Hülyeség.

Szerdán úgy berúgtam, mint már régen. M sikeres szakmunkásvizsgáját ünnepeltük kettecskén. Próbálom viccesnek értékelni, de nem megy... borzalmasan hülyén érzem magam még mindig miatta. Semmi faszságot nem mondtam, csak... A Gellért-hegyen voltunk és elkezdtem bőgni, hogy olyan szánalmas vagyok... És vigasztalt, meg minden... De én tényleg szánalmasnak érzem akkori alakításomat. Nagyon-nagyon félek, hogy ki fog ábrándulni belőlem.. áhh:S Azóta minden telefonbeszélgetésnél előjön belőlem a para, mert kedvetlennek érzem... Le kell állnom..
Most is itt izélek tanulás helyett:S
Talán csak többet kéne vele lenni... De én nem akarok a haverjai szemében az a barátnő lenni, aki miatt nem tudnak elmenni megünnepelni, hogy levizsgáztak...:S:S:S Ördögi kör, vagy mifene...