Hétvége.

Nem mondom, hogy egy percig sem kellett erőlködnöm, hogy jó kedvem legyen, amikor odaérek. Azt hiszem, Munyu és Hugi látták rajtam, hogy nem vagyok valami fényes kedvemben. Azt hiszem, ők tényleg megértettek és nem kellett annyira hülyén éreznem magam. Ők nem úgy kezeltek, mint akinek mindig mindent a szájába kell rágni, stb. Amíg velük nem beszéltem, teljesen ez volt az érzésem. Nem tudom... számomra egyértelmű dolgok miatt éreztem hülyén magam. Mert számomra nem meghívás, ha valaki közli, hova megy bulizni és számomra nem fontosságkifejezés és nem igénykifejezés (a további jelenlétemre) az, ha olyan tényeket közölnek, amik lényegében arra utalnak, hogy milyen kevés ideje lesz... Vagy szerintem ebben az esetben senki ne jöjjön nekem azzal, hogy nem hallgatom végig, amikor pont azon buktam ki, hogy ő elhallgattatott... Mindegy. Lezárom és senki oktatását, stb. nem vagyok hajlandó végighallgatni. Ugyanis teljesen higgadtan átbeszéltük. Megbeszéltünk mindent, megértettem. Azt hiszem, kezd helyreállni a régi rend. Pl.: nem bőgtem ezen a hétvégén. Bár feszült voltam. Az elején még miatta, de nem csak...
Ma volt a tárgyalás... Kérdés: hogy lehet úgy elesni, hogy a jobb oldalon felül esik ki gyökerestül egy fog, egy másik a gyökerénél kettétörik és a bal szemöldöke felreped? Ja, és az orrának meg nem lett semmi baja. Nekem ez magas, valaki mégis ezt próbálta beadni. Meg ha elesett volna, akkor miért jelentett volna fel egy tök idegen embert és miért tud róla pontos személyleírást adni 4 órával később? Igaz, egy ismeretlen ember miért ver meg egy másikat? De ilyet láttunk és durvábbat is: késelés, pl. Áhh:S
Elkezdődött a vizsgaidőszak... Eddig még semmit nem érzek belőle:D