Egy hete van munkám. Igen, pont ma van egy hete, hogy kaptam sms-t, hogy felvettek. Telefonos operátor leszek, és akármilyen szar lesz majd, ha már élesben tolom, szeretni fogom akkor is. Mert van. A munkákhoz (amik vannak) pedig ugyebár köztudottan így kell hozzáállni.
Állásinterjú múlt kedden volt, csak (hosszú idő óta először) eltévedtem. Vagyis pontosan tudtam, hol vagyok, csak a keresett címet nem találtam. De aztán meg lett, csak a felvételi véletlenül 40 perce ment már akkor.
Visszamentem csütörtökön. Be kellett mutatkoznom. 5 percen keresztül kellett folyamatosan beszélnem. Mindenféle nyökögés, hezitálás nélkül sikerült kitöltenem ezt az időintervallumot. Én lepődtem meg leginkább. Az írásbeli tesztem 90%-os volt. 2 hibaponttal.
Szerdán oktatás volt, ma meg megyek vizsgázni az oktatás anyagából, meg lesz még egy szakmai oktatás, aztán valami köv. időpontban abból is vizsga. De jövő héten már dolgozhatok.
IKEA... az ikea, az ikea. Már régóta elegem volt abból, hogy amikor én pénteken telefonáltam be, hogy szombaton nem tudok menni, jól leszídtak. Ők viszont nyugodt szívvel hívtak fel néha mondjuk péntek délelőtt, hogy aznap menni kéne 4-re. Persze nem mentem. Persze ettől nem lett pénzem.
A héten annyira nem vettem komolyan az egyetemet. Kedden csak egy előadást tartottam, aztán visszajöttünk koliba, és mentünk korizni. Zsú már egész ügyes. Több, mint 2 órát kinn voltunk, és már futkároztam is kicsit mellette.
M... hétvégén vele voltam, most is vele leszek, meg a következőn is:) Imádom:) Mostanában ingerlékeny vagyok. Folyamatosan kételkedek az emberek őszinteségében. Őőőőhh. Ezt nem tudom mivel magyarázni. Vagyis tudom, de nem akarom. M-nél ez nem jelenik meg. Max. annyiban, hogy ha fáradt és szótlan, bebeszélem magamnak, hogy valami baja van velem, nincs kedve hozzám, nem akar velem beszélni, és kiakadok, és leülök, és szörnyenszenvedek, bőgök, stb. és persze csak nehezen hiszem el neki, hogy tényleg nincs semmi baja velem. És utólag mindig rájövök, hogy HP voltam. Mondjuk ez csak kb. az elmúlt két nap. Igen. Egyesek szerint automatikus hibakeresés, meg a kákán is csomót keresek.
Amúgy tényleg nagyon szeretem. Ma lesz Kalapács. Kíváncsi vagyok. Sokan megyünk. Hjajj.
Szakdolgozni kéne. De szinte semmit nem haladok. Még mindig nincs rendes office a gépemen.
Zsú még nem jött vissza koliba. Tegnap koncerten volt. Ő is fura. Néha megbánt. És nem veszi észre. Vagy nem zavarja. Nemtudom...
Állásinterjú múlt kedden volt, csak (hosszú idő óta először) eltévedtem. Vagyis pontosan tudtam, hol vagyok, csak a keresett címet nem találtam. De aztán meg lett, csak a felvételi véletlenül 40 perce ment már akkor.
Visszamentem csütörtökön. Be kellett mutatkoznom. 5 percen keresztül kellett folyamatosan beszélnem. Mindenféle nyökögés, hezitálás nélkül sikerült kitöltenem ezt az időintervallumot. Én lepődtem meg leginkább. Az írásbeli tesztem 90%-os volt. 2 hibaponttal.
Szerdán oktatás volt, ma meg megyek vizsgázni az oktatás anyagából, meg lesz még egy szakmai oktatás, aztán valami köv. időpontban abból is vizsga. De jövő héten már dolgozhatok.
IKEA... az ikea, az ikea. Már régóta elegem volt abból, hogy amikor én pénteken telefonáltam be, hogy szombaton nem tudok menni, jól leszídtak. Ők viszont nyugodt szívvel hívtak fel néha mondjuk péntek délelőtt, hogy aznap menni kéne 4-re. Persze nem mentem. Persze ettől nem lett pénzem.
A héten annyira nem vettem komolyan az egyetemet. Kedden csak egy előadást tartottam, aztán visszajöttünk koliba, és mentünk korizni. Zsú már egész ügyes. Több, mint 2 órát kinn voltunk, és már futkároztam is kicsit mellette.
M... hétvégén vele voltam, most is vele leszek, meg a következőn is:) Imádom:) Mostanában ingerlékeny vagyok. Folyamatosan kételkedek az emberek őszinteségében. Őőőőhh. Ezt nem tudom mivel magyarázni. Vagyis tudom, de nem akarom. M-nél ez nem jelenik meg. Max. annyiban, hogy ha fáradt és szótlan, bebeszélem magamnak, hogy valami baja van velem, nincs kedve hozzám, nem akar velem beszélni, és kiakadok, és leülök, és szörnyenszenvedek, bőgök, stb. és persze csak nehezen hiszem el neki, hogy tényleg nincs semmi baja velem. És utólag mindig rájövök, hogy HP voltam. Mondjuk ez csak kb. az elmúlt két nap. Igen. Egyesek szerint automatikus hibakeresés, meg a kákán is csomót keresek.
Amúgy tényleg nagyon szeretem. Ma lesz Kalapács. Kíváncsi vagyok. Sokan megyünk. Hjajj.
Szakdolgozni kéne. De szinte semmit nem haladok. Még mindig nincs rendes office a gépemen.
Zsú még nem jött vissza koliba. Tegnap koncerten volt. Ő is fura. Néha megbánt. És nem veszi észre. Vagy nem zavarja. Nemtudom...
3 megjegyzés:
Grat. a munkához, kíváncsi vagyok, hogy tetszik majd! :)
Gratu az új melódhoz! :)
A hápéságot meg valahogy meg kell tanulni legyőzni... nekem pl. van egy füzetem, amibe mindent leírok vagy lerajzolok, ami bánt. Sokat segít... ki is adom magamból, mégse tudja meg senki. ;)
Réka: köszi:)
Deto: nekedis köszi. az amúgy, hogy a hápéság 5-10 perces hullámokban tör rám, 1 bizonyos héten, és akkor is csak 1-2 naponta, szóval már jó úton haladok:) engem nem szokott bántani, csak rámtör, minden előjel nélkül, aztán elmúlik.ez is olyan volt...
Megjegyzés küldése