Álláskeresős.

9:30-as helyen a nő (aki 9:35-re ért be) előadta a keményfőnökvagyokbetartatomaszabályokatELVÁROMAPONTOSSÁGOT műsort. Értelmezhetetlennek nevezte az önéletrajzomban azt az egyetlen dolgot, hogy oda az volt írva, hogy 2011 novemberéig dolgoztam a CC Alleeban, de hogy mit csináltam utána, az nem volt ott. Gondoltam, benyőgöm, hogy "elefántot tenyésztettem", de rájöttem, munkát keresek, nem közönséget. Meg amúgyis ott van, hogy cukrásznak tanultam. Mi ezzel a baj? Meg miért is olyan nehéz megérteni, hogy neeeem, nem csinálok semmit, kaparom a falat unalmamban, meg ha kutya lennék tuti összepisilném a szobát, mert senki nem visz ki sétálni és nem játszik velem... Aztán persze amikor átfutott az agyán, hogy az 8-9 hónap otthoncsüccs, akkor meg arról beszélt, mennyire meg kell becsülni a munkát, meg hogy mennyire nem szabad válogatni. Nem volt kedvem közbeszólni, hogy csomó helyről küldtek el azért, mert hétfőn és szerdán 15:15-től, de legkésőbb 16:00-tól cukrászkodnom kellett.

Na mindegy. Végül is voltam ott vagy 40 percet (a félórás keményfőnökvagyok magánszám, és az 50 perces megvárom, amíg a másik csaj 20 percet áll a kasszánál történéseken kívül), ami az én 20 percet állok a kasszánál részem volt. Egyszer okosan adtam vissza 200-ból 5 forintot, meg 2000-ből 1550 forintot, azt hiszem. Összességében jól éreztem magam. Bárcsak bekerülnék :)

13:00: Tudtátok, hogy a Veres Pálné u. 8 szám alatt kb. 4 üzlet van? Na ebből a legputribb volt az a nonstop, ahova próbaórázni mentem .... volna. Vagyis én ott voltam. Leírom a párbeszédet, amit egy hosszú hajú, erősen kopaszodó arabbal folytattam:

- Dolgoz már élelmiszer?

- Igen.

- Hol?

- Tesco. (küldtem önéletrajzot, minden benne volt)

- Mennyi?

- 3 hónap. (ez is)

- Hány éves?

- 23. (ez is)

- Hol lak? (ez is... eskü... vagyis az eszéket írtam, anya címét, de naaaaaaaaaa)

- Móriczon. (kamu persze, de majd ha lesz munkám akárhol lakhatok... akár ott is)

- Ajjaj, az messze. (persze... a Ferenciek terétől... mit szólt volna, ha a kolit mondom?)

- Ha nem akarja, akkor hagyjuk a próbaórát. (és közben mereven bámulok egy islert, amit szétkennék az arcán)

- Nem nekem lesz rossz, magának lesz rossz.

- Jó, ha ennyi baj van velem, akkor én inkább megyek.

Ez egy pont lenne a magyarországon élő arabokat nem kedvelők oldalára, de S. még mindig arab, és még mindig a legjobb fiúbarátomnak tartom (nyilván M után),

18:45: kihagyom. Nem azért... csak: maga a prezentáció, amit a cégről tartanak, plusz regisztráció meg a csoportos beszélgetés lenne minimum másfél óra. És akkor egyesével interjúztatnak mindenkit. Szakadjanak már háromba, nekem erre nincs időm.... pláne, hogy az összes "Nagy európai cég vagyunk, Magyarországon terjeszkedünk, mindenféle pozíciókba keresünk embereket, akik ambíciózusak, meg nyitottak meg blablabla" multis dumát ismerem, mert ilyeneknek mindig bedőlök. És általában amikor odaadnak egy kitöltendő kérdőívet, akkor hülyén válaszolok a kérdésekre, és amikor épp senki nem figyel, elteleportálok onnan, és a legközelebbi megállóig futok, meg rejtőzködök, mert félek, hogy utánam jönnek, és kiskosztümbe tömnek (egyszerűen nem az én világom..), a fülemhez varrnak egy telefont, és sorra hívatnak velem egy telefonkönyvet.

Szóval: munkakereső akcióm folytatódik... de örömteli, hogy legalább novemberig még van mit csinálnom.