Ehh, le kéne szoknom arról, hogy hiúsági kérdést csinálok egy-egy olyan kapcsolatból (szerelmi, baráti), amit egy ideje már csak erőltetek, tukmálok magamra, mert amúgy igazából nem működik... Elég sok kellemetlen napot, hónapot szereztem már magamnak ilyenek miatt...
Nem mérhetem saját magam értékességét mások viselkedésének tükrében. És mégis kicsi korom óta ezt teszem. És emiatt nem maradhattak meg keserűség nélkül az ovis és áltsulis emlékek, mert bennem tombol még mindig az, hogy mennyire nem számítottam, mennyire másodrangú voltam, olyan, aki (még ma is) tökéletes céltáblája minden szidásnak, csúfolásnak, mert látszik rajtam, hogy órák elteltével még mindig azon rágom magam.
Erősebbnek kéne lenni... node hogyan? tipp? akármi?
1 megjegyzés:
Az általános iskolát én is pont ezért rühelltem. Aztán ahogy idősebb lettem, elhatároztam, hogy passzívan fogom kezelni a dolgokat. Működött, nem figyeltem rá, ha kinevettek (ezért hallgatok mindig zenét is, hogy véletlenül se halljam azokat a gúnyos vihogásokat meg beszólásokat). Aztán ez egy idő után átcsapott agresszióba, valamikor egy évvel ezelőtt. Szóval nem tudom, hogy van-e bevált módszer az ilyesmire. Hiába mondják százan, hogy semmi okod nincs arra, hogy ne fogadd el magad (okos vagy, csinos, ambíciózus, két sulit csinálsz egyszerre, normális párkapcsolatod van, stb.), elég egy ember, aki azt mondja, hogy lehetnél jobb is, és máris lőttek az egésznek. Na, erre az egyre nem lenne szabad figyelni. Csak ez ugye nem egyszerű.
Megjegyzés küldése