2012. szeptember 26., szerda

Nothing special.

Nem volt kedvem Pesthez. Így hát maradok még. 
Nem tudom, írtam-e, szerintem nem, de eljátszadoztam a gondolattal, hogy mi lenne, ha hazaköltöznék. Hogy vajon nem találnék-e itt munkát, mert bár nyilván a falumban nem (mondjuk nyílik egy CBA, oda keresnek pénztárost...), de a közeli városban lehet, hogy lenne esélyem... Érdekes, hogy a fővárosban mennyit számít, hogy melyik kerületben lakunk, pedig általában elég gyakran járnak buszok, az éjszakai járatok hálózatát is egész jól megoldották...
De nem keresek itthon, mert nekem kell az a tudat, hogy bármikor láthatom M-t. Ha melóban van, akkor is beugorhatok hozzá... viszont 160 km távolság... nem a kapcsolatot ölné meg, szerintem hosszabb távon engem... Jajj, de szeretem azt az embert...
Teszek fel egy képet :D
Nyaralásról :) M csak nagyon fáradt, mert előtte melózott, és 24 óra munka után  ne várjunk többet... Engem pedig elragadott a tekila hév...











Csomó időbe telt, míg elfogadtam, hogy tényleg szeret. Azt hiszem, még nincs két hónapja...
Soha nem mondtam, hogy nem sérült a lelkivilágom...

Nincsenek megjegyzések: