Elmondani.

Elmondani nem lehet az érzelmi, lelki kavalkádot, amit a telihold, a PMS, a közelgő vizsgaidőszak és a szinte szüntelen szellemi munka okoz bennem. Tegnap egész nap hisztiztem, P is. Azt hiszem, tényleg egyszerre működünk. Bár nem szabad elfelejteni, hogy most ő is élete egyik fordulópontjához érkezett. Valószínű, a héten eldől minden. Mondanom sem kell: nagyon félek a beállni készülő változásoktól. Mindkettőnk életét megváltoztatja, radikálisan, mégis remélem, hogy sikerrel jár:) Ezt majd kifejtem, ha biztos lesz, oké?

Aggódok csibike miatt. Nem tud róla valaki valamit? Mindkét blogja szünetel és az utolsó, amit olvastam tőle, eléggé ijesztő volt:S

Aggódok Zsú miatt. Remélem, nem újul ki... Remélem, nem arról fog megint szólni neki a tavaszi vizsgaidőszak, hogy semmire nem tud koncentrálni, mert iszonyatos görcsökkel kel és fekszik. Remélem, csak az elmúlt pár hétben történt megerőltető buli, stb. okozta. És ha pihen, minden rendbejön. És azt is remélem, hogy meg tudja nekem bocsátani, amiért kihagytam azt a bulit és ha szóba került, azért viselkedtem oyan hülyén, mert szabályosan lesül a pofámról a bőr, amiért lemondtam...

Szép idő van. Tücsökciripelés. Érzem a frissen vágott fű illatát. A lágy szellőt... Beleképzelem magam a természetbe... Beleolvadok... Itt a kocka előtt.