mindenes :)

Egy KFC-ből netezek. Muszáj volt kijönnöm ide. Aug. 30 volt az utolsó nap, amikor interneteztem.. Aug. 31-én átköltöztem anyához. Vagyis akkor vittem el az összes cuccom. És annál, hogy együtt élek vele, csak annak a gondolata ijesztőbb, ha egyszerre van szabadnapunk. mint pl. ma is. Ő mondjuk elment vásárolni, én meg miután kicsit rendet raktam, eljöttem internetezni. Az e-maileket nézni kell néha.

Amúgy mostanában rendben vagyok. M-mel is rendeződtek a dolgok. Vagyis... Volt pár durva veszekedés... Sörfeszten pl. kiakadtam azon, hogy egy összeszólalkozás után nem szólt hozzám, hanem haverunkkal ballagtak előttem... Aztán le akartam szállni az éjszakairól Astorián, mert akkor már vagy 50 perce nem szóltunk egymáshoz és szar lett volna úgy náluk aludni. De ő leszállt velem. Persze jól megbántottam, mert nagyon ideges voltam, amiért magamra hagyott. De ha nem szállt volna le, akkor ennél is nagyobb baj lett volna. Szóval örülök, hogy leszállt. Komolyan azt hittem, szakítani fogunk. És azt hiszem, ő is. És ez mindkettőnket megijesztett. Vagyis engem nagyon. És rájöttem, muszáj lesz rendeznem végre magamban a bizalmi dolgot, mert ez így nem vezet sehova. Meg előtte még jól meg is néztem az smseit... Vagy utána? Nem tudom pontosan. De egy nagy kupac békakakinak éreztem magam :S Nem lehet így kapcsolatban élni. Már pedig én kapcsolatban akarok élni... kapcsolatban akarok élni VELE! Szóval dolgozom a dolgokon.

És próbálok úrrá lenni a parámon, hogy esetleg megint elkezd másokkal enyelegni msnen. Ha igen, akkor az elmúlt időt eltekintve érthető. nem tettem annyira oda magam a kapcsolatunkban, sokszor voltam hideg, távolságtartó, elutasító. Mindig csak a hibáit kerestem, mindig mindenben csak a hibát kerestem... Nagyon örülök, hogy nem ábrándult ki belőlem emiatt. Szóval érthető lenne, ha az önbecsülését másoknál, mindenféle kis csitriknél keresné, mert egy kapcsolat még mindig két emberen múlik. Persze ez nem engedélyadás, és ezzel nem haragudnék rá kevésbé, ha megtudnám, hogy már megint vagy mindig. Egyszerűen csak tudom, hogy tőlem nem kaphatott túl sok önbecsülésre való muníciót. És ez ijesztő. Nem érezheti magát mindig szarnak. És ez rajtam múlik.

Persze az én önbecsülésem is picit tropa. A lábam miatt... úgy a lábam miatt, hogy most megint 65 kiló vagyok, mert a műtét utáni 6 hétben otthon kellett ücsörögni. És még mindig nem futhatok vagy táncolhatok vagy ugrálhatok (bár erről néha 1-1 percre megfeledkezem... :$), szóval annyira nem tudom lemozogni. Most sétálni sem tudok hosszabban, mert nagyon fáj a lábam. A KFC ajtaja előtt azt hittem, leülök, mert nem engedett a lábikóm... Fú, de szar ez mostanában. Na, majd otthon jegelem picit szerintem.

Tegnap előtt befestettem a hajam. A szín neve karamellszőke. Átfogóan barnább lett az egész. Rájöttem, hogy sötét hajjal nagyobb az önbizalmam. Egyenesen egy kövér, hájas, jelentéktelen lufinak éreztem magam, amikor elmentem hajfestéket venni. És közben még a néha elő-előjövő sántítás... Most meg kijött a herpeszem. De tegnap valahogy még így is sokkal magabiztosabb voltam, mint 2-3 napja. Sokat számít. Meg az is, hogy tegnap M-mel voltam. :P:P:P:P Jó volt :) Legyen mindig ilyen jó. Vagy jobb :)

Egyre többet beszélünk az összeköltözésről megint. Novemberben lesz esedékes. Bár lehet, hogy írtam arról, hogy az anyagiak egyikőnknél sem úgy jöttek ki, ahogy kellett volna... Majd novemberben. De jó is lesz :)