

Öcsém, én, Bátyám:)

M és én öcsém szalagtűzőjén.:))

2010-02-19T21:35:00.001+01:00

Boldog névnapot, Zsuzsi fiamnak:D:P:)

Papírhajók.

2010-02-19T11:52:00.005+01:00

Úgy döntöttem, nem hagyom magam, tudom, hogy ami a csőrömet piszkálja, abszolút hülyeség. És elsősorban a saját magamhoz való hozzáállásomon kéne változtatnom. Azt hiszem, akkor könnyebb lenne megőriznem a hidegvérem. Vagyis ilyenkor.
Kihasználom, hogy egyedül vagyok itthon. Most betörhetek hozzám a skandinávok lendületes ilyen-olyan metál zenéjükkel. Hammerfall, Korpiklaani, Moonsorrow. A kezdet. De jó, hogy ez a zene mindig úgy földhözb*sz, és valahogy egyből tudom, hol a helyem.
Furcsa, hogy ez az egész most mind egy darab A4-es papírlapból indult ki. Ránéztem a nyomtatónkra, megláttam a lapokat. Eszembe jutott, hogy M-mel, majd ha egyszer összeköltözünk, nagy kádunk lesz. És fontos fürdőszobai kellékként lesz két gumikacsánk. És amikor egyszer ez szóba került, megemlítettem, hogy én szeretnék majd papírhajókat úsztatni. Ő azt mondta, hogy nem tud ilyesmit hajtogatni. Megígértem neki, hogy megtanítom. És ez volt az a pillanat, amikor a mindenféle agymenésem kicsit enyhült, és tudatomba engedtem a tudatalattimban dübörgő zenét: Hammerfall-Riders on the storm.
A Hammerfall (mint szinte mindig) csak egy kiindulópont. Megtaláltam azt az együttest, ami nekem mára kell: Korpiklaani. Aminek ma még esélye van: Finntroll. Különös egy vonzalom ez nálam a finn folk metal iránt...

Szóval lehiggadtam. Minden egyes ilyen kis negatív agyeldobásom csak és kizárólag a mi kapcsolatunkba (akaratlanul) magammal hozott paranoiák miatt van. De azt hiszem, legközelebb már 10 perc után elkezdem a Korpiklaani-val üvölteni, hogy "Beer! Beer!" Vagy akármit. És közben papírhajókra gondolok.

Meg kéne tanuljak gumikacsát hajtogatni:P XD

És vajon amit most hajtogattam, az papírhajó vagy inkább csákó??? XD

Hétvége.

2010-02-19T11:29:00.002+01:00

Ez a hétvége még látványosan nem telt le. Sőt, el se kezdődött. Őszintén szólva, már most unom. Viszonylag laza PMS hét után ez a pár nap kész agyeldobás. Negatív értelemben. A tegnap esti telefonbeszélgetésnél két olyan dolog is volt, amin nem is az, hogy felhúztam magam, de... megbántódtam. Ma reggel meg alig 10 perce ültem a gépnél, máris felidegesítettem magam valamin. Úgy utálom magam ilyenkor XD
Főzni kéne, de az meg tök fölösleges. Váratlan disznóvágás nagynénéméknél, szóval este sertéskaja, szóval ja...

Na jó, inkább nem csinálok semmi az internettel, mert már így is kattogok...

Esetleg beillesztem a tegnap esti szerzeményt...

Na, pussz

"...sose céloztam hanem inkább engem talált meg valahogy mindenki labdája,mer' az vagyok aki nem nagyon kereste a szerelmet hanem valahogy találta"

2010-02-14T20:29:00.007+01:00

"[...]Én inkább úgy fogom fel, hogy a szerelem annyira fontos lett az emberek életében, hogy egy egész napot csak annak áldoznak. Nem szabad elfelejteni az ünnep eredeti jelentését: 'szent nap'. Egy olyan szent nap, ami a szerelemről szól? Nekem tetszik.

Nekem sem volt mindig párom, akivel el tudtam volna tölteni. Akkor pedig rendszerint a csodát vártam, mint minden tinédzser. Szerintem normális"

/Tavalyról/

Idén már máshogy látom. Rájöttem, hogy tavaly egy halvány kérés lapult abban, amit leírtam. Szerettem volna, ha az akkori párom legalább Valentin-napon foglalkozik velem, és ha akkor nem veszekszünk. Akkor már hetek óta mindenen vitatkoztunk. Nem volt értelme.

Apropó... viták. Rájöttem, hogy anno, amikor P-vel voltam, és balhéztunk, kényszert éreztem arra, hogy a lehető legtöbb emberrel megosszam. Kellett a visszaigazolás, hogy nem én vagyok hülye, nem én cseszem el a dolgokat.

