Meló.

Hát ugye egy ideje már megy ez a meló dolog. Lassan talán belejövök. 

Minden napra jut valami idegesség. A 4. napon pl az volt, hogy még mindig nem mehettem saját szobalánykocsival, hanem azzal, aki betanított. Már idegesített, hogy leolt, mert pl. kimosnám rendesen a kádat és porszívóznék...

5. nap egész jól ment, majd megismertem A-t, a gondnoknőt, akivel addig nem találkoztam. Szemembe azt mondta, hogy ügyes vagyok, Zsútól meg azt hallom vissza, hogy szerinte ne erőltessük ezt a szobalány dolgot, mert lassú vagyok. 

A 6. napom szabad volt, akkor moziban toltam az uccsó 8 órámat.

A 7. napon nem Eurostarsban voltam, hanem a Zenitben. Fura, milyen jók a képek neten, és mennyire nyomaszt az egész, ha ott vagy. Durva napot toltunk le, ketten 35-36 szobát, amiből elég soknak meg kellett lennie fél3-ra. Szépet száguldottunk.

A 8. napon megint EU-ban voltam, 17 szoba. 

A 9. napon megint 17 szoba, amiből 6 olyan volt, amiből elutaztak, szóval kb. kilincset is fényezünk. Egy ilyen szoba kitakarítása nálam 1 óra volt akkor, minimum 40 perc. Hát... fél 8kor végeztem. 

A 10. napon már csak 15 szoba, de legalább időre... sőt, még segítettem is másnak. 

Ma pedig 12 szoba. Nem értem, hogy lehet, hogy kettőt elvesznek tőlem másfél órával a munka vége előtt?! Meglett volna az, amit nekem kiosztottak, nem értem...

Meg nem is úsznék be annyira, ha nem telne el a meeting vagy akármi külső hülyeség miatt, hogy 40-50 perc eltelik a munkaidőből, mire felérek az első szobába... Egészen idegesítő....

Nem akarok sokáig itt lenni. Mondjuk majdnem 2 hét alatt annyit fogytam, hogy M totálisan meglepődött.

De a combomon össze-vissza mindenféle hajszálerek elpattantak, ezért olyan vagyok, mint egy zsiráf... világos alapon barna foltok.

A csuklóm 1 pihinap után is fáj, és általában alig birok talpon lenni, annyira rossz a lábamnak... áhh...

Meg nagyon félek attól, hogy esetleg nem tesz jót a barátságunknak Zsúval ez a főnök-beosztott dolog, mert biztos lejáratom, meg idegesítem...

És...  meghalt 24 évesen infarktusban egy volt ovistársam. Megdöbbentő: ennyire rövid az élet? Ezt teszi a stressz? Vagy mi? Nem akarok túl sok időt takarításra fecsérelni. Nekem cukrászkodnom kell, és megírni a rémálmaimat.