2012. augusztus 28., kedd

MMMMMMMMMMMMMMMMM.

Úgy néz ki (bár lehet, hogy írtam már), 2012 októberében végre átlépem az országhatárt. Természetesen M-mel karöltve. Prágai utat szervez. Még mindig álompasi.

A szerelem lüktet bennem. Néha kicsit elmerülünk a hétköznapi szürkeségbe, 1-2 hétre, de utána több héten keresztül a szerelem impulzusokat bocsát ki felém, vagy hogy fogalmazzak. Olyankor egy picikét "megszédülök", picikét "összefolyik" minden előttem, és sírnék, mert hihetetlen ezt érezni.  A mi kapcsolatunk egyik titka szerintem biztos az, hogy rengeteget ölelkezünk :)

Az biztos, hogy egész életemet vele akarom leélni...

Végre megtaláltam a passzoló szám passzoló passzusát:
"Van úgy, hogy a földön fekszik,
S az ágyra én teszem fel,
Néha rossz vagyok, mint gyermek,
Akkor ő nevel!"


2 megjegyzés:

Rekeszke írta...

Mi is nagyon sokat ölelkezünk. Feltölt, és számomra több, mint egy csók.
A szám meg megunhatatlan kedvenc!

zinajda írta...

Hát az öleléssel azt hiszem, én is így vagyok. Ezért is esik nehezemre csak úgy össze-vissza ölelgetni mindenkit.