Ha esetleg M-mel zörrenünk össze (egyik sem nagyobb horderejű, általában azonnal békülünk... bár haragudni nem tudok rá:$), az csak nagy ritkán kerül "megtárgyalásra". Azt hiszem, ide még egyikről sem írtam. Jó, mert talán utólag tök hülyeség, nem bánt, és nem is haragszom. Most nem kell a visszaigazolás, hogy nem én vagyok-e a hülye. Ez az egész kapcsolat stabil. Biztos. Rendesen alszom, és nem ébredek gyomorideggel. Érzem, hogy fontos vagyok, és így könnyebben megmutathatom, ő mennyi mindent jelent nekem. Tökéletes alany arra, hogy szeressem, mint eddig még soha senkit. Nem tántorít el, hanem még viszonozza is.

Ezt a Valentin-napot sokkal inkább Valentin-hétvégének nevezném. És igazából minden vele töltött nap lehetne Valentin-nap. De ha már szerelem-hétvégézünk, akkor azt hiszem, a mostani (a kora délelőtti sértődöttségem ellenére is) mindent vitt. Sütöttünk, főztünk (szombaton mi csináltuk az ebédet és a desszertet - ischlert), barátokkal voltunk, ittunk, berúgtunk, nevettünk. Kapcsolatot mélyítettünk, elmerültünk egymásban, egymásba feledkeztünk. Szeretek vele lenni. Vele enni, inni, tévézni, punnyadni, döglődni, főzni, khm-khm, aludni menni, mellette ébredni.

Hihetetlen ez az ember. Tudom, korábban is volt már az az érzésem, hogy megtaláltam azt, akit kerestem. Azóta annyi történt, hogy rájöttem, tévedtem. Időben kiszálltam abból az egészből. Aztán rám talált valaki, aki egyszerűen megváltoztatta az életemet. Azt hiszem, arra, amit vele érzek, igaz: soha senkit nem szerettem ennyire. Lassan 4 hónapja....:)

"Úgy döntött végre hogy társat keres,
hogy kezdene valamit az életével.
Háthogyha mégiscsak többre megy,
egy tényleg módszeres kereséssel.
Mert nem baj az hogyha nem fehér lovon,
minek ez a cécó a romantikával.
Bitekbe' utazik és processzoron
és megszédít a mosolyával."

/30y-Bájtos mosolyú lány/

Elmúlt napok.

2010-02-07T21:45:00.002+01:00

Bocsi, hogy nem írtam. A facebook minden időmet elveszi. Vagyis amit nem M-mel töltök. Jöjjön pár dolog random.

Öcsémnek volt szalagtűzője, amire M-et is meghívta. Szép kis bagázs gyűlt össze. Apa, Anya, Zsolti, Balázs (ők ugye a tesók), Ildikó (Zs barátnője), Eszty (B barátnője), M és Mama:) Szóval jó sokan voltak. És mindenféle felállásban készültek képek. Annyi képpel tartozom már, hogy ezeket nem merem ígérni:D
Pár hete abbamaradtak azok az álmok, melyekben P visszajön kísérteni. Heti 2-3 alkalommal volt olyan álmom, hogy M megcsal. Aztán rájöttem, hogy ez még P utóhatás. Aztán egyik álmomban azt kiáltoztam, hogy elengedtem. És tényleg. Az egész nincs hatással M-mel való kapcsolatomra. Vagyis néha elbizonytalanodok, hogy elég lehet-e az, amit én adni tudok neki, és kiakadok, de ez is ritkább. A hirtelen rám törő ok nélküli féltékenységi rohamok is elmúltak. Ezek a rohamok csak engem kínoztak, 10 perc magas vérnyomás után mindig lehiggadtam, de azért nem szerettem.
Az utóbbi időben sokat voltam egyedül koliban. Zsú nem volt itt, dolga volt. Nóri dolgozott, meg ilyenek. Gyakran volt olyan, hogy egy nap csak 2-3 emberrel beszéltem. A végén már zavarba jöttem 5 perc beszélgetés után. És érzékeny lettem, gyakran kiakadtam. De most már jól vagyok.
Épp próbálok MA-ra jelentkezni. Most tényleg parázok, hogy nem vesznek fel.
Ma tudtam meg, hogy ápr. 15-ig kell leadni a szakdogát... yeah.
Viki (egyik szobatárs) kiköltözik. Viszi a hűtőt, és a mikrót. A mikrót pontosabban már elvitte. De már van új.
Pénteken (na ná, hogy a legnagyobb hóesések időszakában) szétment a csizmám cipzárja. Ezért újat vettünk. Ebben pedig az a jó, hogy a novemberben kinézett, akkor 12000 Ft-ba kerülő csizmámat ma megvettük 6000-ért:D
Hm, van pár érdekes dolog, ami eddig kimaradt:D 23-án M elvitt Rómeó Vérzik koncertre. Szerintem fergeteges volt. Jellemzően minden pénzünket elszórtuk.
Újabban megint munkanélküli vagyok. Nem mondtak fel IKEÁnál, de hogy havonta két olyan nap van már egy ideje, amikor kellek oda, és még rá is érek... szóval így túlzás azt mondani, hogy van munkám. Mondjuk annyira már nem is tetszett.
M-mel akarok lenni. Mindig. Olyan jó vele aludni. Ha rosszat álmodok, akkor elég csak kinyújtani a kezem, tudom, hogy ott van, hozzábújok, megnyugtat. Szeretem. Olyan jó, hogy rám talált. Olyan hihetetlen. (L)(L)(L)(L)(L)(L)(L)

:)

2010-01-27T14:02:00.001+01:00

Tegnap voltunk 3 hónaposak:) Hogy szalad az idő?!

