Leszokóban.

Több dologról is leszokóban vagyok:

• a lustaságról
• a túlzott költekezésről
• a gyanakvásról
• a hülye álmaimról
• és a dohányzásról (jah, mert "szívom és fújom, a füst meg száll..." immáron 6 éve. jah, és M-mel...)

Ez a közös leszokósdi ez nem az én műfajom. Nem azért, mert én nem bírom, meg mert gyenge vagyok. Próbáltam már mással, máskor, más okokból, és tudom, hogy az lesz az új paranoiám, hogy rágyújt. Vagy hogy épp jelenleg is dohányzik. És amikor kiderül, hogy igazam van, mindig úgy viselkedek, mintha kb. féltékeny lennék... Aztán egy idő után ilyen reakció mellett ki akarná nekem bevallani, hogy dohányzott (gondolom én, hogy a békesség kedvéért inkább elhallgatják...), a paranoiám fokozódik és előbb-utóbb visszaszokok. Ezek voltak az M előtti páros-leszokós dolgaim. M meg ugye teljesen más. És ehhez a leszokós dologhoz is máshogy kéne hozzáállnom emiatt... Talán nem segített sokat, hogy mielőtt elhatároztuk, azelőtt 3-4 nappal még arról beszélt, hogy mennyire szeret dohányozni... Mert nekem amúgy tök mindegy jelenleg, hogy dohányzunk-e vagy sem (mert ugye együtt mindent könnyebb...), csak akkor legyen az. Mert ha nem dohányzunk, akkor ne gyújtson rá, ne gyújtsunk rá, mert én pl. Zsúval azért dohányoztam múlt héten csütörtökön, mert tudtam, hogy M addig a leszokósdi elkezdése óta 4 szálat szívott el. És az lenne a legjobb visszatartó erő, hogy "Ha ő kibírja, akkor nekem is megy!", meg "Nem gyújtok rá, mert megegyeztünk...". De az egyezségünket nem tartja be, bár nem szívott el az elmúlt két hétben annyit mint máskor 2-3nap alatt, szóval pozitív, de a megfelelő visszatartó erő az lenne, ha látnám rajta, hogy 0... De amikor elhatároztuk, ő már aznap este rágyújtott, mert anyujával paprikapálinkát ittak...
A hülye álmaimról azt hittem, eltűntek, most viszont másfajták jöttek elő. Elmesélem:
1.: Valahol a Balatonnál nyaraltunk, egy elég puccos házba, ahol (a puccosság ellenére) a nappalit és az étkezőt összekötő folyosón egy rongyszőnyeg volt. A vízhez igyekeztem (ami mint minden Balatonos álmomban, úgy most is fenyegető, kietlen, folyékony sivatagnak tűnt). Azonban megbotlottam a szőnyegben, és a nappalit teleszórtam valamivel. Azt nem tudom, mi volt az, de később, amikor nekiálltam feltakarítani láttam, hogy minden tele van kosszal. A takarítás nagyon sok ideig tartott, közben szememmel M-et kerestem, hogy hol lehet, és már nagyon ideges voltam, hogy egyedül hagyott, és én folyamatosan dolgozok, próbálom ezt eltűntetni, ő meg fene se tudja, hol van. Majd miután végeztem, és pár ember a szemem láttára fulladt bele majdnem a vízbe, megjelent M. Azt állította, hogy munka ügyben volt itt-ott kocsmákban. Aztán megjelent valami iszonyat ronda nő, akiről közölte, hogy mostantól vele van. Jelzem, nem az álmom vége kavart fel, hanem az az érzés, ami végigkísérte az álmom: kétségbeesés, meg hogy szükségem van rá, ő meg eltűnt.
2. álom: Le kell tennem egy vizsgát, de nincs hallgatói jogviszonyom, ezért egyik MA-s szaktársam, B. Andi helyett megyek el. Már a terembe való belépésnél elrontom és a saját nevem mondom, a nő alig akar beengedni. Az adatlap-kitöltő résznél Zsútól kérem a lány címét, stb. A kérdések a vendéglátással kapcsolatosak, de inkább tekinteném közvélemény-kutató kérdőívnek, mint rendes vizsgának. A teszt megkezdése előtt rájövök, hogy hiába tudok mindent, úgysem én kapom a bizonyítványt. Ezért elhatározom, hogy mindent elrontok. Furcsa egy teszt... Üvegek vannak az asztalon, kérdezik, hogy melyik a legjobb, az édes Törleyre 3-ast írok... A teszt után látom, hogy M vár, nekem viszont gyorsan át kell öltöznöm. Már nincs rajtam melltartó, amikor azt veszem észre, hogy egy olyan részén állok az épületnek, ahol csupa üvegek a falak, és mindenki lát. Két mozis munkatársam vállalja, hogy eltakar, de mind felém fordul, és engem néz, miközben öltözök. A következő pillanatban itthon szállok le a buszról, és közös barátnőnket hívom, hogy látta-e M-et. Ő mondta, hogy nézzem meg a Mekiben (ami szekszárdon van). A busz az orrom előtt ment el, ezért biciklivel vágtam neki az útnak. Az első komolyabb emelkedő tetején kétfelé ágazott az út. Az egyik New York egy pontjába, de oda csak azok mehetnek be, akik le tudják olvastatni a csuklójukba ültetett chipet, és akik kifizetik a vámot. Én a másik irányba indultam, ahol találkoztam M-mel. Ő épp bulit szervezett. Egy csajt hívott, akot "Kicsiké"-nek szólított, és engem nem hívott meg. Fuuu... De rossz volt felébredni. A stresszt leginkább szerintem megint az a vizsga okozta.
Az volt a legrosszabb mindkét álmomban, hogy M-et sehol sem találtam. Mostanában amúgy is be vagyok tojva, hogy szakítani fogunk... Vagy hogy szakít velem. Anyámmal élek, ami nem túl idilli, a családom szétszakadt, a műtét miatt nem tudtam dolgozni, ergo pénzem kevés... A suliba meg sok minden kell(ene). Viszonylag keveset tudok dolgozni, és októbertől már nem lehetek a CC Allee csapatának tagja, mert nem lesz aktív nappali képzésben való jogviszonyom... Mostanság ki vagyok bukva, ingerlékeny, hisztis vagyok, és ebből sok vita származott. Én pedig mindig attól félek, hogy megunja, és szakít velem. Ejhh :S Pedig amikor nincs vita, minden hihetetlen idilli, rózsaszín, szerelmes. Rózsát is kaptam, sárgát :) És picit tényleg eltávolodtunk egymástól, de szerintem lassan visszatérünk. Novemberben összeköltözünk, és akkor legalább abból nem lesz probléma, hogy a) nem tudok anyámmal élni, b) anyujával gyakran összevesznek - még ha nem is komoly, M nagyon gyakran nagyon ideges..., c) keveset találkozunk. Csak legyen már november...