2009. április 28., kedd

Ma este.

Nagyon talpraesett lettem. PG egyik bejegyzése eszembe juttatta, milyen vagyok, ha totál bekattanok P-vel kapcsolatban. Ezt még decemberben le is közöltem egy akkori aktuális (nem kicsi) probléma kapcsán: "Szóval, elmondom, ilyenkor mit szoktam csinálni: Ugye már megint úgy jött egy balhé, hogy épp mindkettőnk otthon van és ez két külön hely. Eleve 23:25körül hívtam fel, akkor ki akartam belőle kényszeríteni egy végleges minden rendbent. Utána tovább aggódtam, másfél óra múlva 12 búgásig hívtam, majd letettem, de beállítottam reggel fél 7-re az ébresztőmet, mert beszélni akartam vele. Akkor megnyugtatott, aztán 6 órával később megint felhívtam, akkor nem nyugtatott meg, mert még nem ülepedtek le a dolgok benne. Mindeközben született 1 azaz EGY darab bűnbánó bejegyzés, egy bűnbánó levél, egy bűnbánó telefon. Szóval a zaklatásos rész. Szerintem ilyenkor vagyok igazi hülye picsa, (meg még hisztizek is) már ezért is megérdemelnék valami bűntetést (én már falramásztam volna magamtól). Abba kell hagyjam ezt a hülye kétségbeesősdit. Igaza van: ilyenkor hajlamos vagyok hülyeségekre (pl a végletekig marcangolom magam, holott tudom, más a megoldás). Zaklatom, meggondolatlan mondatokat kényszerítek ki belőle,azonnal tudni akarom, amit gondol, de kevés az idő, amit a gondolkodásra hagyok."
Nem vagyok és soha nem is voltam büszke erre. De jelentem: győztem:) Ici-pici konfliktus, de már elindult a vezérhangya, első e-mail első soránál írtam inkább egy sms-t, hogy beszélnünk kell, fontos. Felhívott, megtárgyaltuk, amikor éreztem, hogy még így is rinyának tűnhetek, majdnem elbőgtem magam, de erőt vettem magamon. És: sikerült megbeszélni és még fel is vidított:) Szóval király vagyok.

1 megjegyzés:

Charlie írta...

ügyes vagy ;) fog ez menni, aztán majd egyre könnyebben :)