További nehézségek.

Az első számú nehézség szerintem az én hülye "logikám". Bár a tényleges logikát minden bizonnyal vérig sértem azzal, hogy az én hülye agyszüleményeimet logikának hívom... Szóval egyrészt minden egyes alkalommal kiakadok, amikor látom, hogy új csaj ismerősei vannak. Fészbúkon, mégis hol máshol :S Szóval most épp azon töprengtem el, hogy az idiotizmusnak vajon mely szélső határa azt várni a másiktól, hogy minden ismerőséről mondja el, hogy ki kicsoda? Na, "csak" ennyire vagyok hülye. Bevallom, neki nehezebb lehet. Ugyebár moziban rengeteg hímnemű vesz körül, akiknek egyik kedvenc hobbija a mindenféle szexuális dolgokkal való poénkodás. Egy-kettő néha nem is tud máshogyan társalogni... Persze én csak oltogatom őket, és mind tudja, hogy barátom van, és nem is gondolják komolyan. De M számára ez zavaró lehet.

Mindenesetre biztosan zavaróbb, mint számomra az, hogy egyik munkatársa férjnél van, van egy két éves gyerek, a másik készül férjhez menni, a harmadiknak meg komoly kapcsolata van.
Na mindegy. Nem attól félek, hogy megcsal, hanem attól, hogy egyszercsak otthagy, mert kiszeret belőlem. Ez pedig pont az a dolog, ami ellen talán nem is lehet mit tenni. Az álmaimban sem azzal van a baj, hogy ő otthagy. Hanem azzal, hogy egyrészt az addig megszokott, imádott világomban egyszercsak nem marad számomra hely, másrészt pedig hogy sírva, fuldokolva emlékeztetem, hogy az előbb még mennyire szeretett, mit ígért, de ez nem használ semmit. Érdekes, hogy ahogy ezt leírtam, ez az egész emlékeztet életem egy korábbi szakaszára. És erről eszembe jut a kérdés, hogy vajon megmondjam-e M-nek, hogy azt hiszem, P már hazaköltözött Pestről. M erre vár... Még amikor áprilisban találkoztam exszel, ő mondta, hogy kapott állást a falujához közel, és beadta a mittoménmilyen kérelmét, és ez még januárban volt, és fél év halasztást vagy miafenét adtak rá, és ez valamikor mostanában telik le. Szóval lassan Pmentes lesz budapest. Nemtudom, miért írtam ezt le. Igazából teljesen lényegtelen. Csak úgy eszembe jutott a hülye álmaimról. Szóval attól félek, hogy kiszeret belőlem. Ez pedig, ha jól gondolom, nem bizalmi kérdés.

Félek, mert júliusban keveset fogunk találkozni. Én otthon leszek a pofás hallux valgusommal, Magyarázat helyett itt egy kép, ami megmutatja, hogy állnak a csontok a lábfejemben. Ez nem az én röntgenem. Márcsak azért sem, mert a képen 44,4-el jelzett rész (az elferdülés mértéke) nálam 60 fok. Szóval a kép:

És majd műtéti úton szépen visszaállítják a csontom a rendes irányba. Csak a jobb lábamban. A másikat majd később. 6 hét otthon. A műtét 13-án lesz, M pedig akkor 2 nap meló 1 nap szabaddal fog mászkálni, és csak ritkán tudja majd valahogy úgy cserélni a műszakokat, hogy tudjon jönni. És egyre inkább parázok ettől, meg attól, hogy milyen következményei lesznek. Ahogy olvasom neten, sokaknak nem kell megvárni a 6 hetet, mert 5 hét után már teljesen jól vannak. Hát ebben én is erőteljesen reménykedek... Meg most olvastam azt is, hogy érzéstelenítéses dolog, 1 órás műtét (kb.), meg ilyenek. Én csak azt nem értem, hogy akkor ha 13-án műtenek, és ilyen kis ambuláns akármi az egész, miért kell már 12-én befeküdnöm. Jó lenne konzultálni a dokival. De nem tudom a számát... Na majd 7-én megyek vizsgálatokra, és akkor... jehh ....

Csak essek már túl rajta. Aug. 25-re jön ki a műtét után 6 hét letelte. Szept. 5-én kezdem a cukrász sulit... szóval lesz 10 napom majd még a nyárból. Huhh...