Összeköltözés terén eddig semmi fejlemény. Rendkívül keveset beszélünk róla. Annyira semmi fejlemény, hogy annak ellenére, hogy novemberre beszéltük meg, még csak lakást sem néztünk. Eléggé közeleg a november... Azt hiszem, addig nem akarja komolyan gondolni (h mondjuk elkezdjünk nézegetni, meg mondjuk hogy megemlítse a szüleinek), amíg nincs munkám... Kicsit igazságtalannak érzem, mert legalább szüleinek mondhatná :S
Most vett egy külső hangkártyát, amit már régóta akart, és most annak örülünk.
Meg ugye annak is, hogy van rendes munkája.
Annak nem, hogy gyakran unottnak érzem, amikor beszélünk.
Buzi PMS...
Holnap megyek állásinterjúra. A wasabi étterem tett fel egy hirdetést expressz-re, melyben diszpécsert keresnek. Aztán jelentkeztem, és behívtak.
Kedden valami olasz delikát üzletbe megyek interjúra. Pénztáros, eladói munkakör.
Legalább történik valami.
Utálok anyámmal lakni, szóval ennyi pozitív minden után nem örülök, hogy ha visszaérek a lakásba, majd jól azt kell lássam, hogy beszélek hozzá, ő meg még a mondókám közben felteszi fejére a fejhallgatót, és elkezd zenét hallgatni... Mint ahogy szokta.
Idegileg kimerítő az a tény, hogy ő úgy gondolja, mindössze annyi változott az életében, hogy máshol lakik, de am. az emberek (pl. tesóim) úgyanúgy viszonyulnak hozzá. És a felfogása olyan, mintha azt gondolná, ő kb. koliban lakik. Hazajöhet zombára 2hetente... nem itt alszik, hanem szekón mamánál, de pl. azt tervezi, hogy köv. héten főzni fog itthon... Amikor mondtam ezt öcsémnek meg apának, elkerekedett szemmel rámnéztek: "ITT?"
Persze, a ház még fele részben anyáé, de attól még lehetne egy kicsit figyelmesebb. Apáék végre berendezkedtek arra, hogy általában ketten vannak, anya nélkül... már megszokták. Meg anya elköltözött... Nem hinném, hogy normális az, h egy elvált nő, aki otthagyta a családját és elköltözött az ország másik végébe, kitalálja, hogy ő főz majd a régi házában, a tűzhelyen, amit otthagyott, a konyhában, akit otthagyott... az embereknek, akiket otthagyott.
Persze befogom. Nem fizettet rezsit meg bérleti díjat velem. Persze, ha nem 13000 körül mozogna az elmúlt 3 havi átlagkeresetem, akkor magamtól fizetnék.
Egy hónapja keresek munkát. Áhh... Remélem, senki nem él vissza az adataimmal, mert már vagy 30 helyre küldtem önéletrajzot...
Írtam e-mailt Ödönkének. Régen nagyon jóban voltunk, de amikor lediplomáztunk, eltűntünk egymás életéből, és tök jó lenne megint beszélgetni. Kétlem, hogy válaszolna. 3 hete írtam neki sms-t... még arra sem érkezett reakció :(
2 megjegyzés:
Na te szegény, látom rajtad is kijött a mindenbőlelegemvanmár-életérzés. Anyukádról nem tudok mit mondani, nem is akarok, de minden esetre elég furcsa. Úgy tűnik, mintha most élné a második fiatalságát, csakhogy ugyanolyan felfogással, ahogy esetleg tinédzserkorában. Sok sikert az állásinterjúkhoz! :) Szorítok!
Igen, én is szorítok! Anyukád dolgait kevesen tudnák tolerálni...Valami nagyon nem stimmel szerintem a mostani viselkedésével. És ez már tart egy ideje...:/
Megjegyzés küldése