Bejegyzés.

Úgy éreztem, ideje billentyűzetet ragadnom, és írnom valamit, de most valahogy nem megy. Pedig történtek dolgok. Bár nem túl fontosak.
Ami fontos, ugye, hogy M-mel voltam. Szerelmesen:) Úgy tud ölelni... úgy csókol... Nem is akarok semmi mást a világon. Ért hozzám. Van érzéke ahhoz, mikor mi kell.
Szóval szerelmes vagyok. Lassan betöltjük 8. hónapunkat.:) Egészen pontosan szombaton. Holnap találkozunk, és kap valamit, aminek örülni fog, és amit most titok övez.:P
Azt már tudom, hogy mit veszek fel. Anya megint vásárolt nekem. Bírom az ilyet.

******* Kicsit más! *******

Ugye nálunk otthon zajlik az élet. Apával megvagyok. Szoktunk beszélgetni, meg tv-zni, meg piszkáljuk egymást.
Törpi (a még mindig kb. 190cm magas öcsém) keveset van otthon. De állítólag mindig várja, hogy hazamenjek. És volt egy kis összezörrenés, szerint akármilyen mozzanatos, pillanatnyi történést kifejező jelző sem lenne elég arra, hogy kifejezzem, igazából mennyire nem volt komoly, stb.
Ugye otthon rendszerint megkapom, hogy soha nem vagyok otthon. Anyáéktól elviselem. Törpitől viszont úgy kaptam meg, hogy ő hétfőn max. 10 percet volt otthon, és még vacsizni sem jött. És rosszul esett. Vacsi közben sírdogáltam kicsit, meg egész hátralévő nap idegbajos voltam, meg szomorú. M tanusíthatja. Utálom, ha ideges vagyok, és akaratlanul rajta vezetem le.
Mama házát megint elöntötte a víz. A kert végében lévő kerítést kidöntötte, kb fél méter magasan állt a házban, a hűtőket feldöntötte. Még jó, hogy látta, mi van készülőben és mindent áramtalanított. A kutyájával együtt az emeleten töltötte az éjszakát. Tegnap anyáék kimentek hozzá szivattyúzni, meg minden. Amikor hazajöttek, anya ingerült volt, 5 perc alatt 3 dolog miatt kezdett el pattogni. Már rá is szóltam, mert igazából a hangneme, a stílusa (Törpi egyik mondatára egyszerűen úgy reagált, hogy fogja be. Sajnos soha nem mérlegeli, öcsémnek mennyire van igaza, mindig csak pattog...) Majd mondtam neki, hogy imádok itthon lenni, teljesen idilli. Mondtam azt is, hogy legközelebb meggondolom, mennyire akarok hazamenni. Stb. Megköszönte. Olyan visszataszító ilyenkor. Mondtam neki, hogy nem értem, miért ilyen, ott bőgtem neki vacsoránál előző nap, hogy öcsém soha nincs itthon, most meg itt pattog össze-vissza, stb. Menni kellett volna enni. De nem volt étvágyam. Törpi leült mellém, vigasztalt. Az egyetlen, aki normálisan tud vigasztalni. Családtagok között utálom, ha valaki megölel. Anya erőlteti, én elhúzódok. Nekem ez nem megy. Szóval öcsém leült mellém, bocsánatot kért, meg minden. Amúgy akkor már rég meg volt minden bocsátva, mert a nap nagy részét otthon töltötte, dumáltunk, meg ilyesmik. És főzött kettőnknek tejberízst.

A bejegyzésemnek amúgy nem tudom, végül mi lett a célja. Már nem kell tanulni, szóval unatkozom. Többnyire. Jó lenne M-mel, de megígértem Nórinak (kedves kis szobatárs:):)^^) hogy itt leszek ma este, ő holnap államvizsgázik, szóval megpróbálom megnyugtatni, ha esetleg ideges lesz. Várom a kirohanásait. :D:D:D

Megint M-es (és egy kis más is...).

