2011. november 24., csütörtök

M egy hihetetlenül jó ember. Soha-soha-soha nem találkoztam még hozzá hasonlóval. Olyannal, aki ennyire kedves, türelmes, jóindulatú lenne. És akivel ennyire lenne közös hang. Most kb. ezt akartam csak leírni. Nem is fokozom, mert PMS anyó megint gyötörget, és a végén még elbőgöm magam a nagy meghatódottságban. Szerelmes vagyok :) NAGYON!
Amúgy járok egy helyre gyakorlatra. vagyis még próbanapozok, hogy megtudjuk, tudunk-e együtt dolgozni. Eddig nagyon kedvesek. Örülök ennek. Hozzám kell a türelem, és ma pl. egy mozdulattal széttörtem 6 db makrónt, de csak annyit kaptam, hogy jól van, semmi baj, és megmutatták, melyik sütőlemez hova való és hol mire kell figyelni. A habzsák lassacskán talán a barátom lesz.
Imádom ezt a sulit. Jó hely, van már egy csaj, akit barátomnak is nevezhetek. Örülök neki, és úgymond hálás is vagyok neki, hogy "befogadott". Beszélgetek én a többiekkel is, de jó érzés tudni, hogy van egy ember, aki szívesen kommunikál velem.
Elhatároztam amúgy, hogy majd írok minden cukrászsulis nap után valami ocsmányságot azokról, akik felhúztak. Pl malacpofájú és kutyafejű hülyeségeiről... De ez köcsögség lenne. Azonban úgy idegesítenek, hogy egy Chuck Norrisos körbepörőg-rúgással tudnám néha eltávolítani a fejszerkezetüket a helyükről. Az a gáz, hogy az idiótaságaikat a nagy többség kedveli, én kicsit - jólvanna, sokkal - zárkózottabb vagyok, ha bármelyikkel összevesznék, én "innám meg a levét". Mindegy... Remélem, 1-2 hónap, és lassan megismernek a többiek, és nem az lesz a gyakorlat nagy traumája, hogy nekem még mindig nincs rendes párom, akivel dolgozhatnék, mindig más és más. Múlt héten csalódtam abban, akivel dolgoztam. Gyönyörű dísztortákat süt, csodálatosak, díjakat nyert vele, gyakorlaton viszont képtelen volt a következőkre: a citromot rendesen kivágni a héjából, hogy használható legyen, a piskótakarikát rendesen kivágni a tortakarikából, és a tortát rendesen felvágni 3 lapra. Ez utóbbi kettőt azért nem én csináltam, mert próbáltam rendesen megcsinálni a megmaradt citromokat. Na mindegy, végülis ötöst kaptunk.
Oké, ahhoz képest, hogy M-ről akartam áradozni, elég hosszas és sokféle tartalmú bejegyzés lett.
Egy szó mint száz: imádom M-et!

1 megjegyzés:

deto írta...

Na, akkor ez így egyenesbe jövésnek tűnik, csak így tovább! :) És zsír, hogy ilyen normálisak a gyakhelyeden. :)