Be voltam rúgva, aztán elfogadtam a gondnoknői ajánlatot. Szobalányokat kell ellenőrizni és koordinálni, átvenni a már kitakarított szobakat, ilyesmik. Zsú azt írta válasz smsében, hogy majd telefonál párat, és megmondja, mizu. Kiváncsi vagyok, mi lesz. Nem lepődnék meg, ha elfelejtené.... mindig csak várom, hogy hív vagy visszahív, ahogy ígéri, aztán nem. Mindegy igazából. Néha úgy érzem, picit belefáratam, hogy kb nem lennének barátaim, ha csak másokon múlna.
Nem mindenkiért éri meg küzdeni. P-t nem keresem többször, igazam volt, amikor attól tartottam, hogy amint már nem szenved, nem fogom érdekelni. Ennyit újkeletű barátságunkról.
Zsú is fura... M-mel több mint egy hónapja külön vagyunk. És ez alatt egyszer sem jutott eszébe, hogy mi a helyzet velem... nyilván neki is megvan a maga élete, de milyenmár, hogy kb egyből leszólta az enyémet. Szar a melóm, a fizetésem, a munkaidőm és biztos hülyeség, hogy tetszik nekem... perseze megértem, tényle nem a legjobb, ismét nem hoaszú távra tervezek, de bakker fogalmam sincs, mi az, amit akár évekig tudnék csinálni :(

Jahh, M: szerelmes vagyok :) imádok vele lenni :) hjajj :)