"...sose céloztam hanem inkább engem talált meg valahogy mindenki labdája,mer' az vagyok aki nem nagyon kereste a szerelmet hanem valahogy találta"

"[...]Én inkább úgy fogom fel, hogy a szerelem annyira fontos lett az emberek életében, hogy egy egész napot csak annak áldoznak. Nem szabad elfelejteni az ünnep eredeti jelentését: 'szent nap'. Egy olyan szent nap, ami a szerelemről szól? Nekem tetszik.

Nekem sem volt mindig párom, akivel el tudtam volna tölteni. Akkor pedig rendszerint a csodát vártam, mint minden tinédzser. Szerintem normális"

/Tavalyról/

Idén már máshogy látom. Rájöttem, hogy tavaly egy halvány kérés lapult abban, amit leírtam. Szerettem volna, ha az akkori párom legalább Valentin-napon foglalkozik velem, és ha akkor nem veszekszünk. Akkor már hetek óta mindenen vitatkoztunk. Nem volt értelme.

Apropó... viták. Rájöttem, hogy anno, amikor P-vel voltam, és balhéztunk, kényszert éreztem arra, hogy a lehető legtöbb emberrel megosszam. Kellett a visszaigazolás, hogy nem én vagyok hülye, nem én cseszem el a dolgokat.

Ha esetleg M-mel zörrenünk össze (egyik sem nagyobb horderejű, általában azonnal békülünk... bár haragudni nem tudok rá:$), az csak nagy ritkán kerül "megtárgyalásra". Azt hiszem, ide még egyikről sem írtam. Jó, mert talán utólag tök hülyeség, nem bánt, és nem is haragszom. Most nem kell a visszaigazolás, hogy nem én vagyok-e a hülye. Ez az egész kapcsolat stabil. Biztos. Rendesen alszom, és nem ébredek gyomorideggel. Érzem, hogy fontos vagyok, és így könnyebben megmutathatom, ő mennyi mindent jelent nekem. Tökéletes alany arra, hogy szeressem, mint eddig még soha senkit. Nem tántorít el, hanem még viszonozza is.

Ezt a Valentin-napot sokkal inkább Valentin-hétvégének nevezném. És igazából minden vele töltött nap lehetne Valentin-nap. De ha már szerelem-hétvégézünk, akkor azt hiszem, a mostani (a kora délelőtti sértődöttségem ellenére is) mindent vitt. Sütöttünk, főztünk (szombaton mi csináltuk az ebédet és a desszertet - ischlert), barátokkal voltunk, ittunk, berúgtunk, nevettünk. Kapcsolatot mélyítettünk, elmerültünk egymásban, egymásba feledkeztünk. Szeretek vele lenni. Vele enni, inni, tévézni, punnyadni, döglődni, főzni, khm-khm, aludni menni, mellette ébredni.

Hihetetlen ez az ember. Tudom, korábban is volt már az az érzésem, hogy megtaláltam azt, akit kerestem. Azóta annyi történt, hogy rájöttem, tévedtem. Időben kiszálltam abból az egészből. Aztán rám talált valaki, aki egyszerűen megváltoztatta az életemet. Azt hiszem, arra, amit vele érzek, igaz: soha senkit nem szerettem ennyire. Lassan 4 hónapja....:)

"Úgy döntött végre hogy társat keres,
hogy kezdene valamit az életével.
Háthogyha mégiscsak többre megy,
egy tényleg módszeres kereséssel.
Mert nem baj az hogyha nem fehér lovon,
minek ez a cécó a romantikával.
Bitekbe' utazik és processzoron
és megszédít a mosolyával."

/30y-Bájtos mosolyú lány/