Fogyókúra.

Háth, a cím után lehet dobálni, de csak almával, citrommal, naranccsal meg ilyenekkel. Mert én bizony egy kisebb diétába kezdek a mai nappal. A mondás úgy tartja (vagy valahogy úgy), hogy ha az ember (lánya) egészséges párkapcsolatban él, a jó közérzet és a biztonságérzet hatására képes elhagyni magát, és felszedni pár kilót. Jelentem, velem ez történt. Már régóta éreztem, pl.:

• a fenekemnél csak úgy kiszakadt egyik farmerom (tény, hogy 5-6 éve hordom, szóval anyaggyengeség is lehet, de akkor is...)
• egy másik nadrágom (ami a 8 hónappal ezelőtti vékony korszakomban tök jól állt) egyik gombja csak úgy gondolt egyet, és lerepült... valószínű szétfeszítette a hasam...
• a fölsőim nagy része mutat némi felesleget belőlem... és ahogy simul, látszik, ahogy a nadrág dereka bevág...
• egyik nadrágom már fel sem tudom venni...
• a nyaralós és az Ojszi szülinapi bulis képeken ducibb vagyok, mint talán valaha is voltam.

És mindemellett, ami a dolgok betetőzése volt: tegnap Munyu barátnőm szalagtűzőjére kerestem magamnak ruhát (am. csak egy egyszerű szürke tunikát fekete leggingsszel...), és a próbafülke agyon volt tükrözve. Akkor szembesültem úgy igazán A VALÓSÁGGAL! Bizony elég sok felesleg van rajtam... tenni kell valamit.

Első tippem az volt, hogy megcsinálom anya 13 napos diétáját. Rajta is látványosan sokat segített, és elmondása szerint a közérzete is jobb lett. Csak hát... tegnap ugye 14. volt, ma 15. Ha ma elkezdtem volna, akkor pont bele esett volna a karácsony, amikor egyfolytában hallgathattam volna, hogy fogyókúrázni otthon kell, nem vendégségben, a sütés az én reszortom, és hétvégén a már említett szalagtűző, ami nem lesz alkoholmentes. Az alkohol pedig tiltólistán van... Így hát abban állapodtam meg magammal, hogy ezt talán majd január elején.

Addig pedig annyit teszek, hogy amennyire tudom, kerülöm a cukrot és sok zöld teát iszom, valamint minden étkezés előtt bedobok egy pohár almaecetes vizet. Az almaecet csodájáról még tavaly nyáron olvastam először... teljesen véletlenül. De akkor a környezetem épp azon aggódott, hogy itt meg ott kilátszik olyan csont, aminek normáls esetben lehet, hogy nem kéne, meg hogy elfogyok, meg lóg rajtam minden nadrágom, stb. Most viszont rászántam magam, és vettem egy üveggel.

Persze megpróbálhatnám elfogadni magam. De anyámék már 10 éves koromban is osztottak, hogy kövér vagyok, és annak is láttam magam, az is voltam. Valahogy sikerült abból leadnom kicsit, majd 2008-2009-es évben elértem az álomsúlyom, 54 kiló. És én akkor jól éreztem magam. Akkor el tudtam fogadni a külsőm. De most, közel 10 kilóvan több vagyok. Egyszerűen nem megy. Hónapok óta mást sem csinálok, mint próbálom elhitetni magammal, hogy így is jól nézek ki. De nem... magamnak nem felelek meg. Az, amit a tükörben látok nem az, amit lelki szemeimmel.

És nyugi, M így is szeret, és ezt nem győzi hangoztatni. De látja rajtam (pár hete egyszer kiakadtam...), hogy nem érzem jól így magam a bőrömben, és támogat.

Szóval a tervem decemberre az, hogy almaecetes vizet fogok inni és csökkentem a cukorfogyasztásom. Mindemellett eljárok majd úszni, januártól pedig már tényleg jelentkezek a konditerembe.