Laza másfél hónap után újra itt :) leporolom a blogom. Nyilván lett volna mit írni, csak nem igazán akartam. Anyáról meg a pasijáról, akiről úgy szereztem tudomást, hogy kvázi rájuk nyitottam.

M-ről és az ételérzékenységéről (zöldborsó, méz, finomliszt, tojássárgája) és annak következményeiről.

Munkakeresésről. De valahogy nem jutottam idáig. De most szépen felvázolom:

• Anyám pasija dolgot hagyjuk, eléggé felzaklatott, szólhatott volna, de azért a blogjában az én hibám...
• M ételérzékenysége úgy derült ki, hogy az étterem üzemorvosa nem adta meg neki a bőrgyógyászati igazolást az ekcéma miatt, hanem elküldte bőrdokihoz. Az nagyítóval vizsgálta meg a kiütést, majd elküldte allergiavizsgálatra. Ott a fenn említett ételeket hozta ki, ezek mellett pedig többek között a nikotint. Ennek örültem, mert mostanában rengeteget dohányzik. És reméltem, ez leszokásra buzdítja, de nem. Mert ő akkor akar leszokni, amikor következik a tök új élet. Ennek pontjai: a) az étterem otthagyása b) suli elkezdése - utazás-ügyintéző és rendezvényszervező c)új munkahely (az emberke, aki akkor volt a főnöke, amikor portás volt, elvileg tud majd melót szerezni) és d) amikor én odaköltözöm.
• Maradjunk a d) pontnál. Akkor költözöm oda, amikor lesz munkám. Remélem, jövő héten... Ugyanis voltam a McDonalds'-ban állásinterjún. Sanyarú dolog... Erre csípőből lehetne vágni, hogy haha, bölcsész diplomával mimás... De én nem onnan akarok nyugdíjba menni, hanem az onnan kapott fizetésemből akarok megélni, amíg elvégzem a sulit. Ami még majdnem egy év. És ha elvégeztem, nem kell besz@rjak, hogy te jó ég, nincs munkám, mit csináljak?! Lesz majd időm keresgélni. Nem leszek idegi és anyagi sokkban. Jameg elköltözhetek anyától, és semmiben sem leszek rá utalva. És talán havi 10000 ft-ot haza is tudok majd adni... Kevés, de apa mégiscsak itt maradt egy 4 szobás, hatalmas családi házzal meg annak a rezsijével a saját fizetésére. Bár már az is nagy megkönnyebbülés lesz neki, hogy engem konkrétan már nem kell "pénzelnie". Mert sajnos ez a nagy büdös helyzet. Egy kanyi vasam sincs önerőből. És itt kanyarodunk vissza a mekihez, ami nekem jól jön, mert akkor lesz. ÉÉÉÉÉSSS! Remélem, minimum annyira pörgős 8 órám lesz, mint gondolom, és hogy lehet majd személyzeti kajának salátát választani és akkor lesz pénzem egészségesen élni, és lefogyok és végre megveszem EZT a ruhát, amibe még nagyon régen beleszerettem... Messzemenő tervek...
• Elkezdtem járni egy helyre, amit gyakorlati helynek neveztem ki. Az biztos, hogy simán tudnék már cipős dobozt hajtogatni, islert mártani, sütőpapírt vágni, ragasztgatni, stb... tanultam eddig egy-két érdekességet is, de az eddig ott eltöltött 10-12 napnak több mint 90%-át a cukrászoktól külön töltöttem, és a fenn nevezett feladatokat végeztem. Nekem viszont csak kb. 370 órám van gyakorlatra. Most akkor? Mi légyen? Egy darabig nem megyek, remélem, meló miatt. Bár már most azt mondtam, hogy dolgozom, ami miatt bűntudatom is van rendesen, de gyakorlat mellett semmire nem maradt energiám (lásd: testmozgás, munkakeresés, tanulás)....
• Fúúúú, szülinapos időket élünk :) Szép sorban: M, Apa, B, Zs (utóbbi kettő tesó... ugyebár :D). Én meg csak sütök és sütőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőők! Karácsonyról nem is beszélve (dehogynem: bejgli, mézeskalács, tiramisu torta, képviselő fánk :D). Apa legyezőtortát kapott, M dobosat, B csokitortát, Zs feketeerdőt. Ezek olyanok lettek, hogy eltelik 3 óra, és több mint a fele elfogyott :D Örülök neki, ez csak lök előre :))
• A szilveszter az úúúúúúúúhh, de iszonyat volt. Az eleje iszonyat jó, aminek következtében a végére iszonyat sz*rul lettem. Kevésbé bírtam mint máskor. Megharapott egy teknős, el is estem egyszer, és a harisnyám egy része beépült a térdembe. Kiakadtam M-re, mert nem volt ott, hogy megfogjon, pedig azt mondta, mindig vigyázni fog rám, ezért 3 megálló után lepattantam az éjszakairól és sokat hisztiztem és mindenfélét a fejéhez vágtam. De aztán ő olyan ember, hogy... áhh, fenefenefene... Kib*szott mérges vagyok magamra a szilveszterért. Ő egy csodálatos ember. Jó, vannak hülyeségei, de amúgy nagyon-nagyon jó, odafigyelő meg minden. Ő konkrétan minden. Én meg kicsit idegbajos vagyok és iszonyat nehéz évet zártam, és ezt ugye többek között neki is köszönhetem. De azt is, hogy mindemellett tele van szép pillanatokkal is. Csak a néha-néha felröppenő kételyek... Azok nem kellenének a kutyának sem...