Éjjel ezzel az emberrel álmodtam. Fúúú, nagyon durva volt. Azt álmodtam, hogy elvileg együtt vagyunk, gyakorlatilag a túsza voltam. Valami jó kis BMW-je volt :D Volt egy hely, ahova bement pálinkázni, és azt mondta, ha megszökök, akkor a portás meg fog ölni. Én meg próbáltam mindenkinek sms-t írni, de senki nem hitte el, hogy kivel vagyok, és hogy veszélyben az életem :D Egyedül talán bátyám hitt volna, de annyi pénz nem volt a telefonomon.
Aztán valami családi kaján ültünk, persze, ő is :D És én összevesztem anyával valamin, majd közöltem vele, hogy visszaköltözöm koliba. Erre anyám kijelentette, hogy akkor én vesztettem, és erre csak annyit mondtam vissza, hogy már akkor vesztettem, amikor hozzá költöztem. És én egyetértettem.
Aztán a nagy sztár "pasim" elindult Amerikába, én pedig mérges voltam rá, ezért kigáncsoltam a vasembert :D Szép sztori, mi?
Rájöttem, hogy hiányzik a blogolás. De mostanában nem tudta mást, mint vagy anyáról panaszkodni, vagy a fogyókúráról írni.
Ha minden jól megy, július 8-án este már a kollégiumban hajtom álomra a fejem. És még egyszer nem hagyom megismétlődni az előző nyári hibáimat... Ha augusztusban kiderül, hogy nem maradhatok koliban, inkább elvállalok egy akármilyen munkát, amiből egy albinak mondjuk egy szobáját ki tudom venni, de ide mégegyszer nem jövök vissza. Az, hogy kéthetente lepakolom a hűtőt, eltelik pár nap, és máris megint tele van pakolva mindenfélével, amiknek alapjáraton meg van a helye, de le van sz*rva.
Meg: három napja azt hiszem, hogy vett sárgabarackot. Megevett belőle egy adagot, a magját bennhagyta a tálkában. Másnap rámszólt, hogy azt miért nem mosogattam el. Mondtam neki, hogy azért, mert azt hittem, azért nem dobta ki a magokat, mert ki akarja szárítani őket (ugyebár a kajszimagbelső olyan, mint a mandula...). Mondta, hogy ja neeem. És semmi reakció, amikor mondtam neki, hogy azt hittem, különben kidobta volna.
Amúgy egy hete elhatároztam, hogy nem pakolok utána. De nehéz megállni...
Tegnap két kávéspoharát hagytam a hűtőn, egy újságot az ágyában, egy használt zsepit a lepedő alatt... Egy alufóliástekercs kartonját, amin már nincs semmi, üres papírzsepis zacsikat, az alvós pólóját a csepegtetőn.
És valamiért nem merem elmondani, hogy elköltözöm. Nem akarom, hogy megkérdezze, miért. Mert nem akarom, hogy minden kibukjon belőlem.
Bocsi... már megint :S
Mindjárt töltök fel pár képet, amik pár hete készültek, amikor M-mel Nagymaroson voltunk... ahol majd házat veszünk a dunapartoooon :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése