Hazajöttem, vidékre. Pest, az egyedüllét, meg a dologtalanság megártott. Megint előjött a kényszerevésem. Van, mikor csak csokit, de van, amikor mindent, amit megkívánok. Bár csak napjában 3-szor eszem, (minimum) az egyik étkezésem minden eleme a junk-food kategóriába tartozik. És irdatlan mennyiség, mint ahogy azt tegnap is leírtam... És persze tudom, miért: mert napközben egyedül vagyok, és szomorú vagyok, mert egyedül vagyok és mert nincs munkám, és mert lehet, hogy pont a diploma az, ami miatt egy csomó helyre nem hívnak be. De hogyan értethetem meg egy önéletrajzon keresztül, hogy részemről a diploma csak egy tévedés volt...
Szóval csak eszem és eszem és eszem. Közben pedig végig tisztában vagyok vele, hogy milyen hihetetlenül kövér lennék, ha még áprilisban nem kezdtem volna el kondiba járni. Mostmár azt sem. Csak ücsörgök. Vagy járom a várost, bámulva az üzletek ajtajait, hátha keresnek eladót, pultost, akármit.
És napi nem tudom, mennyi időn keresztül szidom magam, amiért eljöttem az Eurostarsból... Mert akkor puhány voltam... és blablabla...
Egyszerre önutálat, önsajnálat.
M-mel meg: megint nem tartom magam kifejezetten kívánatosnak, és amíg undorodok magamtól... hát igen. Úgy érzem, inkább szoros ölelésekre van most szükségem, meg hogy összebújjunk... de majd... majd...
Ezért jöttem haza: össze kell szedjem magam, kipihenni magam. Itt van társaságom, de ha kell, akkor el is vonulhatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése