Itt az ősz.

Olyan, mintha megfogadtam volna, hogy a mai bejegyzésemnek mindenki számára nyilvánvaló állításokat tartlamazó címe lesz. Lehetett volna még pl.: hideg van (bár asszem most épp vagy az arcom ég, vagy globálisan felmelegedtünk vagyfűtenek vagy a monitor/gép melegít épp). Vagy bármi. Akármelyik feltételről legyen is szó, nem fázom. De tegnap este biztosan adtam volna hasonló címet.
Hihetetlen, milyen rendületlenül tartják magukat a fák. Még nem gázolunk térdig az avarban. De ha esetleg eljönne az az idő, szeretnék majd erdőben sétálni, ahol egymást borítják az ősz sárga-barna-piros áldozatai. Nem kell feltétlenül összegereblyézni. Vagy kimennék akár a Margit-szigetre is, hogy ott lélegezzem be ezt az illatot.
Bár a nyár forró, heves, a tavasz szeszélyes, szerelmes, szenvedélyes, azt hiszem, mégis az ősz az, amit a legromantikusabb évszaknak tartok. Nem tudom, pontosan, miért. Talán mert ősz volt az, amikor M belépett az életembe? Amikor elcsattant AZ 1. csók.:)
Lassan letelik az első év, és már nyugodtan gondolhatok arra, mit csináltam egy évvel ezelőtt. Ha emlékezni akarok, már csak a saját mosolyom, és M nevetése marad. Másfél hónap múlva:)
Kiváncsi vagyok, milyen lesz az az első évforduló. :)
Szerelmes vagyok, no:D