<3

Remélem, ez a három hónap csak a töredéke annak, ami még lesz:) Nagyon-nagyon aprócska töredéke.
Ma vagy holnap majd írok rendeset is, na:)

Függőség.

2010-01-21T19:48:00.004+01:00

Társ-, érzelem- és kapcsolatfüggő vagyok. A dohányzásról most ne beszéljünk (napi 1-2 szál nem dob annyit...). Sokan elítélnek egyikért, másikért. Gondolom, nincs jobb dolguk. Én viszont imádom, hogy nem csak magammal képzelem el az életem.
"Egyedül életképtelen!" Na és?!
Pár aranyos kutya és egy vibrátor nem tölthetné be a nélküle mindenhol tátongó űrt.

Szülinapos miegymás.

2010-01-13T16:51:00.002+01:00

Szóval volt szülinapom. 21 lettem. Csodálatos-fantasztikus.
Volt egy olyan dolog aznap, amire már nagyon régóta vártam. Vagyis, ha belegondolok, kettő: egyik az, hogy nőim szó szerint megleptek, pedig tudtam, hogy jönnek, azt is, hogy melyik busszal. Feljöttek hozzánk, és amikor én kinyitottam az előszobaajtót, már benn álltak, és meglepődtem.
Másik ilyen dolog az a Hugimtól kapott torta volt... Torta?! Egy kis muffin egy gyertyával. De mégis... régóta vágytam valami ilyenre. Vannak ilyen talán giccses kis hülyeségek, apróságok, amiktől sírva tudok fakadni. Az egyik ez volt.
Régóta van egy olyan álmom, hogy kedvesemmel (azért így fogalmazok, mert amikor ez előjött, még kb 16 voltam) sétálgatunk valami nyaraláson, vagy akárhol, és akkor látunk ilyen kis műanyag tartályban csomó kis golyót. Mindegyik golyó rejt valamit. Tudjátok, miről van szó, nem? És akkor ő bedobja a százast, és kijön a golyó, amiben valami hülye kis műanyaggyűrű van. És ő akkor letérdel, és megkéri a kezem. És én tök boldog vagyok. És utána meg persze lesz egy rendes gyűrűm is:D Amit később valami szintén giccses módon kapok meg. Namindegy:D
Nőim átjöttek, Szex és New Yorkot néztünk. Hűen a hagyományhoz:)

BKV sztrájk part 1.

2010-01-13T12:51:00.002+01:00

Háth, beszélgetés Munyuval:

*én: vijja MUNYU!
*én: neked is sztrájkol a bkv?
*munyu: vijja MUNYU!
*munyu: nem, én menstruálok!

Random gondolatok part x+y.

2010-01-08T22:40:00.003+01:00

M-mel a tegnapi volt a legromantikusabb együttlétünk:) Közös orrfújás, köhögés... csók közben: "Bocsi, csak muszáj levegőt vennem!". De vele még ez is jó:)
Bátyám hétfőn költözik Szegedre. Lehet, hogy Pesten az utóbbi időben ritkán találkoztunk, de hiányozni fog a tudat, hogy 40 perce lakik tőlem.
Öcsém nagykorú lett (5-én), én pedig a hagyomány szerint alkoholt vettem neki. Kiváncsi vagyok, hányan néztek alkoholistának, amíg a tesco-ban a töményeknél álltam, és válogattam. Aztán meg azon gondolkoztam, hogy milyen vicces lenne, ha a pia miatt elkérnék a személyimet... Öcsémét már két éve nem akarják látni:D De nem kérték el. Azt hiszem, röhögtem volna... a nálam 3 évvel fiatalabb Törpének veszek ajándékot, aki ráadásul most tölti a 18-at, de tőlem kérik el az igazolványt.
Bátyám 23 lett (6-án). Akkor tudtam meg, hogy költözik. Épp Szegeden volt albikeresésen. Ő poharakat kap tőlem. Valami praktikusat akartam az új otthonába. Ez meg pont nem annyira az, de azért viccesek a képek.
Holnap én is vénülök. Zsú szerint már most is 21 vagyok. Az iwiw szerint még nem:P
Hazajöttem. Szobámba lépve első gondolat: hiányzik onnan M. Vele sokkal teljesebb, otthonosabb volt az egész. Meg úgy az életem is teljesebb, ha velem van.
Tegnap vizsga volt. Utolsó kérdés: Mi az intellingencia? Steffievel átfutottuk vizsga után a lehetséges válaszokat, mely alátámasztaná, hogy mi kívülállóként nem igazán tudunk nyilatkozni róla: "Anyukám azt mondta, hogy nem egyem meg, mert mérgező...."
Imádom M-et, meg azt, hogy keres, meg azt, hogy néha küld egy-egy sms-t. És azt is, hogy neki bármit elmondhatok. Ez nem az az izé, hogy olyan dolgokat mondok el neki, amit eddig senkinek sem. Azok a dolgok, ha egyszer éveken át nem beszéltem róluk, nem is fontosak. Szóval imádom, mert ő nemcsak a pasim, meg a szeretőm, meg ilyesmik. Hanem ő végre a barátom is, a társam és a partnerem.
Viszket a hátam.
Véget ért a ketchupos korszakom. Azt hiszem, még október-november környékén vettem magamnak ketchupot, és azóta minden otthonról koliba cipelt húsétel mellé azt eszem. Ennek vége. Helyébe jött a ketchupos-sajtos korszak. Mielőtt mikróban megmelegíteném, pici, vékony sajtdarabkákat vagdosok a tetejére. Mikrózás után pedig ketchupot teszek mellé:P
Őőőőő. Jövő héten szombaton lesz The Chrome Győrben. Ez egy zenekar. A Tóni gitározik benne. M elcipel oda magával. Nem lenne rá pénzem. De ő ragaszkodik hozzá, hogy ott legyek.
Szilveszteri beszámolómból kimaradtak a legviccesebb dolgok. Először is Tantiból Tenti lett, majd Tentáj... Ezért ő is átkeresztelt minket: Csájla, Vájktor, Zsüdit, Mogyáj, Zájta. És Tanti összefalazta magát... Akkor lett ő DirtyTenti. Hm... 3 feles jäger után jobban ütött:P
FSH. Remélem, nincs probléma, írtam. :P
Apropó FSH. Meg a félrebeszélések. Tegnap ültem M mellett. Rámnéz: "Olyan édes vagy!" Én pedig elővettem a legkedvesebb, legelolvadóbb, legbájosabb mosolyomat, rávillantottam, mélyen a szemébe néztem: "Én is szeretlek!"

5.

2010-01-04T18:41:00.002+01:00

Karácsonyi hangulatom nem jelent meg az ünnepek folyamán. Majd megint húsvétkor...
28-án megünnepeltük M-mel a 2. hónapfordulónkat. Privát hubi-sör party a Margit-szigeten. Jó volt, bár utána hosszú ideig alkoholra sem tudtam nézni. (31-ig, egészen pontosan) Az alkohol kimondatott velünk csomó olyan dolgot, amit amúgy nem mernénk elmondani (tervek, stb.), tekintettel csekélyke 2 hónapunkra. Ezért hálás vagyok a szesznek. Érzelmi szinten folyamatosan közelebb kerülünk egymáshoz.
Szóval 28-án ünnepeltünk, 29-én otthon vergődtünk (én koliban, ő otthon) másnaposan. Aztán 30-án reggel találkoztunk Népligetben, mentünk hozzánk. Nagy bemutatások sorozata. Anya egyből beszélgetésbe elegyedett vele, apának kellett még egy kis idő, de 1-jén például 3-an reggeliztünk, és akkor már ő is tök kommunikatív volt. De ne szaladjunk ennyire előre.
30-án kapott egy "enyhe" ízelítőt abból, milyen vagyok Nőim (Csilla és Judit) társaságában. 4-en együtt vacsiztunk. Nagyon jól éreztem magam:)
31-én a különféle okok miatt késleltetett hajszárítás, öltözés, stb. miatt a buszt lekéstük, de apa mindenféle megjegyzés nélkül bevitt minket Szekszárdra. Igazából már a kocsiban feloldódott (apa) annyira, hogy beszélgetni próbált mindenféléről.
A buli fura volt. Elég hamar megittunk minden használható rövidet. Utána picit leült a hangulat. Meg mi is többnyire ültünk, én Hugim fantasztikus muffinjával tömtem az arcom, és vizet kerestem. Majdnem meghúztam a hűtőben lévő pálinkás üveget, mert azt hittem, víz... Az úgy csúnya lett volna.
Nagy nehezen elérkezett az éjfél. Bár nálunk nem volt konkrétan egy ilyen pillanat. Össze-vissza durrogtak a pezsgős üvegek, meg kívántunk egymásnak boldog új évet, a tűzijátékok egész este villogtak.
Szóval más volt, mint tavaly. A buli picit vontatottabb, unalmasabb, a társaság picit szétszórtabb, de mégis egy csomó ember ott volt, aki számít (persze M-mel az élen). És bár Detoval akkor sem tudtam leülni beszélgetni, azért mégis köszönöm a bulit:) Tesóddal jó házigizdák vagytok:) (L)(L)
Szóval éjfél, pezsgő, utána virsli. És fasírt... meglepően finom volt. Visszagondolva... most úgy ennék még.
Utána páran aludni próbáltunk. Több liter szódavíz elfogyasztása után nekem is jött álom a szememre. Úgy utáltam 5-kor felkelni:D Megcéloztuk a 6-os buszt, eleinte tök jó tempóban mentünk, majd miután a többiek elhatározták, hogy ezt már nem érjük el, szépen andalogtunk a csöpögő esőben, meg-megálltunk, hogy merre menjünk, stb. Így nem is értük el, és csúnyán megáztunk.
Ők végül 7:30kor felszálltak egy buszra, mi meg ott maradtunk M-mel, mert nekünk az a busz nem volt jó. Köszönés gyanánt kaptunk egy szivecskét, a buszról lemutogatva, majd a busz még negyed órát ott állt. Emiatt több szempontból is ideges lettem. Mindegy.
Visszamentünk a váróba a 100 gyermekes hajléktalancsalád közé, hallgattuk a hülyeségeiket, idegeskedtünk, korgattuk gyomrunkat és szomjaztunk. 8:00-kor jött a mi buszunk. Hazamentünk, ettünk, beszélgettünk apával, majd... aludtunk egy jót. És lényegében egész nap nem mozdultunk ki.
2-án jött a Pestre utazás napja. A hajpakolásomat kivéve mindent elhoztam. Még amikor hozzánk mentünk, felhívta M-et anyuja, és felajánlotta, hogy 2-án éjjel aludjak náluk. Így lett meg az 5. nap. Mire felértünk, nekem pisilni kellett, mindketten éhesek voltunk, mint mindig:D:D
Vasárnap jöttem vissza koliba.
Vasárnap estére M-mel mindketten betegek lettünk. Ő influenza-szerű tüneteket produkált, én meg csak köhögök, orrotfújok egész álló nap. Ahogy hallottam, Munyu is elérte az otthonmaradós betegségi szintet. Yeah:)

Karácsony.

2009-12-26T19:09:00.004+01:00

Előszöris: ma vagyunk két hónaposak, szóval:

2 hónap <3

Profilból világít az arcomba a karácsonyfa, elvileg az egész család itthon van. Voltak vendégek, megint ajándékozódás. Sok csoki, süti, "jajj, de vékony vagy"-köszöntések által kiváltott zabálási rohamok...
Valóban... karácsony. De annyira nem hat meg. M-et akarom.
Anya hisztizett vasárnap, hogy jöjjek haza. Hétfőn hazajöttem. Szerdán már látványosan nem tudtak mit kezdeni velem. Még jó, hogy hazajött bátyám.
De inkább nézzük a pozitív dolgokat. (Úgy random, mint mindig...)

Az előző hétvégét M-mel töltöttem. Csodálatos volt, hihetetlen, és nem akartam hazajönni, mert úgy érzem, folyamatosan vele kell lennem. Napközben folyamatosan vele akarok beszélni, vele akarok lenni. Csak ülök és nézek... Szavakkal megfoghatatlan gondolatok csalnak mosolyt arcomra. Valahogy meg kéne mutassam neki mi az a minden, amit adott...
Kedden mentünk vásárolni. Kaptam laptopot. Félek, hogy most örök életemben hálásnak kell majd lennem. Nem szeretem a hála érzését. Megbénít. Ezt majd talán máskor fejtem ki.
És kedden elkezdődött az, amit már egy éve vártam... anya segítségével sikerült megfelelő időpontot egyeztetni a fodrásszal. Beleegyezett, elvállalta, hogy teljesíti a kérésemet. Az eredmény eddig valami kis vörösesbarna árnyalat. De már nem fekete. Januárban pedig a végére érünk. És megint világosbarna/sötétszőke/szőke fejemmel fogok rohangálni a világban. Jó ez a fokozatosság. Van időm hozzászokni.:)
Tegnap éjjel 1:40-kor megkaptam a július óta annyira várt üzenetet. Unokabátyám írt. 1:02-kor megszületett a kislányuk. Köszöntöm Petrát világunkban, családunkban! Fantasztikus szülei vannak:) A baba pedig... János küldött képeket ímélben. Gyönyörű, kis mosolygós, alvós:)
Ilyenkor mindig felerősödik bennem a vágy egy saját kisbaba iránt. Őhh. De ezzel persze még ráérek. Elég itthon csak elmesélni az egyik álmomat: Azt álmodtam, hogy terhes vagyok. De úgy, hogy egyszercsak megtudtam, hogy 1 hónap múlva szülök. És Zsú is ugyanígy. Amikor anyáéknak
Megkaptam Zsútól is a Terézanyu 2-t (Nesze neked, Terézanyu!), és jókat kacagva, néha gyomorelszorulva végigolvastam. A könyvben lezajlott nagy dilemma után elbőgtem magam, amikor a végén az ajánlást olvastam: "Férjemnek és a lányomnak".
Bátyám egyik nagyon jó barátja autóbalesetet szenvedett 16-án Székesfehérvár környékén valahol. Ma hallottam, hogy felébresztették az altatásból. Ezek szerint jobban van. Talán már túl az életveszélyen! Épülj fel, Hene!

Karácsony.

2009-12-25T19:34:00.001+01:00

Mindenkinek nagyon boldog karácsonyt!

Elegem van.

2009-12-13T20:15:00.003+01:00

Most éppen anyámból. Ez a teljesen hülyének néz, vagy épp semmibe vesz hétvégéje.
Meséltem neki a könyves sztorit. Erre ő gondolta, hogy szemfüles lesz, és figyelmeztet, hogy vigyázzak, mert nála még mindig P-s kép van kinn msnen a nevemnél. És nehogy gáz legyen, ha M esetleg észreveszi. Köszönöm az általános hülyéneknézést. Nem beszélek eleget M-ről, nem osztottam le neki a P-s dolgok nagy részét múlt hétvégén. Vagyis pénteken. Mindegy.
Az épp mellékes, hogy amikor a gép előtt ültem, figyelmeztetett, hogy mennyi az idő, mert indulnom kéne.
Minden egyes alkalommal, amikor munkából hazaér, közli, hogy most szeretne jönni gépezni. Értitek... A köszönés után az első mondat. Semmi: "hogy vagy?", "milyen napod volt?". Ma szóvátettem neki. Egyrészt, ő dolgozott, nekünk kéne megkérdezni. Szóval a mi napunk lényegtelen, mivel itthon voltunk. Vagyis mert ő úgy tudja, itthon voltunk. Meg amúgy is, egész nap a gép előtt ült, nincs kedve gépezni, csak muszáj. Ez hogy jön ahhoz, hogy nem érdekli, mi van velünk???
Öcsém mondta, hogy mióta anya elkezdte a gépezést, mindig ez van, amikor hazajön. Most neki állt feljebb, amikor szóbahoztam.
Ha mondom neki, mennyi dolgom van, az egyetlen reakció: "jó, de hát neked a tanulás a fő elfoglaltságod." Merthogy ő dolgozik főállásban. Ja.. Szóval ennek fejében kussoljak, örüljek, hogy nincs más dolgom (az, hogy kéthetente hétvégén melózok, szóval gyakrabban, mint ő suliban van, mellékes), és örüljek, hogy egy héten csak 3 zh-t és 5 beadandót kell megírnom. Mert nekem az a dolgom. Kíváncsi vagyok, ő meddig bírná ezt. Nem vitatom... biztos nem könnyű a helyzete, de ha azt vesszük, hogy ő választotta ezt magának, akkor nem kéne vernie a nyálát, hogy neki mennyire nehéz. Látom, hogy nem bírja. Amióta elkezdte a sulit, az az első neki. Mentség arra, hogy nem figyel, hogy arra nem emlékszik, hogy megmondtam neki, M jön hozzánk szünetben, akkor majd bemutatom, mentség az, hogy neki épp leadási határidők vannak...
Elegem van belőle. És remélem, öcsém kibírja szeptemberig, amikor végre elhúzhatja a csíkot. Azt hiszem, várja már.

Ennyi.

2009-12-12T21:09:00.002+01:00

Eddig tartott. Nem akarom, hogy továbbra is belém lásson. Küldöm a meghívókat.

"...én meg a szívemnek a belső falára a neved arannyal írom fel utána.."

2009-12-12T17:13:00.004+01:00

Egész héten ez megy a fejemben. És a hétvége...:) Megígértem, hogy írok. Háth...
Szóval valahol ott tartottam, hogy titkolózás, tortapara.
Éjjel fél 3-3 körül még lábkörmöt vágtam, és hajat szárítottam szombaton. Nem tudtam aludni. Nem volt annyira kellemes az ébredés 4-5 óra alvás után, de dolgozott bennem a tudat: nemsokára látom. De előtte... ki kell díszítsem a tortát.
Töprengtem.. hova rejthetném? A doboz tuti elárul. Meg fogja kérdezni, mi az... Elhatároztam: ez első szót mondom, ami eszembe jut.

"Mi az ott nálad?"
"Galamb!"

Remek vagyok:D
Együtt főztünk. A menü: hagymaleves, bolognai. Én többnyire hagymát pucoltam (és könnyeztem) és kavargattam közben. Ehhez még értek. Hm. Nem tudom, egy szakácsot mennyire lehet elkápráztatni egy jól elkészített szalonnás-hagymás rántottával xD De majd kipróbálom. Öhh. Nem találom a megfelelő szót arra, hogy milyen volt főzés közben. Én (mint ugyebár a nő) rendkívül szexinek találtam, hogy Ő (aki ugyebár a férfi) ott áll a tűzhelynél, és csodálatra méltó magabiztossággal szórja a szószba a látszólag behatárolhatatlan mennyiségű fűszert. Már a harmadik ugyanolyan színű ízesítőnél oda akartam ugrani, hogy "Állj, ezt ne!", de aztán megfordult a fejemben, hogy velem ellentétben ő talán tudja, mit csinál. Vagyis biztosan. És szokásommal ellentétben nem kezdtem el nyüsszögni, hogy mennyire nem bírom a fűszert. Meg hülyeség is lett volna. Fantasztikus íze volt. A hagymaleves meg... régen ettem ennyire finom levest:)
Kaja után leültünk filmezni. Másodszor sem tudtunk figyelni a Batmanre. Mellette nehéz nem rá figyelni. Kanapén fekvős-ülős-csókolózós. Már nem like a virgin. Már tényleg inkább mint nő voltam jelen.
Mikor többiek megérkeztek, gyorsan tájékoztattam Barbit, hogy ő majd velem jön, bevisszük a tortát. Vicces volt. Útközben elfújtam a gyertyát, meg minden. Beértem, állt, nézett...
"Ez a galamb?" :)
Pozitív kritikákat sepertem be:) Ami jól esett.
Azt hiszem, ha konkrétan a doboz látványa után meglepni nem, de meghatni azért sikerült.
Lehetetlen kifejezni, mit érzek...
Egy darabig náluk voltunk. M és Tónás gitározgattak. Tetszett, csak nem igazán tudtam figyelni, mert Gyuri Speedy Gonzales pengette össze-vissza a gitárt. Már amikor épp pengette, én nem vonót követelt:D
Aztán lemásztunk koncertre. Egész jó volt. Csak a dobos volt béna. Össze-vissza elvitte a bandát. Mi addig nagy bőszen ittunk... De nem rúgtam be. Annyira... Vagyis mire hazaértünk, józan lettem.
Aztán ő evett, én többnyire csak ültem, aztán megágyazott, átöltöztünk.
[...]
Új helyen nehezen tudok elaludni, vagy ha sikerül is, fél óránként felébredek. Ahányszor felébredtem, mindig érzékelte. Mindannyiszor magához húzott, megcsókolt, és simogatott, amíg újra el nem aludtam.
Fantasztikus volt vele. Minden megmozdulását imádom. És nem elég... még mindig nem.
(Vasárnap lényegében használhatatlan voltam. Csak ültem, meg feküdtem, és aludtam. A legjobb az volt, amikor azt hiszem, valami filmet néztünk, én pedig a hasán feküdtem, öleltem, és aludtam. Mármint a vasárnap napközbeni alvásaim közül.)
Következő hétvégén megint valami hasonló. Csak még többet leszünk együtt. Már várom:)

Paranormal activities. (Random gondolatok part x+1)

2009-12-12T15:46:00.006+01:00

A hét első ilyen jelensége ahhoz a naphoz köthető, amikor a Shakespeare-verset bemásoltam. Utána este, amikor M-mel beszéltem MSNen, mondta, hogy találjam ki, melyik vers jutott eszébe napközben. Éreztem, hogy mi fog jönni, de azért elkezdte: "Az vagy nekem, mi testnek a kenyér, s tavaszi zápor fűszere a földnek" Ezért megkértem, nézze már meg a blogom (bemásoltam neki a címet), és rendesen leesett az álla. Fogékony a telepatikus jeleimre. Ez pedig fontos. Jelek szerint nem kellett MSNen átküldjem a verset, mint ahogy akartam. Így is átért:)
Most pedig Paranormal Activity: vagyis a film. Tegnap meló után M elvitt moziba. A már említett filmet néztük meg. A nézők között volt pár szkeptikus (kicsit durvábban inkább bunkó, idegesítő pöcsfejnek nevezném őket), akiktől már az is nagy ajándék volt, ha két percig csendben voltak. Na mindegy. Szóval a filmről: Fogékony vagyok a hasonlókra. Horror? Nem tudom. De az biztos, hogy az utolsó kb. 40-50 percet M karjába kapaszkodva, karja mögé bújva, leskelődve, nyüszítve, meg-megremegve töltöttem. Kézikamerával készült, ez még jobban átélhetővé teszi.
És akkor... Életem valahol akkor vett fordulatot, amikor Adrikától megkaptam A könyvet: Állítsátok meg Terézanyut! Kéki Kata döbbentett rá arra, hogy normális vagyok, hogy nem vagyok UFO. És hogy sok kapcsolatkezdeményezésem azért nem élte túl a 3. hetet, mert Terézanyu kezdeményezett, nem pedig én. Megértettem magam, közelebb kerültem magamhoz, könnyebben elfogadtam saját hibáimat. Ez (volt) nekem Terézanyu.
Tegnap fél 3 körül értem vissza koliba. Ágyamon egy vodás papírtáskában egy Libris szatyorba csomagolt valami. Abszolút igénytelensége egy emberre vallott. De még reméltem, hogy Zsú érzett kényszert arra, hogy azonnal odaadja az ajándékomat. Egy hülye papírdarab sarkából kitépett fecni. Rajta a teljes nevem, és a szobaszámom. Sajnos a kézírást azonnal felismertem. (Negatív értelemben) nem akartam hinni a szememnek. Kivittem a csomagot. Pár percnyi tépelődés után mégsem dobtam a szemétledobóba. Kibontottam. Ott volt előttem. "Nesze Neked Terézanyu!"

