"jó nekem..."

Cukrásznak tanulok, mellette egyetemre járok és hivatalosan is visszatértem a Cinema City Allee jegykezelői táborába :) Szombaton és vasárnap dolgozom :)

M-mel megbeszéltem, hogy nem költözöm hozzájuk. Ő megértette.

Húsvét volt. Kis nosztalgia kapott el. Anno 2003. Húsvét. Hőemelkedésem volt, de mégis a locsolókat vártam, mert köztük volt valaki, aki nekem huhuhu-denagy szerelmem volt akkor. (bár visszatekintve ez nem volt annyira szerelem, mint most M-mel...) És jött, nagy csapattal, sok vödörrel. Bátyámmal fogtak, kivittek (annyira vinni épp nem kellett, kicsit kérettem magam, de szerintem még vigyorogtam is, ahogy), rám zúdítottak vagy 6-7 vödör vizet. Utána persze beteg lettem. De akkor úgy éreztem, megérte.

M: szeretném, ha megnyernénk a lottót, vennénk házat, feleségül venne, és családot alapíthatnánk... Na mindegy... Álmodozni szép dolog.

Szerintem ezt a nyarat gyakorlattal, munkával együtt Pesten töltöm. És talán jövőre cuccolok a Balatonhoz. Jobb lenne most, ha a nyári gyakorlatra fókuszálnék. Muszáj megcsinálnom.

És muszáj a balatoni meló is. Én annyira szeretném!!!

Ma megint sütök. A húsvéti termésem: Epres-csokis sajttorta, csokis képviselő, párizsikrémmel töltött néró teasüti, sajtkrémes fánkocskák, rákóczi-túrós. (És ez csak szombaton.... pénteken pizzát sütöttem, csütörtökön palacsintát...)

Ma pedig drága, egyetlen, imádott bátyám névnapja van. És tiramisut, képviselőfánkot rendelt. Öcsikém (aki szintén drága, egyetlen, imádott) jelezte, mennyire örülne egy kis tejszínkockának.

Én meg most sima kocka vagyok, 2 órája gép előtt... Áhh...

Találtam egy szimpi blogot blogolon. Kb hasonló problémák.

Tegnap este azon szenvedtem, milyen dagi vagyok (69-70 kg 162-163 cm-hez...). Ebben a szomorkodásomban megettem egy mogyorókrémes Tibicsokit... Gááááááz.

De már ajánlottak egy uszodát nekem, és találtam egy talán szimpi konditermet is.

Végre nem nyomaszt, hogy M családjához kell költöznöm.

Anyával is minden oké amúgy. Csak a blogja szerint meg van győződve arról, hogy a húsvéti találkánk alkalmával öcsémmel valami gáz dolgot mondtunk apáról. "... mert amit a gyerekektől hallottam, nem valami szívderítő". Ezt öcsémnek elmeséltem, szerinte semmi olyan nem volt, amiről anya ezt gondolhatta. Meg nem is nagyon említettünk semmit apáról. Az, hogy siettünk a kajával, aminek 11kor kezdtünk neki nem azért volt, mert apa 11:03kor hívott, hogy megérkezett értünk hanem azért, mert B-nek meccse volt, 11:40kor volt gyülekező zombin, a cuccai pedig otthon voltak. Anya biztos azt kombinálta ki, hogy apa azért jött ilyen korán, mert nem szereti, ha anyával vagyunk. Persze direkt felajánlotta, hogy hoz-visz minket, mert egyrészt olcsóbb, másrészt gyorsabb, így azért, hogy 11:40re otthon legyünk nem 10:30kor kell elindulni vagy korábban, és nem kell össze-vissza átszállásokkal bajlódni.

Apa amúgy örömködött, hogy beért 30 perc alatt Mamához... Én annyira nem, mert 11:20kor indultunk el Mamától és 11:42-kor hajtottunk fel a kocsifeljárónkra. Befele am. kb. 40 perc volt az út, amikor vitt minket. Én meg előtte pont azt álmodtam, hogy egyszercsak leszakadt a jobb kézfejem félig, és hogy bemutattak egy srácot, hogy tőle kapom majd a fél májat... Csak kicsit f*stam hazafele a kocsiban.

Voltunk tegnap Kajdacson egyik, majd Zombán másik nagynénémnél. Mindkettő jó volt.

Mára ennyike.