vállalni. M nem biztos, hogy akarna jönni, mármint ha lesz addig rendes munkája, de nekem rengeteg mindent kéne tanulnom cukrászkodásról, pörgésről, stb.
Furcsa álmom volt. Egyszercsak P-nél ébredtem, amikor kimentem a konyhába, anyukája ott ült, és mindketten meglepődtünk, hogy én ott vagyok. Egy kérdést már régóta fel akartam tenni neki álmom szerint, és el is beszélgettünk a témáról. A kérdés: miért utált engem annyira?
Talán ezt a kérdést mindenkinek feltehetném, és a válasz lehet, hogy ugyanaz lenne? Valami olyasmit mondott álmomban, hogy eleinte még bírt, mert akkor még lehetett látni rajtam, hogy ki vagyok, de idővel, ahogy egyre jobban alárendeltem magam a kapcsolatomnak, úgy vesztettem el egyre jobban önmagam. És hogy ezt találta annyira kiábrándítónak.
Furcsa nem? Azt ne firtassuk, hogy miért pont azzal beszélgettem, akivel, mert erre szerintem az életben nem jövök rá, de szerintem a lényeg nem is itt van. Inkább valahol ott, hogy a személyek, akik megjelennek álmomban, ugye az is az énem egyik kivetülése, szóval lényegében talán a tudatalattimmal kommunikáltam, és furcsa ezekre a dolgokra akkor gondolni, amikor napok óta ezen a balatonparti munkás dolgon agyalok.
Világ életemben mindig alárendeltem magam másoknak, és ebben az alárendeltségben éreztem jól magam. És szerettem ebben a szerepben vergődni, szenvedni, tetszelegni, és mások szemére vetni, hogy mennyi lemondással járt ez az egész, és hogy becsüljenek meg jobban. Na mindegy, ezt talán mások is észre vették...
Most szerintem itt az ideje kicsikét a saját lábamra állni, picit önállósodni. Nem szakítani akarok M-mel, dehogyis. Csak ez így nem lesz jó, mert 40 éves koromra kiábrándulok magamból... És a tudatalattim nem szeret engem, mert elnyomom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése