Elmaradt.

Előző héten sikerült 4 nap egyhuzamban dolgozni. Hétfőn zárásig voltam (negyed 1), kedden 11-ig, szerdán háromnegyed 11-ig, csütörtökön háromnegyed 1-ig. Pénteken pedig tortát sütöttem M-nek. Közben volt egy fél órás beszélgetésem öcsémmel. Azt hiszem, nemcsak nekem esik rosszul anya viselkedése. Meg azt hiszem, kijelenthetem: szüleink viselkedése. Hogy ez engem mennyire bánt, sajnos M buliján derült ki. Sorra ittam a feleseket, nem tudtam, miért, csak úgy jött. Majd berúgtam, sírva könyörögtem a tulajnak, hogy engedjen ki a kocsmából, majd kibukott belőlem ez az egész sérelem...

Apa igyekszik. Látom rajta. Csak valahogy képtelen megjegyezni a dolgaim. Még nem hangzott el tőle a kérdés, hogy milyen szakra járok, szóval ez pozitív.

De anya... szakdolgozatot írt, és csak arról tudott beszélni. Rosszul esett, hogy a legapróbb szakdolgozatos hülyesége is jobban érdekelte, mint pl. az, hogy másfél hete kedden bőgve hívtam fel, hogy felfáztam, rosszul vagyok tőle, stb. 2 mondatban leüvöltött, hogy miért nem mentem orvoshoz, 2 mondatban ajánlott mindenféle teákat, majd szakdolgozat blabla... Másnap orvoshoz mentem, akkor 1 mondatban reagált arra, amit a doki mondott, majd szakdolgozat... Azóta elfelejtette megkérdezni, hogy vagyok, jobb-e már, hatott-e a gyógyszer, stb.

Előző hétvégén M nálunk volt. Írtam is, hogy anya még előtte sem moderálta magát. Nem is tudom, emlékszik-e valamire abból, amiről beszélgettünk. Igazából abszolút nincs tekintettel másokra. Csak a saját hülyeségei érdeklik.

Izgalmas, hogy 2 nappal a szakdoga leadási határideje után (26-án kellett volna leadniuk, én 28-án néztem rá a dolgozatára) én világosítottam fel olyan alap formai követelményekről (amik formai követelmény címszó alatt első oldalon szerepeltek a követelmény-listában), hogy sorkizárttal kell írni, 12-es betűméret, másfeles sorköz. Hol él? Kb. fél éve dolgozott elvileg minden szabad idejében a szakdolgozatán, (vagyis túrt ki minket otthon a gép elől mindig, amikor hazajött a "hogy vagytok?", "milyen volt itthon?", stb. kérdések helyett "Majd engedj át, mert szeretnék jönni!") 1 éve biztosan elkezdett erről beszélni (Nehogymár az enyémről legyen egy kicsit is szó esetleg...), 1 éve biztosan veszi hozzá a könyveket. És erre késve adja le, és öcsémnek dicsekszik a 4000Ft-os pótdíjjal. Egy nappal azután pedig, hogy elküldte a végleges verziót a témavezetőjének, megint kitúrja öcsémet, mindenféle indokkal, vitába kezdenek. Apa beszáll a vitába, és szól öcsémnek, hogy engedje át, mert úgy néz ki, anyánk nem tud gép nélkül élni. És anyának áll feljebb.

Kb. másfél éve nyúz, hogy dolgozzak egyetem mellett, stb. Küldi a mindenféle hülye állásajánlatokat, amelyek közül egyik sem érdekel. Most végre van olyan munkám, amit hosszabb ideig is tudok csinálni, ami leköt, tetszik, és hát... ezt akartam. De persze szombaton megint küldött egy e-mail. Valami olyan hirdetés, amire már fél éve is azt mondtam, hogy nem érdekel. Most is. Van munkám. nem elég feltűnő?

Igazából öcsémmel olyanok kell legyünk, mint bátyánk. Min. 4,9-es átlag, ösztöndíj, köztársasági ösztöndíj, stb. Nekem mostanra olyan munkám kéne legyen, amivel ők dicsekedni tudnak. És olyan terveim, amiktől mindenki elájul. Ehhez képest egy moziban vagyok jegykezelő, álmom, hogy a következő évemet halaszthassam és cukrász lehessek, majd hogy feleségül menjek M-hez, gyerekeink legyenek, és normálisan, cukrászként élve keressem kenyerem.

Ő kb. azt szeretné, ha tv-ben dolgoznék, rádióban vagy valami komoly állásom lenne valami iskolában, vagy ha magyartanár lennék, ha ez, ha az. (Mert egy szakmával csak havi 100000-et lehet keresni, és ez izé-hozé... Tény, csak épp nem a cukrásszal...) És ha karrierista lennék. És stréber. Sajnálom, de szerintem egy magyar szakot csak akkor lehet végig szín ötösre teljesíteni, ha az ember megmondja a párjának, hogy pl. vizsgaidőszak előtt 2-héttel kezdjék el szüneteltetni a kapcsolatot egészen vizsgaidőszak végéig, mert neki nincs ideje kapcsolatra. Nem azért, mert nehéz. Hanem mert annyit kell olvasni, azokról annyi mindent kell tudni, bemagolni, beseggelni, esetleg saját véleményt alkotni róluk, hogy szerintem semmi idő nem maradna ÉLNI. Engem meg hagyjanak békén, nem kitűnő tanuló akarok lenni, nem stréber, hanem ember. ÉS! Ne várják el tőlem az 5,0-ás átlagot úgy, hogy közben a meló is ELVÁRÁS! Tőlük nekem.

Szóval berúgtam, kiakadtam. És megállapítottam azt is, hogy nem szeretem a megcsalásokat. Bár az én sebeim már begyógyultak, a "hegek" még mindig érzékenyek, és minden megcsalás, ami a környezetemben van, egy újabb karcolás rajtuk. És fáj. És legutoljára bátyámról tudtam meg: nagyon valószínű, hogy megcsalta Ildikót... nem egyszer. Pont ő. Aki mindig precíz, pontos, tévedhetetlen. És nem ismeri be. Pont ő, akit mindenek felett őszintének hittem.

És folyamatosan vannak ezek a törések az életemben. Kisebb-nagyobbak... És mire az egyiken túl lennék, jön egy újabb. Anyám tavaly decemberben mérte rám az egyik legütősebb csapását... Nem írtam róla, vagy ha írtam, nem tettem közzé, de M látta, mert ott volt mellettem, szóval látta, hogy annyira bőgök, hogy nem kapok levegőt...

Mindegy. M azt mondta, hogy majd megbeszéljük ezeket a dolgokat. Sok mondanivalóm lett volna. Ennél több. De hétvégén ez elmaradt. Pótolni kell...