Most lehet, hogy a bejegyzésem is olyan vegyes, kissé érthetetlen lesz. Sírnék, mostmár tényleg örömömben és bánatomban. Melyikkel kezdjem? A jó hírrel, vagy a rosszal?
Kezdem a rosszal. Mert nálam így kezdődött. P-nek nem sikerült az alkalmassági. Nem tudok semmit. Egyik percben még éreztem, hogy valahol közel van. Majd jött az sms tőle, minden olyan távolra került. Legfőképp ő. Csak ennyit írtam vissza: "Sajnálom. Szeretlek." Majd megpróbáltam felhívni, de érthetően nem vette fel. Csak sejtem, hogy mit érezhet, csak gondolom, milyen gondolatok mehetnek a fejében. De azt, hogy hol van, mit csinál... Azt nem tudom. Én úgy érzem, hogy vele kéne lennem, mert nem zárhatja magába, amit gondol, mert megint teljesen befordul. Ő azt mondta, időre van szüksége. A lényeg, hogy kb 10 centi közelségben van a telefonom, hogy ha kellek, azonnal lehessek. Nem tudok mást leírni, csak a saját érzéseimet. Mert az övét nem írhatom le ide mindenkinek, és csak sejtem, hogy mit érezhet. Ha... Ha beszélnénk.. Igazából ide nem telefon kell. Hanem ő, van én kellenék oda, hogy ölelgessem és hogy elmondhassa, mit érez. Így gondolom.
Jöjjön a jó hír. Most olvastam el csibike blogját. Majd az újat, az úgymond babavárót. Mindjárt sírok. Csibikére nagy Terézanyu fanatizmusomban figyeltem fel. Kéki Kata (szóval lényegében Rácz Zsuzsa) írásmódjának legjobb vonásait véltem felfedezni benne, persze ez Kéki Katától teljesen független, tisztán érződik, hogy egyéniségének része. Egyszer elkezdtem olvasni az első bejegyzéstől, de sehogy nem sikerült a jelenig eljutnom. Minden esetre van neki egy Ő, aki férfije. Olyan, aki mindenre képes érte, szóval na. Igazán harmonikusnak tűnik a kapcsolatuk, szerintem az is. Már hónapok óta erre a hírre vártam, és a babaváró blogját olvasva picit el is pityeredtem.
Na, meg persze továbbvittem a gondolatot. Február környékén egy (viszonylag) titkos kis "fogadalom" után rengeteg beszélgettünk a közös jövőről. Áhh... mindegy.
Most megint újra kell értelmeznie mindent. Nem zaklatom ma már. Tudattam vele, hogy még mindig ugyanúgy hiszek benne, mellette állok, stb. Többet nem tehetek. Remélem, mégsem lőttem túl a célon.
Kezdem a rosszal. Mert nálam így kezdődött. P-nek nem sikerült az alkalmassági. Nem tudok semmit. Egyik percben még éreztem, hogy valahol közel van. Majd jött az sms tőle, minden olyan távolra került. Legfőképp ő. Csak ennyit írtam vissza: "Sajnálom. Szeretlek." Majd megpróbáltam felhívni, de érthetően nem vette fel. Csak sejtem, hogy mit érezhet, csak gondolom, milyen gondolatok mehetnek a fejében. De azt, hogy hol van, mit csinál... Azt nem tudom. Én úgy érzem, hogy vele kéne lennem, mert nem zárhatja magába, amit gondol, mert megint teljesen befordul. Ő azt mondta, időre van szüksége. A lényeg, hogy kb 10 centi közelségben van a telefonom, hogy ha kellek, azonnal lehessek. Nem tudok mást leírni, csak a saját érzéseimet. Mert az övét nem írhatom le ide mindenkinek, és csak sejtem, hogy mit érezhet. Ha... Ha beszélnénk.. Igazából ide nem telefon kell. Hanem ő, van én kellenék oda, hogy ölelgessem és hogy elmondhassa, mit érez. Így gondolom.
Jöjjön a jó hír. Most olvastam el csibike blogját. Majd az újat, az úgymond babavárót. Mindjárt sírok. Csibikére nagy Terézanyu fanatizmusomban figyeltem fel. Kéki Kata (szóval lényegében Rácz Zsuzsa) írásmódjának legjobb vonásait véltem felfedezni benne, persze ez Kéki Katától teljesen független, tisztán érződik, hogy egyéniségének része. Egyszer elkezdtem olvasni az első bejegyzéstől, de sehogy nem sikerült a jelenig eljutnom. Minden esetre van neki egy Ő, aki férfije. Olyan, aki mindenre képes érte, szóval na. Igazán harmonikusnak tűnik a kapcsolatuk, szerintem az is. Már hónapok óta erre a hírre vártam, és a babaváró blogját olvasva picit el is pityeredtem.
Na, meg persze továbbvittem a gondolatot. Február környékén egy (viszonylag) titkos kis "fogadalom" után rengeteg beszélgettünk a közös jövőről. Áhh... mindegy.
Most megint újra kell értelmeznie mindent. Nem zaklatom ma már. Tudattam vele, hogy még mindig ugyanúgy hiszek benne, mellette állok, stb. Többet nem tehetek. Remélem, mégsem lőttem túl a célon.
5 megjegyzés:
Szegény P... de még jelentkezhet máskor, nem? Nem lesz valami pótakármicsoda vagy ilyesmi?
Nem. Majd jövőre:S
Én is sajnálom, h nem jött neki össze. :( Biztosan össze van most törve...
A másik témához: annyira csodálatos dolog, amikor egy "ismeretlen" öröme ennyire boldoggá tesz :)
jövőre sem késő :) csak egy év :) fel a fejjel!
Ejjj, te lány, nem szabad sírni és főleg nem szabad ilyen szépet írni, mert akkor nekem is kicsordul a könnyem... :) Meghatottak a szavaid, köszönöm őket.
A jövő meg... Nagyon fiatal vagy még, szinte előtted van az egész élet :)
Megjegyzés küldése