Családi kör.

Este volt, este volt, tegnap, és senki nem volt nyugalomban. Jó pár hete én biztosan nem. Megtaláltam anya blogját. Ebből megtudtam, hogy ténylegesen elváltak több mint 3 éve, amikor erről szó volt. Anya pedig áthelyezését kérte a munkahelyén Pestre, és majd költözik is, amint kapott melót. Itthon persze eléggé feszültek a dolgok emiatt... Én pedig elég sokat bőgök mostanság. Persze mindig is az a sírós típus voltam. De most megint úgy éreztem, kezd kicsúszni a talaj a lábam alól.

Anya megkért, hogy költözzek hozzá, amíg M-mel nem találunk közös lakást. Én pedig nem tudom, mit csináljak, A mi kapcsolatunk sosem volt igazi anya-lánya kapcsolat, nem igazán beszélgettünk csajos dolgokról.

Amikor 2007-ben bejelentette, hogy fősulira megy, kicsit haragudtam rá, mert nem az volt a családban a nagy szám, hogy én elkezdtem az egyetemet, hanem az, hogy anya újra tanul. Persze vizsgaidőszakban jobban szenvedett mint én, stb... És persze ő tudta, hogy mennyire működik együtt a tanulás meg a meló... :S Úgy éreztem, háttérbe szorultam...

Ráadásul mindezt úgy tervezte el, hogy senkinek nem jelentette be. És ez volt valami hanyatlás kezdete. 2008. jan. 1-jén jelentette be, hogy el fognak válni. Apa kiköltözött a nappaliba. Valószínűleg a bővebb családi kör mit sem tud erről. Most majd jól megtudják.

Anya nem boldog. A családi életét lassan-lassan felváltotta a parom.hu fórumán való élet. Reggel korábban kel, hogy még fel tudjon menni, és pötyöghessen. Általában egy órával később fekszik. Ugyanezért. Zs (bátyám) másfél hónap után vasárnap jött haza először. Anya nem főzött, nem sütött semmit ennek örömére, hanem végig a gép előtt ült. Hétfő reggel elmondta öcsémnek, hogy elköltözik. Délután pedig apának és Zs-nek. Én nőimnél voltam (akikkel kapcsolatban rájöttem, hogy ha azt akarom, hogy beszéljünk, keressem én őket...). Apa átjött értem, Mivel anya blogjából mindent tudtam, rákérdeztem, hogy anya csinált-e bármit aznap a gépezésen kívül. És akkor elmondta, amit anya közölt velük. Este, otthon sokáig beszélgettünk.

És azóta haragszom rá. Mert mesélt anyáról, meg a falusi élethez való hozzáállásáról. Mintha megpróbálta volna besározni. Aztán mondott pár dolgot anyai nagynénémről és Mamáról is. Már egy ideje (mióta tudja, hogy néha haragszom anyára, mert nem beszélget velem, hanem mindig csak gépezik) cinkos pillantások kíséretében kezdi el piszkálni anyát az internettel kapcsolatban. Gondolom, ezt elég régóta csinálja. No, így én sem akarnék senkivel sem beszélgetni... ha mindig piszkál. És nem is akarok így sem apával lenni. Mert megpróbálta besározni anyát. Lehet akármennyire igaz, amit mondott, szerintem akkor sem volt joga ehhez.

Az van, hogy a ház fele részben anyáé. És el kell adni, hogy apa ki tudja fizetni anyát. És apa nem bírná egyedül a rezsit. Szóval mindenféle költözés lesz mostanság.

Szeretnék eltűnni itthonról...

Amúgy jól vagyok. Mármint a lábam. Szépen alakul. Már rendesen ráléphetek. A seb lassan teljesen lejön és a heg szépen gyógyul. Remélem, jövő pénteken visszamehetek Pestre. M-mel szeretnék már lenni. A szeptemberi összeköltözést novemberre csúsztattuk. Sajnos munka és pénzkeresés terén nem jöttek be a tervek, és nem tudott félretenni. Most ott dolgozik, ahol apukája is. Ez biztos munkahely, viszonylag fix fizetéssel. Tény, hogy nem szakácsmeló, de ezzel könnyebben lehet kezdeni valamit. Ezzel már lehet számolni. Novemberig pedig talán tényleg sikerül félretennie. Neki is, nekem is.

Én addig nem tudom, hol lakom. Szerintem bérelek egy szobát. De az is lehet, hogy megpróbálom, hogy milyen lehet anyával lakni. Azt tudja, hogy én, amíg nem költözöm össze M-mel, azt szeretném, ha senkit nem érdekelne, mikor érek haza, mit csinálok, stb. Ergó szeretnék buliba járni, és nem akarom, hogy bárki beszóljon, mert piaszagom van vagy mert bagószagom van.

Szóval nem tudom.

M-mel akarok lenni. Nagyon különleges ember. Elég feszült vagyok mostanában. És elég gyakran provokálok ki akaratlanul is veszekedéseket. De megért, és felfogja, hogy most elég nehéz minden.

Szeretem. <3