2011. október 2., vasárnap

"Majd hívlak..."

Amikor M megy valahová, mindig beszélünk előtte. Ez aranyos tőle. Néha azonban egész nap furán érzem magam, mert úgy szokott elbúcsúzni: "Majd hívlak, ha végeztem/ Kijöttünk..." Ez vajon azt jelenti, hogy én ne hívjam? Kérdezném én tőle, de biztos mindig rossz a hangsúlyom, ha hasonló kérdést teszek fel, mert kicsit ingerülten szokott válaszolni. És valami olyasmit mondana, hogy ő nem mondott olyat, hogy ne hívjam. De ha hívnám, akkor úgy érezném, hogy zavarom. És ha ezt a zavarós érzést szóvá tenném, akkor amiatt válaszolna ingerültebben. Na mindegy, most ott tartok, hogy írtam neki sms-t másfél órája, amire jól nem válaszolt. Nagyon furán érzem magam.
Azért is, mert ő mindig felhív, amikor valami buliban vagyok. Minden egyes buliban hív. Akkor is, ha nőimmel vagyok, akikkel mondjuk másfél hónapja nem találkoztunk. Tegnap is hívott, amikor nagynénéméknél voltam a szülinapi bulin. Néha az az érzésem, hogy azért, mert nem bízik bennem. Vagy nem tudom. Nem lenne baj, hogy hív, ha fordított esetben nem ő szabályozná be, hogy mikor beszélünk. Nem hívogatnám 10percenként, nem kérnék számon semmit. Csak ne legyen az, hogy majd ha végez, akkor beszélünk. És ne érezném, amikor beszélünk, hogy zavarom. Most ez azért jött ki, mert még rengeteg mindenről akartam volna vele beszélni, amikor tök hirtelen megérkezett a buszmegállóba, ahol Janival találkozott.
Meg úgy keltem, hogy fél9 van, már egy órája biztos, hogy hazaért, és nem hívott. Háromnegyed 9kor hívott, amikor indult. Megy nálam a hiszti.hiszti, de jól esett volna.
És az is, ha gyakrabban mondaná, hogy hiányzom neki. Ajhh. Hülyevagyok...

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Túl sokat aggodalmaskodsz, ráadásul ok nélkül. Szeret téged! :)

zinajda írta...

tudom. tudom. tudom. csak hülye vagyok, no :D