Mindketten papírt kapunk a vizsgáinkról... és szakmunkás-bizonyítványt, amivel majd szakácskodhat éttermekben, én pedig diplomát, ami... na igen, ami lesz, és ja. Szóval vizsgák előtt állunk, és kevesebbet vagyunk együtt, mint azt szeretnénk... szóval pl. most csak egy éjszakán aludtunk együtt hétvégén, a héten csak kedden találkoztuk, két órára. És amikor ma beszéltünk telefonon, én már majdnem bőgtem. És neki sem jó. És mondta, hogy találkozzunk, üljünk ki valahová, beszélgessünk, iszogassunk valamit. Nagyon kell...Minden érintéséből, csókjából, mosolyából érzem, hogy Ő az... akit kerestem, akivel, aki velem, akivel együtt... sokáig, nagyon sokáig, örökké... szeretném, szeretné, szeretnénk...
Szeretem. Nekem lett kitalálva. Gondoltam már másról, máskor, de... máshogyan. Ennyire nem éreztem át, amit mondok... még soha. Jó ennyire megnyílni valaki előtt, és ennyire nem szégyellni azt, aki vagyok, azokat a gondolatokat, amik néha felébrednek bennem. Néha picit összekapunk, mert feszültek vagyunk, idegesek, mert akárhogy is, de a jövő a tét... És néha lehet, hogy csendben kéne szorongassuk, ölelgessük egymást, ahelyett, hogy hülyeségeket mondunk (vagyis többnyire én mondok, mert én néha nem tudok hinni magamban, bízni a fontosságomban - a rutin, meg az évek...). Szóval innentől többet fogom szeretgetni, mert elmondani úgysem tudom, hogy mennyire szeretem, mennyire kell nekem, és hogy mennyire fontos.


U.i.: Az a más: 3-as lett a szakdolgozatom. Ami bosszant, mert annyira balfasz vagyok. Kell hivatkozni lábjegyzetben szakirodalomra, én meg elrontottam, mert úgy vagy, hogy kiadás helye, kiadó neve, kiadás éve... én meg: kiadó neve, kiadás helye, kiadás éve. Amúgy tartalmilag meg lettem dicsérve. Mondanám, hogy mindegy, a lényeg, hogy annak ellenére, hogy témavezetőileg nem volt aláírva (ami elvileg elég lett volna ahhoz, hogy ne fogadják el és csússzak fél évet...), hogy mégis kaptam rá jegyet, ami nem karó. Nekem sovány vigasz...
Bár már inkább lennék cukrász (igen, régóta gondolkodom rajta, és közel két hónapja határoztam el, hogy márpedig én... de tényleg!!!), mint tanár az ELTE-BTK egymást furkáló irodalmászai között... Irodalmász, mert szerintem IRODALMÁR nem vitatkozik azon, hogy a körmöcbányai-virágének (1505-ös lejegyzésű) supra szavát hogyan ejtik!!! És nem utálkozik a másikkal azért, mert az máshogy vélekedik Balassi életéről. Tartsanak szellemidézést... kérdezzék meg!!!

És jó, hogy ma süt a nap. És remélem, hogy otthon is. És remélem, Mama kertjében hamar megszárad a föld... no nem teljesen. De remélem, a nagy pánik jó termést eredményez:)

M szülei örültek a csokinak. Apukája (aki amúgy szótlan, keveset beszélő) csillogó szemekkel közölte, hogy ő bizony minden édességet meg csokit szeret. És örültem, hogy örömet tudtam szerezni.

No meg M-nek is, aki hős volt gyakorlati vizsgáján, és a "nívós" Gundel-suli által biztosított szánalmas (homorú palacsintasütő, orosz-hússalátába sült sertéslapocka helyett sült csirkecomb biztosítása, a vizsgaidő fél órával történő bejelentetlen lerövidítése és a kézimixer elkobzása) körülményei ellenére is fergeteges menüt tálalt a zsűrinek... És tudtam, hogy a Gundel-suli az olyan, amilyen... vettem kettőnknek is csokit... CELEBRATIONS-t :D minden szemmel koccintottunk:):P:)

No, de most megyek. Nem akarom megváratni életem szerelmét:)(L)

Tavaly.

Eszemben sincs nosztalgiázni, annyit tudtam, hogy tavaly is munkát kerestem (igen, megint váltani akarok) ilyenkor, és sokat esett az eső. Mondjuk akkor használtam az ernyőm. És ez lett az utolsó mondatom: "Ha nem találok munkát, leülök egy útpadkára, gumikacsát és papírhajókat fogok úsztatni az út szélén felgyülemlett vízben." Ki jön velem? Talán, ha kiteszünk egy kalapot:):):) M tuti jönne, vagyis gondolom... bár ő nem tud papírhajót hajtogatni. És jelenleg én sem, már ehhez is internet kell, mert elfelejtettem, ott meg le van írva. Ehhez a bloghoz is internet kell, meg a Napi Ace Ventura-hoz a féjszbúkon:D
Vettem leendő Anyósnak parfümöt, mert M megkért, hogy válasszak valamilyet. Era néni amúgy is megérdemli:) Bírom azt a nőt:) Meg vettem bonbont is:) Meg M apukájának is. Szülinaposak:) Azért van köztük 4 nap:) Amúgy egyidősek:)
M-mel köztünk 1 hónap és 3 nap van. Amúgy mi is azok vagyunk. Őt a Mikulás hozta, 1 hónappal korábban, mint ki volt írva anyukája, én meg csak úgy jöttem. Nembaj, azért szeretem:D Furi, neki saját maga volt az első Mikulásajándéka. Én is szerettem volna... (vagyis őt kapni télapóra...)
Őőőő... Nati nemrég bölcsnek nevezett. vagyis utalt rá. Szóval gondolom, hogy annak tart, mert nem ugatott le (semmiért nem szokott), amikor azt mondtam, hogy elmegyek Buddhának (ugye a bölcsesség miatt)... azt hiszem, ott változott meg minden, hogy közöltem vele: nem tudom, kinőtt-e már a bölcsességfogam, és hogy plüss pingvinnel alszom, vagy kispárnával, mert valamit kell szorongatni, és M néha megmozdul, és felriadok. Ja, arról nem meséltem neki, hogy ha kifliben alszunk el, akkor akár kiskifli vagyok, akár nagy, hihetetlenül kipihenem magam.
Na mindegy, szóval most nagyon össze-vissza írok.
Jajj... buta eső már... Mamának elöntötte a házát, vagyis nem teljesen, csak az előtérből kellett tűzoltóknak kiszivattyúzni a vizet:S És most annyira nem érzi jól magát. Érthetően. A kertbe nem tud kimenni, az udvarban gumicsizmával közlekedik... nem kell patak a belvízhez... szép az erdő a telek végén. De az egész onnan:S Hjajj, Mamóca...

Múlt hetes.

• Munkahelyem az alábbiakban tovább borzolja a kedélyeket... a csütörtöki napomat nem fizetik ki. Ott voltam 8 órán keresztül... és dolgoztam is. Az úgy volt, hogy a gépet, amin reggel, munkakezdéskor be kell jelentkezni, áthelyezték, és megváltozott a kezelési izéje. Cetlike figyel mellette: "A kijelentkezőfelülethez nyomd meg a "shift+F12"-t". Jelzem, hogy az én (nem annyira létező) logikám szerint ez rám (aki bejelentkezni akartam) nem vonatkozik. Szerdán nem tudom, hogy jelentkeztem be, ugyanazt csináltam, mint másnap. Lehet, hogy akkor az előttem lévő emberke nyomta meg, nem tudom. Mindenesetre az átdolgozott, stb. nap végén közölték, amikor a jelenléti ívemet kerestem, hogy nem voltam bejelentkezve, ezért nem kapok arra a napra fizetést, és hogy ezt már így nem is lehet elintézni. Még mondta is a csaj, aki ezeket intézi, hogy ő járt kinn, és keresett, hogy szól... háth... miért nem tette?
• Egyik munkatársamnak annyira emberi végtermék-szaga van állandóan, hogy pénteken már majdnem hánytam tőle... Ja, és... van 3 jófej munkatársam.
• Hétvégén jött M. Volt nyárnyitó. Bor, kevert, móka, kacagás, zene:) Jó volt olyanokkal beszélgetni, akiket már rég láttam/rég volt alkalmunk beszélni:)
• Szóval megnyitottuk a nyarat, mint a Brico Store előtt a májkrémet. Annyira észrevétlenül, hogy az időjárás nem tud róla. Vagy ez az eső az a hülye BMV-s csávó, aki nem volt hajlandó kikerülni minket .(Brico előtt a földön ültünk, mert amikor le akartunk ülni a kiállított asztalokhoz, jöttek a süncik, halál komolyan, mint akik attól vélnek, hogy bombát rejtettünk az egyik szék alá, szépen átvilágították a terepet. Semmit nem találtak. És vagy ez, vagy Judit ("Csak néztük!") vagy az én ("Csak megmutattam nekik, mert apukám is ilyet csinál") mentőérvem, stb. buzdította őket arra, hogy nyugodt hangnemben visszaüljenek a színesvillogós autóba, és elhajtsanak.- szóval így kerültünk a brico előtt az út közepére, azzal csak nem lehet gond) Szóval aki arra akart menni, az általában a parkolóban került ki minket, ez viszont lelassított, dudált, meg minden. Felkeltünk, de a májkrém ottmaradt. Ez meg áthajtott rajta. És le is fulladt, asszem. Szóval lehet a (már megnyitott) nyár a kinyitott konzerv, az eső meg az a hülye BMV-s, aki lesz*rja, hogy az egy konzerv, pláne azt, hogy ki is van nyitva...
• A hétvége amúgy tetszett:) Vasárnap végre megtudtam, hogy 17-én mehetek záróvizsgázni. Ezek alapján a szakdolgozatomat elfogadták. Tanulok...
• A facebook egyes lehetőségein gondolkoztam. Ugye vannak emberek, akik úgy cserélik a párjukat, mint mondjuk én a pizsigatyámat. Mondjuk heti bontásban. Az ő kedvükért hozták létre ezt a "Bonyolult, ami köztem és xy között van" családi állapotot, és az "Összegabalyodva xy-nal" állapotot? Mégis mi értelme?