Nem tudok mit kezdeni a blogommal. Bár a technika mestere, ördöge, akármi úgy véli, hogy ne posztoljak, mert ezt a bejegyzést most harmadszorra kezdem. Mindegy, ügyes leszek. Utoljára decemberben post-oltam, azóta április lett. Nem hirtelen, nem eseménytelenül, szóval jöjjön pár random dolog az eddigiekről:
- januárban megcsináltam a 13napos diétát, mert a mérleg által mutatott 66 kilótól hízónak éreztem magam. durva az önkritikám, de ez van. az után 58-59-et mutatott a mérleg, most egy ideje 60 vagyok. yeah.
- voltam Ági szülinapi buliján január végén az új alakommal és az új hajammal, új ruhámmal, a hercegem természetesen velem volt. ittunk sokmindent, táncoltunk, jó volt:)
- februárban volt anya diplomaosztója, ami előtt sikeresen reccsent egyet a térde. diplomaosztó után elmentünk vele balesetire. márc. 8-án műtötték.
- márciusban M-nek még mindig nem volt munkája, ugye szeptember óta, ami a kapcsolatunkon is érződött. egyre laposabbá vált...
- ... mígnem jött a márc. 26-i hónapforduló, amikor ő épp megbeszélésen volt, én meg találtam pár izgalmasságot a gépén, ami után két út állt: vagy kinyírja a kapcsolatunkat, vagy sikerül megbeszélni, és hosszan tartó lendületet ad a dolgoknak. A "B" version jött be. Közben pedig még munkába is állt, szóval minden ok...
- ... bár ennek kapcsán csináltam valamit, amiről utólag úgy vélem, jól tettem, és itt volt az ideje. Az M gépén találtak után kb első reakcióm az volt, hogy felvettem a kapcsolatot P-vel. Nem tudtam, mi vezérel, nem akartam féltékennyé tenni M-et vagy lefeküdni P-vel (ahogy ezt Zsú gondolta, amikor elmondtam neki, hogy találkozni fogunk). Egyszerűen mindennek megvan a maga ideje, ennek 2 hete volt. 4-5 órát bizotsan beszélgettünk, közben söröztünk. Az egésznek a végére tisztán láttam, hogy ez miért kellett: régóta éreztem magamban, hogy nem tartogathatom ezt a haragot, keserűséget, mindent így magamban, de nem tudom, hogyan engedjem el. Az M-mel való veszekedés után annyira zavaros lett minden, hogy rendet akartam tenni, de ha bennem van ez a sok negatív dolog, nem mehet. Szóval beszélgettünk, azt hiszem, ő megértett engem, én megértettem őt, felfogtam a dolgokat, és kívülállóként láttam a régi dolgokat. Igazából rengeteget meséltem M-ről, a terveinkről, meg minden. Ő pedig mosolygott. Ezen meglepődtem, de nyilván kicsit annak is örült, hogy a sok szarral, amit velem megcsinált, nem rontott el bennem mindent.
A beszélgetés után írtam neki, hogy igazából nem akarok tőle ennél többet. Elég a tudat, hogy már nem akarom felgyújtani, nem akarom, hogy barátok legyünk, semmi. Most könnyebbnek érzem magam. Nem tudok haragudni, hosszabb távon nagyon nem. És nem is akarok. - M-mel kapcsolatban: rengeteget beszélünk a közös jövőről, tele vagyunk tervekkel, vágyakkal. Néha még újjáélednek a kételyek, gyanúk, gondolatok, amik egy hónappal ezelőtt leptek el. Néha még felvetődnek kérdések, de inkább nem foglalkozom velük. Én akkor este, a nagy veszekedés során elmondtam neki, mi bánt, ő pedig megértette.
- Munka: na igen, az életem M&M's... M-é és a munkáé. Az egyetemet offolom, vagy mi. Az órákat kihagyom, vizsgákra nem megyek be, stb. Jelentkeztem cukrászatra. Ha megvan, az egyetemet hagyom szeptembertől... Ha nincs? Asszem, elég pesti sulit fogok megjelölni, hogy legyen akármi.De az egyetemet utálom, és nincs értelme még egy évet elverni rá...
- Szóval munka: még mindig allee, cinema city. Imádom. Szeretem a munkatársakat, a filmeket, a mozit, mindent. Maradjon is így.
- M: úgy néz ki, pár hónap, és összeköltözünk. Remélem, nyáron valamikor sikerül összehozni. Az egy olyan rész lesz, amikor majd úgy érzem, célba értem. Így is minden lehetséges időt vele töltök. Most úgy dolgozik, hogy 2 nap van 9-24-ig, utána van egy szabadnapja. A második munkanapján este találkozni szoktunk, a szabadnapot együtt töltjük (ha dolgozom, akkor értelemszerűen munkakezdésig, esetleg munka után is...), majd másnap reggel elkísérem egy darabon munkára, és én is megyek a dolgomra. Jó csapat vagyunk. Mivel mindketten dolgozunk (én heti kb. 4 napot), és én akkor kelek, amikor indul otthonról, és akkor fekszem, amikor ő, elég fáradtak vagyunk estére (a fenét este, 2re szoktunk kb. hazaérni), általában délig alszunk. De jó ez...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése