2013. június 7., péntek

idegbajosságok.

Zs.: És akkor ma szabad vagy?
Én: Igen.
Zs.: Nincs kedved találkozni?
Én: Inkább holnap. Ma nem érek rá.
Zs.: Miért? Mit csinálsz? Hova buszozol?
Én: Megyek M-hez.
Zs.: ohhh. Azt hittem, ő már ejtve van.
Én: Hát az elmúlt közel két hónapban sok minden változott.
Zs.: Összeköltöztetek?
Én: Nem.
Zs.: Megkérte a kezed?
Én: Nem.
Zs.: Hát akkor?
Én: Szerelmes vagyok.
Zs.: (lelkesen) na, és kibe?
Én: Hát M-be.
Zs.: (iszonyat csalódottan)  Ohh. Már azt hittem, valami tök jó.
Én: Miért? Ez nem tök jó?
Zs.: Nem. Mert tiszta gyerekes. Sosem fogsz férjhez menni. Olyan, mint Z...
Én: (rohadt ideges voltam, de mégis higgadtan) Oké. Inkább majd máskor beszélünk. Szia.

Valaki, valami komment? Törvényszerű, hogy egy valaha volt legjobb barátnő, aki úgy gondolja, a saját élete mintaszerű, szabadon szólja le először a munkád (jajj, hát eladó? Ennyit keresel? Ennyiért? Ohh hát... - ja, nem leljesedésből), majd a párkapcsolatod? És közben hol volt akkor, amikor szükségem lett volna rá? Hogy szólhat le ennyire? Ha az elmúlt közel két hónapban mellettem van, csak egyszer felhív, hogy mizu, akkor tudja, hogy reggel bőgve ébredtem, és csak nehezen tartottam vissza a könnyeim napközben, hogy egyik regel fuldokolva, sírva, az ujjamat szopva ébredtem 24 évesen, mert annyira ki voltam bukva? Hogy minden este álomba sírtam magam?

Azt sem tudja, hogy én nem telefonon keresztül szakítottam pár mondatban, hanem mindent átbeszéltünk és végre megértettük egymást. Hogy arra az űrre, fájdalomra, ami bennem volt, csak ő a megoldás. És hogy egy szerelem újjá tud éledni, és lehet sokalerősebb, mint valaha volt.

És nem törvényszerű, hogy egy fiú és egy lány két és fél év után eljegyezzék egymást, és mert a fiú várna, nem feltétlen kell szakítani.

És tudnia kéne, hogy nem kell megváltania. Barátnőmként elég lenne, ha meghallgatna. Vígasztaljon, ha szomorú vagyok (ne pedig sz*rjon a fejemre..), és örüljön, ha boldog vagyok. A megváltásomat megoldom magam. Köszi...


Más: M-nek rendeltem ekcéma stop csomagot. Bakker, kell még csomó idő, míg hat. Ja, mellette kezelésre jár és méregtelenít.

Össze fogunk költözni majd, a terv megvan, a többi a mindolgunk. És nem 3 és fél éve vagyunk együtt. Még csak egynapja. Nem kell elkapkodni a dolgokat. )

Nincsenek megjegyzések: