Annyira, de annyira elmondanám, hogy Ti is örüljetek:) Lassan célba érek... Pályára álltam:) Most mindent annyira várok:) Új életerő, végre merek tervezgetni, nem félek, bízok a jövőmben.
Annyi mindent el tudnék mondani, hogy mit érzek, hogy mik történtek, hogy hova tart ez a világ bennem... De ez egy leírhatatlan, csodálatos kavalkád. Ma a buszon utazva bámultam kifelé: "Olyan csodálatos ez a vonat" (épp a Savoya Park mellett haladtunk el és ott van a vasút). Anya rakottkeljét tökéletesnek tartottam, a havazást gyönyörűnek. Valami megváltozott. Bennem és P-ben is és talán észre sem vettük. És ez most az a változás, amit szeretek. Szeretünk. Szeretjük egymást és most mindennél fontosabbnak tűnik ez és az, hogy mi ketten együtt és érzem, hogy már nem csak én gondolom: Jó ez így, mi ketten a világ és minden ellen, elválaszthatatlanul. Mostmár tudom, hogy ő is.
Igen, a bál egyszerre volt tökéletes, csodálatos. Ért néhány meglepetés, de semmi kellemetlen. Kivágott vörös rucimban feltűnő voltam és egy helyes pasival az oldalalmon, magabiztosan lépkedtem a táncparkettre. Az embereket néztem, ahogy kiváncsi tekintettel fürkésznek, talán össze is súgtak a hátam mögött. De nem érdekelt, sőt örültem is neki. Akkor, ott, 38 fokos lázzal, karikás szemmel és minden negatívummal szemben is tökéletesnek éreztem magam annak az embernek az oldalán, akit igazán, tiszta szívemből, minden apró hibájával együtt imádok. És éreztem, hogy szeret. Rámnézett, mosolygott és mindketten attól a különös, titkos boldogságtól ragyogtunk. Ennél szebb nem is lehetett volna:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése