Igen, régen írtam. Tudom. De örülök, hogy senki életvitelét nem borítottam fel ezzel:D
Élek még. Bár ez lassan sablonszöveg. Most épp mérsékelten elgyötörtnek érzem magam. Vissza kell mennem Pestre. És ehhez az egészhez azzal az egy feltétellel lenne hangulatom, ha minimum a ma estét M-mel tölthetném. (M-nél, akármi...)
Amúgy jó itthon. Tesóimmal mindhárman itthon vagyunk, és ez nagyon tetszik. Ahogy folyamatosan idősebbek leszünk, egyre közelebb kerülünk egymáshoz:) Valahogy egyre jobban tudunk beszélgetni, és egyre jobban tudjuk értékelni egymást. Anyának tegnap volt a szülinapja, ezért én elmosogattam, vacsit főztem, fát vágtam, tortát hegesztettem. Bátyám az autójával bütykölt, öcsém telepítette a wifit a gépemre, meg takarított, meg ebédet főzött (sajtal-sonkával töltött pulykamell sült krumplival). Este, amikor a tortán még nem volt díszítés, a húshoz nem volt köret, és már azt hittem, az agyam eldobom, lejöttek, és segítettek. Zsolti (bátyám) megcsinálta a krumplipürét, Balázs felverte a tejszínhabot, én addig céltalanul toporogtam ide-oda, meg hányás-szerű trutyit csináltam a pecsenyeléből:D
Szóval jó itthon. Rég éreztem magam ennyire jól:) Elvileg két hét múlva ismétlés. Elvileg...
M-mel amúgy jól megvagyunk:) Szerelmesen meg miegymás. 9 nap és betöltjük az első évünket. Saját kreativitásomat csillogtató ajándékok egész garmadájával készülök. Egyszerűen annyi mindent szeretnék adni neki, ami tőlem van, hogy lássa, mennyire szeretem, hogy lásson engem... áhh:$
Munkát keres rendületlenül. Fene sem érti, miért akadnak ki a főnökök azon, hogy pályakezdő. Nem azt jelenti, hogy munkaképtelen, cselekvésképtelen... Hogyan szerezzen tapasztalatot, ha a legtöbb étteremből próbanap nélkül elhajtják, ahol meg próbanaposként van, ott 1-2 napig hitegetik (megbeszélik vele, hogy elviszik egy darabig, ha esetleg zárásig marad, hogy haza tudjon jutni; megbeszélik vele, hogy ezt meg azt a kaját ezentúl az ő javaslata szerint fogják főzni, mert így tök jó; már a megkeresésnél azt mondják, hogy nem baj, hogy pályakezdő, majd türelmesek lesznek, betanítják...), majd egyszercsak nem hívják, hogy mikor menjen legközelebb, kirúgják, mert nem sütött előre palacsintát, amikor a "konyhafőnökkel" (aki jó haverja... elvileg) megbeszélték, hogy azt mindig frissen sütik, meg ő sem sütött neki vagy 2 nap után közlik, hogy találtak egy 27 éves szakácsot, aki tapasztaltabb... Vagy egyszerűen nem bejelentett munkaerőre (értsd fekete munkásra) lenne szükségük, aki heti 2-3 nap be-beugrál segíteni, helyettesíteni. Ha nem jelentik be, nincs TB-je. Ha nincs TB-je, ugye nem látják el.. ehh.
Azt elmúlt pár hétben barátságok értékelődtek át. Két barátnőm ellen "követtem el" ugyanazt. Az ellentétes reakciójukat elemezgetve új képet kapok arról, hogyan kéne hozzáállnom az emberekhez.
Zsúval pedig sikerült megbeszélni a dolgokat. Amik közel egy éve húzódtak már, és ástak közénk (akaratunkon kívül is) mind mélyebb és szélesebb szakadékot. Sikerült mindent átbeszélni. Jó érzés, hogy visszakaptam egy igen fontos barátnőmet. Utáltam volna magam, ha egyszerűen nem tudok megbocsátani neki. De most végre sikerült.
Egyetem... háth, ez az MA eddig nem nagy durr. Hetente háromszor biztosan elalszom órán. Nem direkt... meleg van, nincs levegő, és monoton...
Múlt hét szerdán teáztam a tanszékvezetővel xD
Múlt hét szombaton megint beszélgettem Kalapács Józsival. Azt mondta, olyan arcom van, amit nem lehet elfelejteni... (kacc-kacc...) Ő sem volt józan. Am. jófej. Megint az volt, hogy velem beszélgetett, és amíg én el nem köszöntem tőle, addig nem nagyon állt szóba másokkal. Remélem, mire M bandája először áll színpadra, Kalapács tényleg megjegyzi az arcom, és rá tudom venni, hogy nézze meg őket. Meg ezen kívül: örülök, hogy "jóban vagyok" egy ilyen emberrel. Fantasztikus hangja van. Az egyszer biztos.