Módosítva: 22:59

Nem az az érzés, amire vártam. Csak meredt bambulás, enyhe borzongás. Már tudom, mit jelent. Az én Paranormal Activitymből a démon üzente, hogy kezeljem emberként. Azzal a csomaggal.
Hogyan? Nem kezelem emberként azt, aki hamisan esküdött az életemre akkor, amikor épp azt próbálta bizonyítani, hogy mennyire fontos vagyok neki... És nem kezelem emberként azt, aki 1 héttel az előtt, hogy megkérte a kezem, még azt osztotta részegen a haverjainak, hogy megdugta az előttem levő bnőjét, amig együtt voltunk, és hogy köztünk ez az egész nem komoly. Kösz nem. Belőle annyi bőven elég volt.
És már csak M miatt sem. Nekem csak ő létezik... Egy új élet. Egy hőn áhított érzés új oldala.

Shakespeare - Az vagy nekem.

2009-12-09T00:53:00.001+01:00

Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom.

(fordította: Szabó Lõrinc)

Hétvége. (Random gondolatok part x.)

2009-12-06T23:14:00.002+01:00

Boldog Mikit mindenkinek:):)
Itt láthatjátok M-mel az első közös képeink egyikét:) Télapó és télanyó:)
Végül minden, tényleg... minden a lehető legjobban alakult:)
majd később ezt is befejezem, de most ezer a dolgom. Csak azt akartam, hogy a kép kinn legyen végre:):):)

"Még egyszer mindenkinek köszi, aki engem életbe' hagy"

2009-12-05T00:35:00.002+01:00

Utálom ezt az időszakot.

Összezavar, hogy kerek 2 napig titkolózok előtte. Mert szülinapja lesz. Mi meg tortát sütöttünk neki. Hugim, Munyu, ezúton is köszi a segítséget. Sajnos a csütörtökön elkészített tésztával akadt egy kis probléma. Mire odaértünk, hogy megkenjük, hihetetlen kemény lett. Valami nem stimmelt vele. Így ma anyával sütöttünk egy másikat. Vagyis ez abszolút az én művem, anya csak az instruktor volt. Nem is tudom, mikor sütöttünk utoljára együtt. Mindegy. A torta elkészült. M mindig pont sütés közben hívott, kérdezte, hogy mit csinálok. Egyelőre megvan győződve arról, hogy csütörtök este ittunk. Ja, persze... kollektíven... anya, öcsém, Hugim, Munyu és én:D:D:D Persze:P
Abszolút érzékeny vagyok. Mindemellett utálom mindenhonnan azt hallani, hogy így meg úgy lefogytam. Feltűnt, hogy M kivételével mindenkitől ezt hallom. Csütörtökön még egy órája sem voltam otthon, amikor anya mondta. Könyörgöm, egyszer mondaná már, hogy jól nézek ki. Majdnem elbőgtem magam, annyira szarul esett:S
Érzékeny vagyok, és ezért van az, hogy most M elköszönésének első részétől "szia, puszi" elbőgtem magam. Érzékeny vagyok, és rettentően félek... mindenfélétől. Magamban már biztos vagyok, de ez a kételkedős időszakom annyira érzékennyé tesz, hogy még ez az ártatlan "szia, puszi" is megijesztett.
Nagyon parázok a hétvégétől. Ez a torta-dolog. Hogy vajon hogy reagál rá?
Vajon milyen lesz mellette ébredni? Egyáltalán mellé feküdni, vele aludni, vele...?
Olyan új nekem ez az egész kapcsolat dolog. Vagyis az, ahogyan ez működik. Még csak egy hónap. De már most mennyi élmény, mennyi terv! Jó ez... szeretem.
Lehet, hogy csak azért vagyok érzékeny, azért kételkedek a világban, mert 2 hét és itt a vizsgaidőszak? Vagyis... a kételkedésem összefügghet azzal, hogy az utolsó két hétben már azt várom, hogy vizsgaidőszak legyen. Következő hétre 5 beadandó (már csak 4) és 3 zh...