Szerelem.

Leges-legelőször: 13 hónap <3

Imádom, ahogy telik az idő:) Jó érzés. Érzem magamon a változásokat. PL. nagy nehezen leküzdöttem azt a parámat, hogy lapos talpú csizmában hosszúnak tűnik a lábfejem… már-már mint a bohócok lábfeje (akiket kifejezetten nem szeretek, pláne Stephen King AZ című könyvéből készült film megnézése után…). És vettem egy gyönyörű, szürke, kb. 0,7cm talpvastagságú csizmát. Kellett. Tavaly tél óta sikerült felszednem pár kilót (így anyáméktól már nem azt hallom, hogy ne fogyjak tovább, hanem hogy ne vastagodjak, meg nehogy átessek a ló másik oldalára…), emiatt egyrészt nem olyan kényelmes a 38-as csizmám, másrészt fáj is benne a lábam, mivel magas sarkú… de majd picit fogyok, és az is jó lesz…

Jó is, hogy vettem, mert megint sikerült felfáznom. Ennek vastagabb a talpa a többinél, és a hozzá vásárolt gyapjú talpbetétnek köszönhetően még jobban fog melegíteni. Kell is… Ma sajnálattal tapasztaltam, hogy csak mérsékelten vízálló, de ennek tudatában már jobban elleszünk. Én és a csizma.

És azért is jó, mert leesett az első hó, amit egy-két helyen eső követett. Nálunk, itt a 22. kerben, a Camponával szemben ezt az teszi még csodálatosabbá, hogy a kollégium előtti járdát a buszmegállóig bezárólag feltúrták. Lucskos, sáros és különben is… veszélyes, mert ha el akarok jutni koliig, kis részt az úton kell menni. IMÁDOM XD

Ennek ma nagyon nem örültem. Nem-örömöm kezdőpontja pedig az volt, hogy el kellett indulni otthonról. Fura, hogy ezt írom, okt 16 óta nem volt olyan, hogy szerettem volna otthon lenni. De most M is velem volt. Összebújós, romantikázós hétvége volt. Tetszett. És neki is. Persze voltak tipikus húzásaink. Pl. lekéstük pénteken a vonatot (miattam… ez is tipikus…), és 2 és fél órát kellett várni a következőre. Ez viszont azért volt pozitív, mert Zs akkorra ért Szekszárdra, és hazavitt minket. Mivel van saját kocsija… de erről talán már írtam isJ

Anya az esetek 98%-ban a szakdolgozatáról beszélt, meg a migrénjéről, akkor is, amikor én épp M-mel beszélgettem, vagy amikor a hetemről meséltem. De lassan már le kell adnia, úgyhogy akkor jönnek majd a tételek… mint téma. Várom ;)

Egyre türelmetlenebbül várom az összeköltöződést M-mel. Majd talán tavasszal. Addig mondjuk legyen munkája… Hülye étteremvezetőket nem értem… attól, hogy pályakezdő, még nem cselekvésképtelen…

Bár a szerelem szót adtam meg cím gyanánt, erről vajmi kevés szó fog esni. Mert… szerelmes vagyok, ez áthat bennem mindent, melegen tart, stb.

Mások szinte viccet csinálnak belőle azzal, hogy amikor elhagyja őket a párjuk, sírnak, hogy jaj, az ő életük szerelme, majd két hét múlva már mással készült közös képekkel pakolják tele a mindenféle közösségi oldalakat, teleírják az üzenőfalakat mindenféle jajjdeszeretlek hülyeséggel. Utálom, hogy ott élik szerelmi életüket, ahol mindenki látja. Egy nap után már közös képek, ha nincs, akkor összevágunk kettőt, de inkább legyen… Ez nem az az igazi…

Azt, hogy mi szerelem, azt könnyen fel lehet ismerni. És ha valakiben felismerem, akár fészb.-ról, akár a blogjából, akár hallomásból, akkor abban tisztelem ezt az érzést. És tudok neki örülni. Akárkiről legyen is szó… Akármennyire negatív figura az életemben, akármennyire közömbös. A fb-os ismerősök adatlapjának nézegetése legalábbis ezt a gondolatot támasztja alá bennem. Akárkiről legyen szó, ha egyetlen képből, képaláírásból, kommentből azt látom, hogy az szerelem, tudok örülni neki.

De mérges, ideges leszek abban a pillanatban, ha azt látom, valaki szerelemnek nevez valami érzelmet, és teletapétázza vele az egész oldalt, amikor az távolról sem az…

És ezzel nem vagyok egyedül.

(Bejegyzésem ezen részét Deto blogjának jelen bejegyzése ihlette…)