2009. március 12., csütörtök

Hoppá.

Hoppá-hoppá! De rég írtam. Fontos dolgok, amik voltak: anyut a fősulin áttették költségtérítésesről államilag finanszírozottra. Ennek örülök:)
Mostanában nincs anyós balhé. Vagyis ha van, akkor az ma este derül ki: ergo: megengedi-e, hogy lemenjek. Bár a legfrissebb adatok szerint is nagyon jófej, meg múlt hétvégén ő hozta le P-t hozzánk. Ez pedig meglepett.
Hét elején (mondjuk igazából csak hétfő este) írni akartam. Már rég óta. Mindegy. Ez legyen egy másik poszt része. Ez a mostani szimplán mindennapjaimról szól.
Ugyebár egyetemen vagyok (a fenéért se sikerült elkésnem eddig óráról, még ha a kezdés után 5 perccel is értem be, akkor meg tanár nem volt még), majd' minden nap van egy "pici" szünetem 11:30 és 14:00 között. Ilyenkor általában a Szabó Ervinbe megyek olvasni, fénymásolni, jegyzetelni vagy csak úgy. Jó ott.
Mostanában élvezem a magányt. Le tudom foglalni magam, arra mászkálok, amerre akarok, stb.
Kedden pl. Rossmannban voltam, vettem mindenféle hülyeséget, aztán meg elmentem farmert vagy cipőt nézni. Egyik sem lett. Tegnap füzeteket meg mappákat vettem, mert már nem tudom, hova rakjam a jegyzeteim és fénymásolataim.
Most nem tudok mit írni még csak úgy...
Várom, hogy kisüssön a nap, haza mehessek, vagyis P-hez haza. Ánnyi:)

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

én is kedvelem, amikor tökegyedül vagyok, mert nem kell idomulnom olyankor senkihez:D Meg hát kelle gy kis magány szerintem mindenkinek.