öööööö.

Ma este nem fürdök. Nem akarom lemosni magamról az illatát. Túl egyedül maradnék úgy. Nehezen viselem a hiányát. Bár azt hiszem, ez feltűnt. Dolgozik. Ikeában, meg most az Unixban is azt hittem, nincs rosszabb, mint mikor valaki fél 10-kor, 10-kor végez a munkában. Őt nézve rájöttem. Van. Amikor valaki este fél 10-kor kezd. Ez a harmadik napja. Hihetetlen, mit el nem vállal azért, hogy elmehessünk nyaralni, és hogy ha egy kis ideig még mást nem, de azt a 4 napot anyagi gondok nélkül tölthessük el. Szégyellem magam, amiért tegnap munkába menet a metrón kisebb fajta pánikroham tört rám. Aznap 4-kor keltem, hogy 9-re Pesten lehessek, mert munkakezdésig át akartam pakolni. De csak későn sikerült elindulni, késtem volna min. fél órát. Egyedül nem találok el a bejárattól a cimkézőhelyig. Plusz annyira fáradt voltam, hogy majdnem elaludtam, stresszeltem amiatt, hogy mi van, ha másnap reggel már lezárják az 5.-et, és nem tudok felmenni a cuccaimért. Mindemellett pakolás közben meg is jött, amit sajnos csak későn vettem észre, a nadrágom is olyan lett kicsit, és egy db. tampon volt nálam. Bőgve, vagy talán csak bőgésközeli állapotban szálltam le a metróról, és hívtam fel M-et, annyira kiborultam. Nem tudtam volna bemenni, és fél 10-ig benn lenni. Féltem, hogy ha valaki kiszúrja a tényleg apró foltot a nadrágomon, elkezd cikizni. És úgy vélem, olyanok vannak ott, akik meg is tennék.
Annyira szégyelltem, hogy anyának nem is mondtam meg. Hogy holnap munkahelyen mit mondok?! Nem tudom. Talán az igazságot. Ha kérdezik...
Szóval ma este nem fürdök. Ilyenkor érzem magam a legmagányosabbnak. Sötét van, aludni kéne. De mindez valahogy vele lenne az igazi.