Kezdjük ott, ahol gondolom. Egy hónapja, vagy több mint egy hónapja, hogy megkerestem Sz. G.-t (tudjuk ki... témavezetőm...) azzal, hogy elkezdtem írni a dolgozatot, és meséltem neki terveimről. Igazából csak szerettem volna, mert ő egyből elkezdett magyarázni, és alig jutottam szóhoz. Utána héten volt az, hogy megosztottam vele A Bevezetés-tervét, amit ugye leszólt. Átírtam. Utána kedden leadtam neki 7 oldalt, amiről azóta sincs infóm.
Rájöttem, hogy el kell menjek Széchényi könyvtárba, mert kell az a 3 prédikáció. Ezekkel együtt szerdára készültem el a végleges verzióval. Negyed 7kor feküdtem le (reggel), hogy aludjak kb. két órát, hogy bírjam az egész napi könyvtárazást. Vissza kellett mennem Szabó Ervinbe, mert nem tudtam minden hivatkozást megcsinálni. Szóval Sz.G.-nak azt verziót adtam, amiben a hivatkozások nincsenek benn, megkértem, ezt hagyja figyelmen kívül, most épp azokon dolgozom, csak nézze meg, olvassa át, hogy jó-e... tartalmilag...
Csütörtök délután reszkető térdekkel vártam a szobája előtt, mert kiküldött, mert valami másik nővel volt megbeszélnivalója. Kezemben volt a két témavezetői nyilatkozat. Bementem, fogta a munkámat, és elkezdte: "Ez értékelhetetlen..." És vajon miért? Mert nincsenek hivatkozások... Tartalmilag nem csodálom, hogy 5 oldal elolvasása után nem volt hozzáfűznivalója... Mert csak ennyit olvasott el. Utána még 3 oldalon keresztül írt hiányjeleket a lap aljára... És folyton osztott, hogy ő benne volt az érettségiben, ő nem fogja magát lejáratni egy olyan dolgozattal, amiben egy épkézláb hivatkozás sincs... Nem értette, mi az egyik fejezet lényege, hogy az miért van benne. Elmondtam neki. Lényegében ez volt az egyetlen olyan mondat, ami a tartalomra vonatkozott. 40 percet beszéltünk, ebből fél órát bőgtem. Visszamentem órára, ahol a K. Zoli már jegybeírt. Leültem vele szembe, és bőgtem. Megkérdezte, hogy mi a baj. Elmondtam neki, ő kérdezett, és beszélgettünk. Picit megnyugodtam. Utána bementem a wc-re, egy fülke ajtaját magamra zártam, lehajtottam a fedelet, bőgtem, felhívtam M-et, wc-papírba fújtam az orrom, neki is elmondtam. Durván kiakadt.
SzG. am. megmondta, hogy ő ezt a papírt nem írja alá, nem adja a nevét ehhez. Mondta, hogy találkozzunk pénteken 10kor, akkor megnézi a dolgozatot és meglátja, aláírja-e. Ez annyit tesz, hogy addigra köttessem be.
Összeszedtem magam. Útközben találkoztam Ágival és Petrával. Ők sem értették, miért lett annyira faszkalap. Majd a nem megérdemelt kritika miatt összetörve elindultam könyvtárba. Ott Zsúval futottam össze. Ő szabályosan kiakadt. Az ő dühe nyugtatott engem. Szóval nem én vagyok a szar, mint ahogy Sz.G. gondolja... Szépen átírtam a dolgozatot, ő közben az SzG által (nem) olvasott verziót olvasta, és szólt a problémás, nem annyira logikusan kapcsolódó részeknél. Majd amikor elkészültünk, elindultunk. Közben találkoztunk Andiival, aki szerint SzG vette a doktoriját. Jó, ennek nem adok alapot, de tény, hogy sem az egyetem honlapján, sem a szobája mellett lévő táblácskán nincs ott a Dr. előtag a nevénél, holott a többieknél igen. De ez nem jelent semmit.
Utána elmentünk köttetőt keresni. Volt egy hely. Móriczon valahol. Beraktam a pendrive-ot, hogy én akkor kinyomtatom, és kössék... akkor jöttem rá, hogy egy oldalt 20 ft-ért nyomtatnak. Bezártam a Word-öt. Kiírt 4 hibaüzenetet. Majd szépen eltávolítottam a pendrive-om.
Utána M-mel találkoztunk. Elmentünk, megnéztük, mikor nyit a Kőbányán lévő diplomakötő. Még nyitva volt, megbeszéltem az emberkével, hogy 9-re viszek neki nyomtatott anyagot, és ő 20 perc alatt megcsinálja. Utána elmentünk enni, majd haza.
Otthon gondoltam, megnézem, átolvasom még egyszer, ha már úgy is csak másnap nyomtatom. Csak épp eltűnt a pendrive-ról. Nem, az az egyetlen verzió, az pont nem volt meg gépen. Szarvashiba, stb... akkor mindegy volt, ki mit mond... A kettővel azelőtti megvolt, de az is csak pdf-ben. És megvolt a SzG által (nem) elolvasott verzió doc-ban. Az egész éjszakámat azzal töltöttem, hogy valahogy átdolgozzam. Végül jobb lett, mint az, amit ki akartam nyomtatni. Figyelembe vettem a SzG által "korrektúrázott" 5 oldalt. Mindent átírtam, amit kifogásolt, egy kivétellel.
Szóval egy percet sem aludtam. Elindultam a BlackSheepbe, kinyomtattam kétszer. Találkoztam M-mel, mentünk a köttetőhöz. Leadtam. Akkor már azt mondta, csak 10-re tudja megcsinálni, de mondtam neki, hogy 10-re egyetemen kell lennem. Arcomon látta a stressz, aggodalmat, mondta, hogy oké... Fél órát azért kér. Végigidegeskedtem a fél órát, majd megkaptam, tovább idegeskedtem a buszon. 10-re pontosan ott voltam a szobája előtt. Fél 11-re tolta oda a képét, majd megjegyezte (nyilván beszélt a titkárnővel, akitől kérdeztem, bejött-e már), nem kell annyira aggódni, az udvaron áll a sor, 5-6-ig tuti nem fogynak el. Odaadtam neki talán a kötött verziót...
Lapozgatta, látta a hivatkozásokat. Majd szemügyre vette a bibliográfiát. "Interpress magazin?! ilyenre nem hivatkozunk szakdolgozatban! ki az a Haller József? Én ezt csak akkor írom alá, ha kihúzza" Belekötött egy olyan hivatkozásba ezen kívül, amit eddig 2 változatban is látott, és amiről addig szót sem ejtett. Majd jött A DOLOG, amit miatt... de ne szaladjunk előre... volt egy vita, aminek a létezéséről én nem tudtam. Ha jól tudom, a virágének vita része lehetett. Itt olvashattok róla. Az egyik részében szóba kerül egy körmöcbányai virágének:
"Supra aggnő! Szökj fel kabla!
Hazajött férjed tombj Kató
a te szép palástodban, gombos sarudba, haja, haja virágom!"
Ja, meg közölte, hogy beszélte tegnap HI-nal (Régimagyaros nagykoponya) a szakdolgozatomról, hogy milyen színvonalú, és hogy nem tudja, aláírja-e, és HI mondta, hogy ő is aláírt ilyet, és ég is a pofája. Tehát egy általam szakmai és mindenféle megbecsülésben részesített embernek adott negatív, lealacsonyító minősítést a dolgozatomról anélkül, hogy olvasta volna.
Na mindegy, kimentem, nagyon felbaszta az agyam, M és Zsú a szobája előtt vártak, én odamentem, és elkezdtem bőgni. Összeomlottam, azt hittem, vége a világnak. Fájt az a modor, stílus, amit SzG alkalmazott. Bántotta az önérzetem, hogy nem olvasta, úgy kritizálja. Hogy egy olyan dologban nem az ő álláspontja szerint írtam a dolgozatom, ami nekem sokadik ránézésre is úgy tűnik, mintha ráérő tudósok vitatkoznának egy színárnyalatról, hogy az kék vagy lila... Mint kiderült, neki ez elvi kérdés... ehh...
Szóval álltam, és bőgtem, ők meg körbeöleltek, és mondták, menjünk a titkárságra, kérdezzük meg, mi a teendő. Míg lefele mentünk, hívott Erika, hogy aláírta-e, majd elmondtam neki, és bőgtem, amikor szembejött a titkárságról SzG, és ezt hőbölögte, fröcsögte felém: "Megkérdeztem a titkárságon, leadhatja anélkül is. Én ezt nem írom alá, nem éri el egy szakdolgozat szintjét!". Még egy rúgás, még egy döfés... Zsú azért bement, megkérdezte, és tényleg leadhatom. Beálltunk a sorba, már higgadtabb voltam, mindenki, akivel beszéltem, azt mondta, hogy SzG egy beképzelt buzi, feldughatja magának az érettségit...
Majd beszéltem a tanszékvezetővel, megmutattam neki, hogy megírtam, meg minden, mondtam, hogy igazából konzultáltunk, csak nem akarja aláírni. Azt mondta, adjam le, majd ők továbbítják az opponensnek. Leadtam, minden megoldva, de nem SzG-n múlt. Csalódott vagyok, kiábrándult, rossz helyen sérült az önérzetem. Egyrészt én mindent megtettem, hogy megfeleljen neki, 3 apró dolgon múlt az egész. A Szupra-zsúpra dologról beszélhetett volna már akkor, amikor először olvasta (2-3 hete), és ha tudja, hogy eleve nehezen hozzáférhetők, adhatott volna szakirodalmi támpontot a 17. századi prédikációkról. Az pedig nem az én hibám, hogy nincs forrástiltólista, amin az összes forrás szerepel, amire NEM szabad hivatkozni.
Véleményeket kérek! Tudom, ez csak az én álláspontom...
Ja, és köv. bejegyzés SzG aranyköpéseket tartalmaz, amiket az elmúlt 2 napban hallottam tőle.
Rájöttem, hogy el kell menjek Széchényi könyvtárba, mert kell az a 3 prédikáció. Ezekkel együtt szerdára készültem el a végleges verzióval. Negyed 7kor feküdtem le (reggel), hogy aludjak kb. két órát, hogy bírjam az egész napi könyvtárazást. Vissza kellett mennem Szabó Ervinbe, mert nem tudtam minden hivatkozást megcsinálni. Szóval Sz.G.-nak azt verziót adtam, amiben a hivatkozások nincsenek benn, megkértem, ezt hagyja figyelmen kívül, most épp azokon dolgozom, csak nézze meg, olvassa át, hogy jó-e... tartalmilag...
Csütörtök délután reszkető térdekkel vártam a szobája előtt, mert kiküldött, mert valami másik nővel volt megbeszélnivalója. Kezemben volt a két témavezetői nyilatkozat. Bementem, fogta a munkámat, és elkezdte: "Ez értékelhetetlen..." És vajon miért? Mert nincsenek hivatkozások... Tartalmilag nem csodálom, hogy 5 oldal elolvasása után nem volt hozzáfűznivalója... Mert csak ennyit olvasott el. Utána még 3 oldalon keresztül írt hiányjeleket a lap aljára... És folyton osztott, hogy ő benne volt az érettségiben, ő nem fogja magát lejáratni egy olyan dolgozattal, amiben egy épkézláb hivatkozás sincs... Nem értette, mi az egyik fejezet lényege, hogy az miért van benne. Elmondtam neki. Lényegében ez volt az egyetlen olyan mondat, ami a tartalomra vonatkozott. 40 percet beszéltünk, ebből fél órát bőgtem. Visszamentem órára, ahol a K. Zoli már jegybeírt. Leültem vele szembe, és bőgtem. Megkérdezte, hogy mi a baj. Elmondtam neki, ő kérdezett, és beszélgettünk. Picit megnyugodtam. Utána bementem a wc-re, egy fülke ajtaját magamra zártam, lehajtottam a fedelet, bőgtem, felhívtam M-et, wc-papírba fújtam az orrom, neki is elmondtam. Durván kiakadt.
SzG. am. megmondta, hogy ő ezt a papírt nem írja alá, nem adja a nevét ehhez. Mondta, hogy találkozzunk pénteken 10kor, akkor megnézi a dolgozatot és meglátja, aláírja-e. Ez annyit tesz, hogy addigra köttessem be.
Összeszedtem magam. Útközben találkoztam Ágival és Petrával. Ők sem értették, miért lett annyira faszkalap. Majd a nem megérdemelt kritika miatt összetörve elindultam könyvtárba. Ott Zsúval futottam össze. Ő szabályosan kiakadt. Az ő dühe nyugtatott engem. Szóval nem én vagyok a szar, mint ahogy Sz.G. gondolja... Szépen átírtam a dolgozatot, ő közben az SzG által (nem) olvasott verziót olvasta, és szólt a problémás, nem annyira logikusan kapcsolódó részeknél. Majd amikor elkészültünk, elindultunk. Közben találkoztunk Andiival, aki szerint SzG vette a doktoriját. Jó, ennek nem adok alapot, de tény, hogy sem az egyetem honlapján, sem a szobája mellett lévő táblácskán nincs ott a Dr. előtag a nevénél, holott a többieknél igen. De ez nem jelent semmit.
Utána elmentünk köttetőt keresni. Volt egy hely. Móriczon valahol. Beraktam a pendrive-ot, hogy én akkor kinyomtatom, és kössék... akkor jöttem rá, hogy egy oldalt 20 ft-ért nyomtatnak. Bezártam a Word-öt. Kiírt 4 hibaüzenetet. Majd szépen eltávolítottam a pendrive-om.
Utána M-mel találkoztunk. Elmentünk, megnéztük, mikor nyit a Kőbányán lévő diplomakötő. Még nyitva volt, megbeszéltem az emberkével, hogy 9-re viszek neki nyomtatott anyagot, és ő 20 perc alatt megcsinálja. Utána elmentünk enni, majd haza.
Otthon gondoltam, megnézem, átolvasom még egyszer, ha már úgy is csak másnap nyomtatom. Csak épp eltűnt a pendrive-ról. Nem, az az egyetlen verzió, az pont nem volt meg gépen. Szarvashiba, stb... akkor mindegy volt, ki mit mond... A kettővel azelőtti megvolt, de az is csak pdf-ben. És megvolt a SzG által (nem) elolvasott verzió doc-ban. Az egész éjszakámat azzal töltöttem, hogy valahogy átdolgozzam. Végül jobb lett, mint az, amit ki akartam nyomtatni. Figyelembe vettem a SzG által "korrektúrázott" 5 oldalt. Mindent átírtam, amit kifogásolt, egy kivétellel.
Szóval egy percet sem aludtam. Elindultam a BlackSheepbe, kinyomtattam kétszer. Találkoztam M-mel, mentünk a köttetőhöz. Leadtam. Akkor már azt mondta, csak 10-re tudja megcsinálni, de mondtam neki, hogy 10-re egyetemen kell lennem. Arcomon látta a stressz, aggodalmat, mondta, hogy oké... Fél órát azért kér. Végigidegeskedtem a fél órát, majd megkaptam, tovább idegeskedtem a buszon. 10-re pontosan ott voltam a szobája előtt. Fél 11-re tolta oda a képét, majd megjegyezte (nyilván beszélt a titkárnővel, akitől kérdeztem, bejött-e már), nem kell annyira aggódni, az udvaron áll a sor, 5-6-ig tuti nem fogynak el. Odaadtam neki talán a kötött verziót...
Lapozgatta, látta a hivatkozásokat. Majd szemügyre vette a bibliográfiát. "Interpress magazin?! ilyenre nem hivatkozunk szakdolgozatban! ki az a Haller József? Én ezt csak akkor írom alá, ha kihúzza" Belekötött egy olyan hivatkozásba ezen kívül, amit eddig 2 változatban is látott, és amiről addig szót sem ejtett. Majd jött A DOLOG, amit miatt... de ne szaladjunk előre... volt egy vita, aminek a létezéséről én nem tudtam. Ha jól tudom, a virágének vita része lehetett. Itt olvashattok róla. Az egyik részében szóba kerül egy körmöcbányai virágének:
"Supra aggnő! Szökj fel kabla!
Hazajött férjed tombj Kató
a te szép palástodban, gombos sarudba, haja, haja virágom!"
Ja, meg közölte, hogy beszélte tegnap HI-nal (Régimagyaros nagykoponya) a szakdolgozatomról, hogy milyen színvonalú, és hogy nem tudja, aláírja-e, és HI mondta, hogy ő is aláírt ilyet, és ég is a pofája. Tehát egy általam szakmai és mindenféle megbecsülésben részesített embernek adott negatív, lealacsonyító minősítést a dolgozatomról anélkül, hogy olvasta volna.
Na mindegy, kimentem, nagyon felbaszta az agyam, M és Zsú a szobája előtt vártak, én odamentem, és elkezdtem bőgni. Összeomlottam, azt hittem, vége a világnak. Fájt az a modor, stílus, amit SzG alkalmazott. Bántotta az önérzetem, hogy nem olvasta, úgy kritizálja. Hogy egy olyan dologban nem az ő álláspontja szerint írtam a dolgozatom, ami nekem sokadik ránézésre is úgy tűnik, mintha ráérő tudósok vitatkoznának egy színárnyalatról, hogy az kék vagy lila... Mint kiderült, neki ez elvi kérdés... ehh...
Szóval álltam, és bőgtem, ők meg körbeöleltek, és mondták, menjünk a titkárságra, kérdezzük meg, mi a teendő. Míg lefele mentünk, hívott Erika, hogy aláírta-e, majd elmondtam neki, és bőgtem, amikor szembejött a titkárságról SzG, és ezt hőbölögte, fröcsögte felém: "Megkérdeztem a titkárságon, leadhatja anélkül is. Én ezt nem írom alá, nem éri el egy szakdolgozat szintjét!". Még egy rúgás, még egy döfés... Zsú azért bement, megkérdezte, és tényleg leadhatom. Beálltunk a sorba, már higgadtabb voltam, mindenki, akivel beszéltem, azt mondta, hogy SzG egy beképzelt buzi, feldughatja magának az érettségit...
Majd beszéltem a tanszékvezetővel, megmutattam neki, hogy megírtam, meg minden, mondtam, hogy igazából konzultáltunk, csak nem akarja aláírni. Azt mondta, adjam le, majd ők továbbítják az opponensnek. Leadtam, minden megoldva, de nem SzG-n múlt. Csalódott vagyok, kiábrándult, rossz helyen sérült az önérzetem. Egyrészt én mindent megtettem, hogy megfeleljen neki, 3 apró dolgon múlt az egész. A Szupra-zsúpra dologról beszélhetett volna már akkor, amikor először olvasta (2-3 hete), és ha tudja, hogy eleve nehezen hozzáférhetők, adhatott volna szakirodalmi támpontot a 17. századi prédikációkról. Az pedig nem az én hibám, hogy nincs forrástiltólista, amin az összes forrás szerepel, amire NEM szabad hivatkozni.
