Műtét.

Megműtöttek szerdán. Július 13-án. 11:40 körül toltak be a műtőbe, 12:05kor kezdték. 50 perces kis szösszenet. Az altatást választottam, így legalább nem pofáztam és izgultam végig az egészet, mint epidurális érzsételenítéssel. Az ébredés viszont hihetetlen sokként ért, remegtem és sírtam. Szerencsére az ébredőbe behívták anyát (eü. dolgozó, szóval bejöhetett...).
M ott várt a szobám ajtaja előtt. Már 2-3 órája, hogy elvittek onnan. Szegény, nagyon ideges volt, hogy mi a fene lehet velem. Meg mert a nővérpult környékén ült le, és hallotta, mikor már 2 órája volt, h elvittek, hogy valakihez dokit hívtak újraélesztés miatt...

Műtét után azonnal kaptam fájdalomcsillapítót, az mégis kb addig tartott, míg az ébredőben voltam. A szobába érve (nyilván toltak...) megint éreztem a fájdalmat, akkor már amiatt sírtam. Hullámokban tört rám... Közben iszonyatosan zsibbadt a combom. Valószínű azért, mert műtét közben elszorították... kevesebb vérveszteség meg ilyenek. M végig ott volt velem. Fogta a kezem, amikor a hullámokban rám törő fájdalom már-már elviselhetetlenné válik. Ha eddig nem, ezzel biztosan bebizonyította anyáéknak, hogy kincset ér....

Lett egy szép, 7-8 cm hosszú hegem. Tetszik, csak még barátkozom vele... Meg a varratok... biztos így kell ezt csinálni, de a doki őltéseit elnézve nem őt fogom felkérni esküvői ruha megvarrására :P

Alapvetően jól vagyok, csak megfáztam. Meg picit csalódott vagyok. Ugye nőimmel volt az összeveszés júniusban, vagy mifene, amikor berúgtam, és elmondtam nekik, hogy úgy érzem, nem foglalkoznak velem eléggé (amikoris ugye próbáltak összekaparni, szóval elég irónikusnak tűnt... de mindjárt megírom, miért mondtam...), meg ami után elküldtek pszichológushoz. Banyek, Zsú ezen mennyire kiakadt. Lényegében rászántam magam, hogy felkeresem a koliopszichodokit, csak előtte kikérem Zsú véleményét. És kiakadt, mert szerinte (sem) nem lehet ezt megcsinálni egy baráttal, hanem le kell ülni, és megbeszélni vele. Mert így csak hárítják a dolgokat, mintha ők nem lennének hajlandóak foglalkozni velem.
Na mindegy, szóval nőim a másnapos reggeli beszélgetés alkalmával azt mondták, hogy majd megpróbálnak jobban figyelni rám. Ehhez képest azóta semmi info. Persze én is kereshetném őket... merthogy két oldalú a dolog. Viszont arra vártam, hogy ha akkor akkora erőkkel jöttek a "nem foglalkoztok velem" állításommal szemben, most majd észbe kapnak, és megpróbálnak mondjuk legalább fenn lenni msnen, vagy ilyenek. Őszintén csak annyit szerettem volna, ha akárhol leírják ezt a pár szót: "Hogy vagy? Hogy ment a műtét?" De nem... Lehet, hogy olvasták kettővel ezelőtti bejegyzésem, és amiatt sértődtek meg? Visszaolvastam, és szerintem nem volt sértő, csak az érzéseim írtam le.

Az hogy nem foglalkoznak velem, pl. abból jött, hogy amikor majdnem szakítottam M-mel, fészen már egyedülállóra állítottam magam, meg mindenféle borongós dolgokat írtam. És régebben ezért már aznap hívtak volna, legalább egyikük, hogy mi a baj, mi történt, stb. De semmi. Amikor elmondtam nekik, akkor ledöbbentek, mondtak pár keresetlen dolgot, meg hogy ők megverték volna. Mindegy... Utána már teljesen el lett ez felejtve, és amikor parkból hazaindultam, ők mentek elől hárman, én egyedül hátul...

Jajj, de szeretném, ha minden rendben lenne...