Feszültséglevezet.

• P-vel tegnap megint olyan dolgot csináltunk, amit már régen: ezt válykálásnak nevezzük: amikor mélyen válykálunk egymás lelkivilágában és kölcsönösen elbizonytalanítjuk egymást, majd rájövök, hogy én kezdtem, már megint PMS hülyeség, már megint a legrosszabbkor (congratulations magamnak... alkalmassági előtt 4 nappal elcseszni a hangulatát. Ehhez érzék kell). Utána próbáltam nyugtatgatni, mert tudom, hogy furcsa, azt is, hogy a közelgő alkalmassági miatt és azért, mert már most elkönyvelte, hogy nem fog sikerülni, pedig sokkal jobb erőnlétben van, mint tavaly ilyenkor, mert nem csak edzegetett itt-ott, hanem 2-3 hete elég komoly fizikai munkákat is csinál mellé, nem beszélve a sok famunkáról, stb. Szóval elrontottam a hangulatát. De épp kereken kimondtam, hogy mit gondolok: jöjjön le, sokkal jobb lesz, majd eszik egy csomó finom sütit, meg finom ebédet, meg majd én ellazítom, meg minden. Végülis igazam lett. Lejött. Az egésznek nem volt semmi szerelmes együttlét célzata, ekkora feszültség mellett 2 óra együtt úgy, hogy még egy igazi húsvéti ebédet is meg kell enni... Szóval... Jött Kuni, őt bevittük Szekszárdra, délre értünk haza, 1-re jött Mama, P 2 után pár perccel már ment és 1 és 2 között lényegében csak ettünk. Dél és egy között... na, ezt mindenkinek a képzeletére bízom, + még társasoztunk is:D A célomat elértem:D
  
• Holnap megyek vissza Pestre. Olyan izé volt ez a hét. Voltam Munyuval meg Hugival meg Greggel inni, stb. Mostmár megint érzem, mit hagytam itt, amikor Pestre mentem. Bár igazából nagyon kevés olyan ember van, akik miatt sajnálom. Ott fenn szabadabb vagyok. Bár... semmi nem pótolhatja a Kilátónál érzett becsiccsentett, alteros, lágyszellős, Munyus-Hugis szabadságérzetet:) Sok dolog van, ami megköt. Sajnálom is, de másrészről egyáltalán nem.
  
• Megvan a nyári stílusom. Lehet, hogy már írtam. Na, mindegy, az ezt szemléltető pár ruhadarabot P-nek is prezentáltam (még csütörtökön). Először annyit mondott, hogy "pöpec". Én meg megijedtem, hogy most mivan. De ahogy az után reagált rá, hogy kettesben maradtunk... Hm:P
• Még szépnek tűnik az idő. Kéne menni futni. De komolyan. A pingvin azt hivatott bemutatni, hogy milyen lenne az arckifejezésem hasonló méretű úszógumival a derekamon (remélem, értitek, miről beszélek... és jelenleg közel állok hozzá...)