Helyzet. -amúgy

Zsú szűzies. De az előbb elgondolkozott, vajon feltűnő lenne-e, ha meztelenül menne ki a konyhába hajat szárítani (mert ott van valaki ebben a pillanatban, aki ja:D) A szűziesség:) De azért legalább feldobott valamennyire.
Az alább leírt nagy hír azt okozza, hogy alig várom már, hogy találkozzak P-vel és rendesen átbeszéljünk mindent, hogy örülhessünk együtt. Ja, meg végre kettesben leszünk, szóval nincs család, nincs testvér, stb. Nyárnyitóra azért lenézünk, oda jön Babos is, de megmondtam, hogy nem szeretném, ha más is lenne Tartsayn. Azt hiszem, érthető.
Nincs jó kedvem éppen. Abszolút P hiány, meg már otthon akarok lenni, mert mert mert...
Ma néztem, van-e valami meló (diákmunka), de sem az Univ-nál, sem a MŰISZ-nél nincs semmi izgi. Ez is elkeseredésre sarkallt.
Ja, meg megvettem egy fölsőt, amit nem is akartam, csak azért, mert féltem, hogy a cigányasszony, aki a Fehérvári úti vásárcsarnokban tukmálta már, holott csak nézelődtem, megver, vagy elátkoz, vagy valami. Nem általánosítás, de ő az a típus.
Apropó, átok. Az átkozás is megvolt ma. A Boráros téren a villamosmegállóban. Odajött egy szintén cigány származású nő és izélt, hogy akarok-e venni parfümöt, és amikor ráztam a fejem, megszólalt, hogy "szólaljál már meg, (valami roma nyelvű szó), haljál már meg..." vagy valami hasonló. Fasza nap... Lejártam a lábam. Boldog kéne legyek, de dedede... És úgy de úgy de úgy szeretnék picikét sírni, mert olyan izé volt ez a nap... Legyen már szerda. Oké, hogy vizsgázom, de akkor találkozom a többi szerkesztővel, megkapom a feladatom és kezdhetem a kutatásom:)
Nemis. Legyen már szombat. Előbb P-t akarom:) Missing...
Pozitívum: egyrészt, hogy már csütörtök van, másrészt, hogy mindjárt szombat, harmadrészt: a Krisztina körúti könyvtárban jófej volt a könyvtáros. Jameg: este 21:35körül a teszkóban egy srác, aki mindenfélét összevásárolt, maga elé engedett a melegszendvicskrémemmel és a csokimmal, hogy ne kelljen annyit várni:D Melegszendvicskrém Zsúnak, hogy valami normálisat egyen holnap, csoki Jankának, mert szülinapja van (boldogat neki!). Ja, és ma nem ettem annyi csokit meg sütit, meg ilyenek:D
Megdöbbentő észrevétel: még közel 1800 oldalt kell elolvasnom a jún. 2-i vizsgámra. Igenám, de 27-én Nietzschézek. Azért az ő életműve sem kicsi. Bár amit olvasni kell, kevesebb, mégis remélem, hogy az 500 oldalas Sanfranski-könyvből és K.Sz.E. tanulmányából mindenre rájövök. És nemsokára Bárdos vizsga... Újab nemtom, hány100 oldal. Nesze neked magyar szak! De mostmár legalább tudom, hogy tanulással igenis el lehet érni valamit. Asszem, bátyám példája és az előző bejegyzés ezt mutatja. Mamának megint igaza volt:)

Feltörök, mint a talajvíz.

A minap (pontosabban kedd este tanulás közben) azon gondolkoztam, hogy kb. úgy élem le alapszakos 3 évemet, hogy abszolút nem fog történni velem semmi. Aztán most mégis. Szóval kedd este vizsgára készültem. Nem féltem, mert benn voltam órán, érdekelt és gondolatokat ébresztett bennem az anyag. Bár a témaválasztásom eléggé Babits-centrikusra sikeredett (3-ból 2), nem hittem volna, hogy ennek komolyabb következményei lesznek. "Mivel magam is szekszárdi vagyok, minden olyan verset közel érzek magamhoz, ami ezzel a várossal kapcsolatos, mert hát mégiscsak onnan indultam el. Mások véleménye nem nagyon zavar, én szeretem, mert mind a mai napig sok minden köt oda, és a város 90%-a valami kedves emléket ébreszt bennem. Ehhez az az érzés társul, mint pl. ahhoz, ha meglátom egy pesti plakáton, hogy lesz Prosectura, vagy hallok a BKV-n embereket Szekóról beszélni, stb. És amit Illyés Gyula ébresztett bennem, amikor A puszták népét olvastam." - Körülbelül ezzel zártuk a beszélgetést a Tanár úrral, aki látványosan mosolygott. Szóval tetszett neki, amit mondtam, látott a gondolkodásmódomban fantáziát. Ennek egyik jele a vizsgalapra és az indexbe került kitűnő (5) osztályzat és egy felkérés. Felkérés arra, hogy vegyek részt a most készülő Babits Mihály kritikai kiadás szerkesztésében. Bár ettől a dupla sokktól (kellemes értelem, persze) csak annyit tudtam kinyőgni, hogy még gondolkodom rajta, ha döntésre jutottam, felhívom, tudtam, hogy valahol erre vártam.
Vagy valami hasonlóra. Amikor kiléptem a teremből, sírni akartam, röhögni, sikítani, ugrálni... Fél emelet lefele sétálása után rájöttem, hogy van pénz a kártyámon és akár fel is hívhatom P-t, hogy megosszam vele az örömömet. Utána pedig minden ismerőssel megosztottam, egy kivételével mindenki örült nekem. Az egy kivételnél pedig már megszokhattam volna, hogy az ő magánélete mindig mindennél és mindenkinél fontosabb. Ő csak a tanár nevét kérdezte, majd lefitymálva annyit mondott: "Nem ismerem." Na mindegy. Szóval úgy átlag mindenki örült neki.
Ezúton köszönet Zsúnak, aki kibírta az elmúlt egy napi hülyeségeimet a "tejóég, mivan,ha félreértettem"-tól a "mit mondjak neki"-n keresztül a "nem merek elmenni a szobája előtt, mert attól félek, meglát és közli, hogy meggondolta magát"-ig. Szóval köszönöm, hogy fogtad a kezem:) Majd mesélheted vénkecskemama hangon a ZunokáidnakXD:) LÁV:D

Új napló, új élet

"Új napló, új élet!" tartja a mondás, (ahogy ezt talán Vedina blogjára is írtam) vagyis Bridget Jones vagy Kéki Kata biztos valahogy hasonlóképp gondolkoznak. Rendes, hagyományos, laposnaplóból nemrég újítottam. Kedvesem gyártotta le nekem saját két kezével. Nehézkes jóság azért, de mindig érzem: annak, amit beírok, súlya van:D
Meguntam a régi helyet. Tök jó lett a sablonom. Arra kifejezetten büszke vagyok. De már nem a régi. Persze azt sem tudhatom, mi a régi, lévén, hogy október környékén csöppentem be a blogos köztudatba, amikor is egy vinnyogó 20 éves, IQnuku csecsemő megírta a "Z-től Z-sen Z-be vésve" bejegyzését. Na, egyből mindazösszes odalamat kihozta. Aztán onnantól meg is változott a dolgokhoz való hozzáállásom.
Önmagamban nem vagyok érdekes. De majd átrakok ide párat a régi blogos írásaimból, meg már évek óta kreatívkodom mindenféle területen, ahol írni kell (a forgalomszámlálás még kimaradt az életemből, de arra is gyúrok), aztán akad pár munka, amiről azt mondom, kidolgozom:D Na, ennyi. Nem untatok tovább senkit:)