Nem tudom, hogy haladok. Mármint súlyleadással. 73 voltam, amikor elhatároztam, hogy na , edzőtermet keresünk, mert ez így nem jó. Függővé váltam :P szerintem 1 héttel később mértem magam. Akkor 70-et mutatott a mérleg. Azt tudom, hogy anno a 2009-es csajos nyaraláson nem ismertem fel, mennyire jól nézek ki 53-54 kilóval. Most is jól nézek ám ki. Csak jobban oda kell figyelnem, hogy ne liffegjenek mindenfele a kis hurkácskák (amiket amúgy még sosem tapasztaltam, hisz a maximális 75 kilómat egy hónapja értem el először).
Komoly dilemmába kerültem, azonban... Egy alkalmam maradt a 10-ből a BudaFitness-ben. Szeretek oda járni, de nagggyoooooon kicsi a terem. Van két futógép, két taposó, két bicikli és még vagy 5-6 gép, amiből csak egy. Nem panaszkodok, mert mindemellett nagyon olcsó, a 10 alkalmas, 3 hétig érvényes bérletem, diákkal 4100 Ft. De azért, mert kicsi, és mert kevés... nagyon kevés gép van, teljesen elbizonytalanodtam, hogy tényleg szeretnék-e hosszabbítani... máshol persze nem ennyire olcsó, nameg néznem kell a nyitvatartást is, mert pl. ami még jó lenne, az nevetségesen rövid ideig van nyitva.
Itt is az volt a baj, hogy hétvégén 9-től 17-ig van nyitva, én meg amióta lejárok, azóta hétvégén általában 11-től 18:00-ig dolgozom... reggel van kb. 1 órám lenn lenni... persze erősítésre elég, meg minden, de nem a legjobb a kihasználtsága egy olyan bérletnek így, ami korlátlan ideig vehető igénybe egy nap...
Na, most erre mondom azt, hogy igeeeeeeeen, ezt akarom... kicsit húzósabb az ára, de egy hónapig korlátlan alkalommal felhasználható, és van ellipszis tréner, meg ha jól láttam, kicsit több gép, nagyobb tér....
Olvasok pár fogyiblogot. Nem azért, hogy erőt merítsek, hanem azért, mert ők abban a hangulatban kezdik el a fogyást, mozgást, mindent, ami rám 1-2 hónappal ezelőtt volt jellemző: merő önutálat, önundor. Én rájöttem arra, hogy most csak annyit változtatok, hogy nem azzal fejezem ki a saját magam iránt érzett szeretetet (fúúúúúúú, ez kicsikét egós), hogy a kedvenc kajáimat tömöm magamba (még mindig van, hogy lecsúszik 1-2 kocka csoki, de akkor úgy alakítom a további étrendem, hogy ne legyen gáz), hanem úgy, hogy sokat mozgok: sok séta, edzőterem, itthon is mindig mozgok valamit.... És ez így sokkal jobb. Mára már szeretem magam, megtanultam elfogadni magam a hibáimmal együtt.
M támogat, mert látja a változásokat. Keskenyedek, de ez nem kilókban mutatkozik meg egyelőre, hanem centikben.... De mondjuk ha minden csokit-sütit-nasit eltenne a környezetemből, jobb lenne...
Anya: már hónapok óta magát ajnározza, hogy mennyire vékony, sose volt ennyire nagyon, nem gondolta volna, hogy közel 50hez nem a hízás lesz az ő súlyváltozása, blablabla... És ő azért mindent eszik, iszik, amit nekem nem szabad. És névnapomra epres milkát vett nekem, aminek egyik részét kidobtam.
Esténként sült krumplival kínál.... meg ilyenek. Fúúú, kicsit ki vagyok rá akadva.
Egyébként kedves... figyelmesnek abszolút nem mondanám, mert az internet még mindig 1000szer jobban leköti, mint én. És tegnap megint el kellett neki magyaráznom, hogy nem szeretem az egyetemet, és én nem a könyvtárban gubbasztó vagyok, hanem a sütő előtt álló, cukrász lányka. És erre persze mondta, hogy mekkora fricska lenne ez SzG-nek, hogy ő jól kib*szott velem, de én megcsinálom az MA-s diplomát. Mondtam neki, hogy nem fricskát akarok. Bakker, 23 vagyok. Nem áldozhatok éveket csak arra, hogy megbosszuljam valakin korábbi sérelmeim. Ideje kezdeni magammal valamit.
El akarok költözni. Őt az egyetem még mindig jobban érdekli. Sohasohasoha nem fogja megérteni. Nem értem, hogy lehetünk mi egy család tagja... ő még mindig egy általa formált képhez ragaszkodik. És iszonyat nehezen fogadja el - ha elfogadja - hogy én mit szeretnék. Nem tartja tiszteletben a döntéseim, cselekvéseim. Úgy érzem, neki úgy sosem vagyok jó, ahogy vagyok. Ő mindig valami többet szeretne... mert többet lát bennem. De hogy miért nem fogja fel, hogy cukrászként vagyok a legtöbb??????
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése