Karácsonyi hangulatom nem jelent meg az ünnepek folyamán. Majd megint húsvétkor...
28-án megünnepeltük M-mel a 2. hónapfordulónkat. Privát hubi-sör party a Margit-szigeten. Jó volt, bár utána hosszú ideig alkoholra sem tudtam nézni. (31-ig, egészen pontosan) Az alkohol kimondatott velünk csomó olyan dolgot, amit amúgy nem mernénk elmondani (tervek, stb.), tekintettel csekélyke 2 hónapunkra. Ezért hálás vagyok a szesznek. Érzelmi szinten folyamatosan közelebb kerülünk egymáshoz.
Szóval 28-án ünnepeltünk, 29-én otthon vergődtünk (én koliban, ő otthon) másnaposan. Aztán 30-án reggel találkoztunk Népligetben, mentünk hozzánk. Nagy bemutatások sorozata. Anya egyből beszélgetésbe elegyedett vele, apának kellett még egy kis idő, de 1-jén például 3-an reggeliztünk, és akkor már ő is tök kommunikatív volt. De ne szaladjunk ennyire előre.
30-án kapott egy "enyhe" ízelítőt abból, milyen vagyok Nőim (Csilla és Judit) társaságában. 4-en együtt vacsiztunk. Nagyon jól éreztem magam:)
31-én a különféle okok miatt késleltetett hajszárítás, öltözés, stb. miatt a buszt lekéstük, de apa mindenféle megjegyzés nélkül bevitt minket Szekszárdra. Igazából már a kocsiban feloldódott (apa) annyira, hogy beszélgetni próbált mindenféléről.
A buli fura volt. Elég hamar megittunk minden használható rövidet. Utána picit leült a hangulat. Meg mi is többnyire ültünk, én Hugim fantasztikus muffinjával tömtem az arcom, és vizet kerestem. Majdnem meghúztam a hűtőben lévő pálinkás üveget, mert azt hittem, víz... Az úgy csúnya lett volna.
Nagy nehezen elérkezett az éjfél. Bár nálunk nem volt konkrétan egy ilyen pillanat. Össze-vissza durrogtak a pezsgős üvegek, meg kívántunk egymásnak boldog új évet, a tűzijátékok egész este villogtak.
Szóval más volt, mint tavaly. A buli picit vontatottabb, unalmasabb, a társaság picit szétszórtabb, de mégis egy csomó ember ott volt, aki számít (persze M-mel az élen). És bár Detoval akkor sem tudtam leülni beszélgetni, azért mégis köszönöm a bulit:) Tesóddal jó házigizdák vagytok:) (L)(L)
Szóval éjfél, pezsgő, utána virsli. És fasírt... meglepően finom volt. Visszagondolva... most úgy ennék még.
Utána páran aludni próbáltunk. Több liter szódavíz elfogyasztása után nekem is jött álom a szememre. Úgy utáltam 5-kor felkelni:D Megcéloztuk a 6-os buszt, eleinte tök jó tempóban mentünk, majd miután a többiek elhatározták, hogy ezt már nem érjük el, szépen andalogtunk a csöpögő esőben, meg-megálltunk, hogy merre menjünk, stb. Így nem is értük el, és csúnyán megáztunk.
Ők végül 7:30kor felszálltak egy buszra, mi meg ott maradtunk M-mel, mert nekünk az a busz nem volt jó. Köszönés gyanánt kaptunk egy szivecskét, a buszról lemutogatva, majd a busz még negyed órát ott állt. Emiatt több szempontból is ideges lettem. Mindegy.
Visszamentünk a váróba a 100 gyermekes hajléktalancsalád közé, hallgattuk a hülyeségeiket, idegeskedtünk, korgattuk gyomrunkat és szomjaztunk. 8:00-kor jött a mi buszunk. Hazamentünk, ettünk, beszélgettünk apával, majd... aludtunk egy jót. És lényegében egész nap nem mozdultunk ki.
2-án jött a Pestre utazás napja. A hajpakolásomat kivéve mindent elhoztam. Még amikor hozzánk mentünk, felhívta M-et anyuja, és felajánlotta, hogy 2-án éjjel aludjak náluk. Így lett meg az 5. nap. Mire felértünk, nekem pisilni kellett, mindketten éhesek voltunk, mint mindig:D:D
Vasárnap jöttem vissza koliba.
Vasárnap estére M-mel mindketten betegek lettünk. Ő influenza-szerű tüneteket produkált, én meg csak köhögök, orrotfújok egész álló nap. Ahogy hallottam, Munyu is elérte az otthonmaradós betegségi szintet. Yeah:)
28-án megünnepeltük M-mel a 2. hónapfordulónkat. Privát hubi-sör party a Margit-szigeten. Jó volt, bár utána hosszú ideig alkoholra sem tudtam nézni. (31-ig, egészen pontosan) Az alkohol kimondatott velünk csomó olyan dolgot, amit amúgy nem mernénk elmondani (tervek, stb.), tekintettel csekélyke 2 hónapunkra. Ezért hálás vagyok a szesznek. Érzelmi szinten folyamatosan közelebb kerülünk egymáshoz.
Szóval 28-án ünnepeltünk, 29-én otthon vergődtünk (én koliban, ő otthon) másnaposan. Aztán 30-án reggel találkoztunk Népligetben, mentünk hozzánk. Nagy bemutatások sorozata. Anya egyből beszélgetésbe elegyedett vele, apának kellett még egy kis idő, de 1-jén például 3-an reggeliztünk, és akkor már ő is tök kommunikatív volt. De ne szaladjunk ennyire előre.
30-án kapott egy "enyhe" ízelítőt abból, milyen vagyok Nőim (Csilla és Judit) társaságában. 4-en együtt vacsiztunk. Nagyon jól éreztem magam:)
31-én a különféle okok miatt késleltetett hajszárítás, öltözés, stb. miatt a buszt lekéstük, de apa mindenféle megjegyzés nélkül bevitt minket Szekszárdra. Igazából már a kocsiban feloldódott (apa) annyira, hogy beszélgetni próbált mindenféléről.
A buli fura volt. Elég hamar megittunk minden használható rövidet. Utána picit leült a hangulat. Meg mi is többnyire ültünk, én Hugim fantasztikus muffinjával tömtem az arcom, és vizet kerestem. Majdnem meghúztam a hűtőben lévő pálinkás üveget, mert azt hittem, víz... Az úgy csúnya lett volna.
Nagy nehezen elérkezett az éjfél. Bár nálunk nem volt konkrétan egy ilyen pillanat. Össze-vissza durrogtak a pezsgős üvegek, meg kívántunk egymásnak boldog új évet, a tűzijátékok egész este villogtak.
Szóval más volt, mint tavaly. A buli picit vontatottabb, unalmasabb, a társaság picit szétszórtabb, de mégis egy csomó ember ott volt, aki számít (persze M-mel az élen). És bár Detoval akkor sem tudtam leülni beszélgetni, azért mégis köszönöm a bulit:) Tesóddal jó házigizdák vagytok:) (L)(L)
Szóval éjfél, pezsgő, utána virsli. És fasírt... meglepően finom volt. Visszagondolva... most úgy ennék még.
Utána páran aludni próbáltunk. Több liter szódavíz elfogyasztása után nekem is jött álom a szememre. Úgy utáltam 5-kor felkelni:D Megcéloztuk a 6-os buszt, eleinte tök jó tempóban mentünk, majd miután a többiek elhatározták, hogy ezt már nem érjük el, szépen andalogtunk a csöpögő esőben, meg-megálltunk, hogy merre menjünk, stb. Így nem is értük el, és csúnyán megáztunk.
Ők végül 7:30kor felszálltak egy buszra, mi meg ott maradtunk M-mel, mert nekünk az a busz nem volt jó. Köszönés gyanánt kaptunk egy szivecskét, a buszról lemutogatva, majd a busz még negyed órát ott állt. Emiatt több szempontból is ideges lettem. Mindegy.
Visszamentünk a váróba a 100 gyermekes hajléktalancsalád közé, hallgattuk a hülyeségeiket, idegeskedtünk, korgattuk gyomrunkat és szomjaztunk. 8:00-kor jött a mi buszunk. Hazamentünk, ettünk, beszélgettünk apával, majd... aludtunk egy jót. És lényegében egész nap nem mozdultunk ki.
2-án jött a Pestre utazás napja. A hajpakolásomat kivéve mindent elhoztam. Még amikor hozzánk mentünk, felhívta M-et anyuja, és felajánlotta, hogy 2-án éjjel aludjak náluk. Így lett meg az 5. nap. Mire felértünk, nekem pisilni kellett, mindketten éhesek voltunk, mint mindig:D:D
Vasárnap jöttem vissza koliba.
Vasárnap estére M-mel mindketten betegek lettünk. Ő influenza-szerű tüneteket produkált, én meg csak köhögök, orrotfújok egész álló nap. Ahogy hallottam, Munyu is elérte az otthonmaradós betegségi szintet. Yeah:)
4 megjegyzés:
Az alkohol tényleg rásegít a dolgok kimondására :) Csupa igazat mondunk, és utána foghatjuk a piára.:P
Örülök Nektek! Grat. a 2 hónaphoz! A 3.-at vmivel kevesebb/lightosabb alkohollal ünnepeljétek. A másnap nagyon rossz tud lenni.:)
A fasírt éccsanyám műve volt. Amúgy szerintem ott lett eltolva a buli, hogy korán kezdődött, és este tízre már mindenki vagy bekészült, vagy nem. Idénre kitalálok valamit. Max följövünk gyalog. :D Jobbulást mindannyiótoknak! ^^
Réka: Szeretek M-mel inni:) Az a jó, hogy ittasan mindig közelebb kerülünk egymáshoz, és a távolság akkor sem nő, ha kijózanodunk.
A következő remélem, valami lightosabb, olyan kis romantikus kis akármilyen lesz:) Gyertyafényes/borozós-vízipipázós:)
Deto: Üzenem anyudnak, hogy nagyon finom volt:) Hja, talán elég lett volna 8-kor kezdeni. És egy bandázós túra oda fel a tanyához jó ötlet:) M amúgy már jól van, csak még picit köhög, az én állapotom rendületlenül stagnál már hétfő óta. Talán óránként két papírzsepivel kevesebbet használok. Nemtom:)
No, akkor majd idénre kitalálok valamit, lehet hogy séta lesz. :)
Megjegyzés küldése