Amúgy jó itthon. Tesóimmal mindhárman itthon vagyunk, és ez nagyon tetszik. Ahogy folyamatosan idősebbek leszünk, egyre közelebb kerülünk egymáshoz:) Valahogy egyre jobban tudunk beszélgetni, és egyre jobban tudjuk értékelni egymást. Anyának tegnap volt a szülinapja, ezért én elmosogattam, vacsit főztem, fát vágtam, tortát hegesztettem. Bátyám az autójával bütykölt, öcsém telepítette a wifit a gépemre, meg takarított, meg ebédet főzött (sajtal-sonkával töltött pulykamell sült krumplival). Este, amikor a tortán még nem volt díszítés, a húshoz nem volt köret, és már azt hittem, az agyam eldobom, lejöttek, és segítettek. Zsolti (bátyám) megcsinálta a krumplipürét, Balázs felverte a tejszínhabot, én addig céltalanul toporogtam ide-oda, meg hányás-szerű trutyit csináltam a pecsenyeléből:D
Szóval jó itthon. Rég éreztem magam ennyire jól:) Elvileg két hét múlva ismétlés. Elvileg...
M-mel amúgy jól megvagyunk:) Szerelmesen meg miegymás. 9 nap és betöltjük az első évünket. Saját kreativitásomat csillogtató ajándékok egész garmadájával készülök. Egyszerűen annyi mindent szeretnék adni neki, ami tőlem van, hogy lássa, mennyire szeretem, hogy lásson engem... áhh:$
Munkát keres rendületlenül. Fene sem érti, miért akadnak ki a főnökök azon, hogy pályakezdő. Nem azt jelenti, hogy munkaképtelen, cselekvésképtelen... Hogyan szerezzen tapasztalatot, ha a legtöbb étteremből próbanap nélkül elhajtják, ahol meg próbanaposként van, ott 1-2 napig hitegetik (megbeszélik vele, hogy elviszik egy darabig, ha esetleg zárásig marad, hogy haza tudjon jutni; megbeszélik vele, hogy ezt meg azt a kaját ezentúl az ő javaslata szerint fogják főzni, mert így tök jó; már a megkeresésnél azt mondják, hogy nem baj, hogy pályakezdő, majd türelmesek lesznek, betanítják...), majd egyszercsak nem hívják, hogy mikor menjen legközelebb, kirúgják, mert nem sütött előre palacsintát, amikor a "konyhafőnökkel" (aki jó haverja... elvileg) megbeszélték, hogy azt mindig frissen sütik, meg ő sem sütött neki vagy 2 nap után közlik, hogy találtak egy 27 éves szakácsot, aki tapasztaltabb... Vagy egyszerűen nem bejelentett munkaerőre (értsd fekete munkásra) lenne szükségük, aki heti 2-3 nap be-beugrál segíteni, helyettesíteni. Ha nem jelentik be, nincs TB-je. Ha nincs TB-je, ugye nem látják el.. ehh.
Azt elmúlt pár hétben barátságok értékelődtek át. Két barátnőm ellen "követtem el" ugyanazt. Az ellentétes reakciójukat elemezgetve új képet kapok arról, hogyan kéne hozzáállnom az emberekhez.
Zsúval pedig sikerült megbeszélni a dolgokat. Amik közel egy éve húzódtak már, és ástak közénk (akaratunkon kívül is) mind mélyebb és szélesebb szakadékot. Sikerült mindent átbeszélni. Jó érzés, hogy visszakaptam egy igen fontos barátnőmet. Utáltam volna magam, ha egyszerűen nem tudok megbocsátani neki. De most végre sikerült.
Egyetem... háth, ez az MA eddig nem nagy durr. Hetente háromszor biztosan elalszom órán. Nem direkt... meleg van, nincs levegő, és monoton...
Múlt hét szerdán teáztam a tanszékvezetővel xD
Múlt hét szombaton megint beszélgettem Kalapács Józsival. Azt mondta, olyan arcom van, amit nem lehet elfelejteni... (kacc-kacc...) Ő sem volt józan. Am. jófej. Megint az volt, hogy velem beszélgetett, és amíg én el nem köszöntem tőle, addig nem nagyon állt szóba másokkal. Remélem, mire M bandája először áll színpadra, Kalapács tényleg megjegyzi az arcom, és rá tudom venni, hogy nézze meg őket. Meg ezen kívül: örülök, hogy "jóban vagyok" egy ilyen emberrel. Fantasztikus hangja van. Az egyszer biztos.
1 megjegyzés:
Megjegyzés küldése