Picit sok.

Mostanában picit sokat írok. Nincs mit mondani, van miről.

• Apa azt mondta, elvisz jövő szombaton szakadátra, hogy részt tudjak venni az esti buliban.
• Minden jegyem megvan. Idén nem buktam semmiből. Sőt, odáig vittem, hogy az egyik hármasomat ki akartam javítani. Sikerült, 4-es lett. Nincs kettesem:) Mondjuk szenvedtem is a napos tanulással, stb. A sok könyv 50%-a még mindig nálam van. Még három FSZEK tagkönyvtárat kell meglátogatnom, mire könyvtári könyvek szempontjából tiszta lesz a polcom (vagyis inkább ágy, asztal, stb.)
• Jók valamire azok a kis hazugságok, amiket azért kapunk, mert nem akarnak felidegesíteni minket? Azon kívül, hogy 90%-ban kiderülnek, iszonyatosan megrendítik a bizalmat, jobban felidegesítenek, mint a valóság eltitkolt morzsái. Picit mérges vagyok, minden csak gyűlik, hiába beszéltük meg, nem hagy időt lehiggadni, újabb és újabb dolgok jönnek... Ennyire hisztis lennék? Bulik előtt szól, hogy próbáljam meg összeszedni magam (nem akarja, hogy kiakadjak, hisztizzek, stb.), majd reflexből hazudik, ha megkérdezek valamit?
  
• Holnap lesz 2 éve, hogy együtt vagyunk. Persze nem vagyok egy huszadrangú dolog, de néha úgy érzem, sokminden elém kerül. Jogos lenne egy mosolyszünet, ha holnap is b*szna szólni, hogy ráér-e vagy sem? Ennyi sokminden után jogosnak érzem. Próbálok mindenben megfelelni, tökéletes szerető, sógornő, barátnő, társ, partner, stb. lenni. Oké, hogy most ez új hely, új haverok, stb., de ezek a "nemakarom,hogyidegeskedj/aggódj/kiakadj"-hazugságok kétségbeejtőek... Lassan arra a szintre érünk, hogy nem tudom eldönteni, igazat mond-e, vagy sem.
  
• Esik. Ilyenkor elképzelem, hogy Londonban vagyok. Úgyis mindig azt mondják, hogy ott folyton esik. Persze Márai imádta az olyan nyári napokat, amikor Londonban kivirul minden, és az összes ember kifekszik napozni. Nade, ez mindegy. 3 napja esik, ha jól számolom, de én már inkább napoznék. Mindegy... sötétkék esernyőmmel szelem a várost és elmerülök a színes esernyőforgatag nem annyira sziporkázó tömegében. Közben angol szavakat morzsolok gondolatban... Hamár London... Emellett a Holló című film jár a fejemben. Eric: "örökké nem eshet", majd szépen Eleven Hold: "De talán lesz még kék az ég és zöld a fű.. Hisz nem eshet örökké ilyen eső..." Majd azt veszem észre, hogy a nadrágom lábszárközépig felázott, a kedves sofőrök a járdához legközelebb eső, vízzel 10cm mélyen feltöltött részben haladnak nem kis sebességgel... ide már nem elég az esernyő...
• Reggel: futás a buszra, esőben, gurulós bőrönddel. A busz elindul, én 10-15 m-re vagyok a megállótól. Középsőujj reflexből a magasba. Nembaj, maradt 13 perc, hogy legyalogoljak a központra (előbbi tartózkodási helyemtől több mint 1 km). Nekivágok. Elhagytam az előbb majdnem elért buszmegállót, szembejön velem Eszti és Kriszti, a két unokahugicám. Együtt vágunk neki az útnak. Cirka 100-200-300 m választ el a céltól, amikor feltűnik mögöttünk a zöld csoda. Elindítottam a 11 és 14 éves utitársnőimet, mert ők még frissek, fiatalok, és nincs nálunk szétmálott kerékkel guruló kitömött bődönd plusz könyvvel kitömött válltáska. Végül ők elérték, szóltak a sofőrnek, aki meg is várt. Légszomjam volt a futástól utána még vagy 30 percig. Kellemes.
• Ma melót hajkurásztam. eddig semmi. Talán van valami kis reménysugár, hogy holnap több szerencsével járok... nem tudom, van-e kedvem egyáltalán fennmaradni. Áhh:S
• Ha nem találok munkát, leülök egy útpadkára, gumikacsát és papírhajókat fogok úsztatni az út szélén felgyülemlett vízben.