Véleményeket kérek! Tudom, ez csak az én álláspontom...
Ja, és köv. bejegyzés SzG aranyköpéseket tartalmaz, amiket az elmúlt 2 napban hallottam tőle.
5 megjegyzés:
nos, a dolgozatod ismerete nélkül nehéz annak minőségéről nyilatkozni - ez mind rám, mind a ragyogó modorú konzulensedre vonatkozik. viszont ilyen tirpák stílust akkor sem engedhet meg magának senki, úgyhogy részemről csókoltatom a drága mamáját. nem értem, hogy gondolta ezt az egészet, de én lehet, hogy ráborítottam volna az asztalt.
nekem a konzulensem rendes volt anno, csak a cég vezetője, akikről írtam, b.szott segíteni az ígérete ellenére. az se volt rossz. lényegében hasraütésszerűen írtam a dolgozatom, mert a folyamatokról persze fogalmam sem volt, számítottam a segítségre. ehhez képest a külső konzlensem azt bírta írni, hogy szerinte néhány saját szerkesztésűként megjelölt diagramot ill. ábrát egy az egyben átvettem a cégtől. először fölidegesített, hogy mekkora köcsög, megvádol ilyennel, aztán úgy döntöttem, bóknak veszem, hogy ennyire jól sikerültek. szóra sem méltattam a védésnél.
ja, szóval durva ez az eset. nagyon nem irigyellek, és remélem, hogy ennek ellenére jó eredményt érsz el vele, meg hogy hamarosan sikerül túltenned magad ezen a megrázkódtatáson. nem semmi, basszus. nagyon fölcseszte az agyam, ahogy olvastam. hihetetlen, milyen aljanépség fordul meg az egyetemeken mint tanító. a helyében lesülne a bőr a pofámról.
*ja, kieg a szakdogához: bele is írtam, hogy nem segítettek, ennek ellenére írta a külső konzim azt, amit. ez is milyen már... o.O
ez nem normális. azért azt megkérdezném tőle, hogy 5 oldal elolvasása után, hogy mer egyáltalán megszólalni. az is épp elég, hogy nem segít, de még csak el sem olvassa?? és beleköt?? sz.rjon sünt, baszki.
nekem szerencsém volt a konzulensemmel. eleve a kedvenc tanárunk volt (jó, igyekeztem úgy témát választani, hogy hozzá kerüljek). minden héten találkoztunk, mindig elolvasta, amit írtam, oda írta a megjegyzéseit, és azokat át is beszéltük rendesen. adott tippeket, hogy mit olvassak el, elmondta, mire nem szabad hivatkozni, mire figyeljek oda. (mert honnan is kéne tudnunk, ha még előtte sosem írtuk ilyet, ugye.)
ja, és mindezt úgy, hogy egyszerre kb. 8-an írtuk nála a szakdogánkat.
remélem, azért rendben lesztek, te és a dolgozatod. tudom, mondani könnyű, de ne hagyd magad! rémes érzés, amikor így földbe döngölik az embert, de muszáj túllépni ezeken. :S szóval *drukk*, nemsoká vége.
nem hiszem, hogy olyan rossz lett. volt ennek a dolgozatnak egy elődje 2 és fél éve. Annak örült, meg minden, pont a prédikációkat hiányolta. Ez a dolg. szakmaibb lett, és még az is benne van. Az én 3 éves egyetemi tapasztalatomtól, ahol mindenfélét tanulunk, nem várhatja el, hogy olyat tudjak, amit ő sem 60 évesen... (lásd: szakirodalom prédikációkhoz...)
Ejha, ezt elolvasva az előző kommentemben gyenge kifejezést használtam rá. Ez egy érzéketlen faszfej.
Megjegyzés küldése