Azt hiszem, csütörtökön voltam utoljára kondiban. Azt volt az utolsó alkalom a BudaFitness-es bérletemből. Azt szerintem írtam, hogy kicsinek éreztem. Ezért napokon keresztül kerestem újat. Ma voltam egyben (MassFitness), ahonnan 40 perc után csalódottan mentem el. Egy csaj ebből 20 percet terpeszkedett egy lábtoló gépen, mindeközben mindenkivel beszélgetett és kb. 3 gyakorlatot csinált... Idegesítő volt.
Egy másik csávó otthagyta az izzadt trikóját egy gépen. Undorító.
A BF-ben azt szerettem, hogy minden gép egyszerű volt. Könnyen ki lehetett találni, mi hogy működik. De itt.... na mindegy, kérdezhettem volna, de annyira lekezelően tudnak néha beszélni az emberrel, hogy inkább nem próbálkoztam.
Holnap majd megnézek egy másikat, de ha ott is csalódnom kell, maradok a BF-ben.
De szerintem ez már jó lesz. Vagyis eleinte a BF és e között vacilláltam. Azért nem ez (MegaFitness) győzött, mert azt nem találtam meg elsőre xD
Kicsit sokat beszélek mostanában erről... De szeretem, hogy át tudom mozgatni magam. Jó érzés.
Bár ha belegondolok, legközelebb csütörtökön megyek, és akkor már veszek egyből bérletet is. Az a baj, hogy muszáj-muszáj mozogni. Vagyis nem baj... csak az, hogy a kondi pénzbe kerül, másfajta mozgást meg hamar megunok.
Meg akarok próbálkozni a kocogással. Kicsit félek tőle... biztos nem kéne...
Amúgy jól vagyok...
Anyák napja. Tesóim nevében is ajándékoztam. 3 szál tulipán, kis merci csoki, datolya, meg ilyen gesztenyealagút (rolád néven fut, de semmi köze nincs a roládhoz...) jégkrémdesszert. Sírva fakadt, meg hosszan megölelt, amit annyira nem szoktam szeretni... És szerintem a kicsit üres tekintetem meg is ijeszt. Én tudom, hogy megérdemli, mert rengeteget foglalkozik velünk, sok mindent megtett értünk, de még mindig úgy érzem, hogy a gúnyolódásai, a pofonok, verések, amiket kaptam, a szigor és az, hogy soha nem éreztem, hogy megbízhatok benne... szóval ez még mindig valahol éget...
Nagyon keserű vagyok, ha róla van szó... miért felejtek ilyen nehezen?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése