Rájöttem, hogy mindenképp írnom kell. Utálom, hogy számomra fontos emberek maradnak ki az életemből, én is az övékből, és halvány kapálózás, amit itt művelek. Nyárra Pesten vállaltam munkát. Igyekszem hazajárni hétvégenként, de ilyen téren kevés vagyok. Ma is hazajöttem... végigaludtam a buszutat, még mindig alig látok ki a fejemből, pedig még zuhanyoztam is. P-vel voltam. Eredmény: majdnem szétmentünk. Ezt most nem fejtem ki.
Szóval: IKEA-ban leszek pénztáros Budapesten az Örs vezért terén. Heti 3 nap, napi 12 óra 10:00-tól 22:00-ig. Közben szakdolgoznom kéne, meg P-znem, valamit sportolnom, és még ha mázlim van, jön még egy meló heti 12 órában. ÓJE.
Köv. hétre talán sikerül összemixelni a falunapot és a diplomaosztós családi összeröfföt. (Ja, igen. Sokakat nem ér meglepiként: bátyámnak 5-ös kerül a diplomájába:P megint kiválót alkotott.) Apa mindent megtesz azért, hogy P le tudjon jönni. Remélem, köv. szombaton vele tipeghetek be a vendéglőbe. A lényeg: ha már olyan keveset vagyunk együtt, ne tegyük pokollá egymás életét.
Hiányoznak a régi barátok: Hugim, Munyu, Deto, Netti, Tanti, stb. Olyan, de olyan jó lenne, ha... ha nem kéne mindig kettészakadnom. Hogy most miért nem velük vagyok? Én szeretném, tényleg... De használhatatlannak érzem magam ma...:S
4 megjegyzés:
nyugi. majd találkozunk mikor épp nem kell kettészakadnod ^^ szeretlek! :)
Bátyád boldog? Úgy értem, olyannak tűnik az élete, mintha mindig mindenhol mindenkinek meg akarna felelni. Na mindegy, nem tartozik rám. P. miatt meg ne aggódj! :) A melóhoz és a szakdogához sok sikert és kitartást! ^^ Te is hiányzol ám! :)
Hugim, tudom, de már most olyan nagy szükségem lenne rátok:(
Deto: nagyon boldog:) leginkább magának akar megfelelni. Mi (bátyám, én -öcsém itt is kivétel) már kicsi korunk óta megszokhattuk, hogy mindig meg kell felelni anyuék elvárásainak. Bátyám ugyebár ilyen tanuló, nekem pedig a nyomába kell érnem... megszoktam...
A 12 órázáshoz kitartást! A régi barátok meg megvárnak :)
Megjegyzés küldése