2009. május 16., szombat

AZ előbb írtam egy hosszút, de privátoltam, mert mégsem akarom, hog izé...

(részletekben)
... csak azt bánom, hogy pont ott, pont akkor, pont olyan állapotban és pont azokkal a szavakkal mondtam el...

... újra azt a szánalmas, undorító lényt látom magamban, mint akit 6 éve eltemettem...

... tudom, hogy egy bizonyos szinten igazam van....

...a többség szerint én vagyok a hülye...

...nekem hiányzott az, hogy a száraz tények mellé becsempész valami kis célzást, hogy igen, ő továbbra is mindent megtesz azért, hogy együtt maradjunk...

... szégyellem, ahogy viselkedtem, szégyellem, ahogy most is, szégyellem, hogy az egész szövegemben az a lényeg, amikor mondtam és nem az, amit. Szégyellem, hogy most megint csak nekem kell vezekelnem, és bebizonyítanom, hogy nem vagyok rossz. Szégyellem, hogy azért várnám, hogy igazat adjon...

... másra nem volt jó a szerdai alakításom, minthogy megszégyenítsem magam magam előtt, kiakasszam, elbizonytalanítsam őt, és hogy még biztosabb legyek benne: bármerre járok, az emberek rajtam röhögnek...

...szeretném megbeszélni vele, de azt hiszem, nincs jogom hozzá. És nem sírhatok és nem és nem és nem...

/Szeretem, ő is szeret. Az elmúlt pár héten nagyon érzékeny voltam. Sokat sírtam+a szerdai alakításom eléggé megviselte a kapcsolatunkat. Bár a gyűrűt egy hete nem hordom, mert eltörött - bizsu - mégis fáj a hiánya... a tudat, hogy ha egyben lenne, akkor sem hordhatnám. Nem... őt nem veszítettem el. Azt hiszem, egyelőre csak magamat.../




"Meg kell magad erőltetni, jókedvűnek kell most lenni.
Át kell magad rágnod rajta, át kell rajta magad látni.
Át kell kicsit lényegülni, máshogyan kell hozzáállni,
fel kell vállalnod magad és kész, ezt be kell most vállalni!

Lehet kezdeni ásni, lefelé orientálódni.
Lehet kezdeni várni, hogy el fognak teleportálni.
Nem fog tudni megoldódni, olyan nagy lesz az iram.
És nagyjából kirajzolódott már hogy hol mitől mi van."
/Kaukázus - Pingvin/

Nincsenek megjegyzések: