2009. 03. 21. péntek
No, már megint egy Kárpátia-koncert. Csak hogy jó legyen. Vegyes érzelmekkel indultam neki. De addig még csak a társaság halvány képe váltotta ki belőlem ezeket az érzéseket.
Az emberi kapcsolataimat hamar felfrissült, köszönhetően az elfogyasztott bor mennyiségének. Tehát jó kedvvel iramodtam neki.
Mikor odaértünk, már javában ment a koncert. Egy-egy dobozos sörrel a kezünkben bejutottunk. Szokásos látvány: magyar zászlókat, "Nagy Magyarország"-os polokat, szimatszatyrokat és egyéb, a hősies, dicső múltat felidéző tárgyakat árultak. És ez még nem is a "koncertterem" volt.
A koncert a nagy sportpályán felállított színpadon zajlott, lévén a helyszín a szekszárdi sportcsarnok.
Az együttes zeneileg megint egy feledhetetlen élményt biztosított. Minden lejátszott számhoz egy, a mondanivalót összefoglaló képet vetítettek ki a színpad mögötti falra. Egyik számhoz (Nyakas a parasztgazda) a közönség soraiból kértek énekest. Lehetőleg magyar anyanyelvűt. A dalszöveget megtekinthetitek itt, és meg is hallgathatjátok a bal oldalon található videóra kattintva. Érdekes volt, a srác kicsit kisebb volt, mint az énekes, de ugyanúgy kopasz, hűen magyar, stb. A lassabb részeket kitűnően énekelte, el is kapott a lassú csárdás (jobbra kettőt, balra kettőt, elől kereszt, hátul kereszt) hangulata. A gyorscsárdás részbe viszont már egy picit beletörött a nyelve. Nem baj, az együttes tagjai is a közönséggel mulattak ezen a produkción.
A közönség felépítését az Egy az Isten, egy a Nemzet című dal egyik részleténél vettem szemügyre: "Ahol a fák égig nőnek ná-ná-ná-náná". És megláttam a zászlóerdőt, az embertömeget, ahol a fák tényleg az égig érnek. Hirtelen egynek éreztem magam a tömeggel, igazán, ízig-vérig magyarnak úgy, ahogy még soha. Éreztem, hogy egy kiváltság, hogy magyar vagyok és hogy igenis, büszke vagyok magyarságomra.
Ám ezt a pátoszi, büszke magyarságtudatot is hamar lerombolták. Elég volt ehhez az, hogy vége lett ennek a dalnak és az énekes Magyarország jelenlegi helyzetét hozta napirendre. Elküldte a miniszterelnököt szokás szerint mindenhova. Elmondta, hogy kik és hogy gyalázzák meg az országot, hogy kik és hogyan szólták meg őket, amiért még 16-án is kokárdát hordanak, holott a '48-as szabadságharc 15-én csak elkezdődött. (Nekem erről csak az jutott eszembe, hogy már kokárdát sem hordhatok egy nemzeti ünnepen anélkül, hogy ne skatulyáznának a jobboldal táborába, vagy esetleg a szélsőségesek csoportjába. Holott politikailag teljesen semleges vagyok. De ezt akkor már mondhatom.)
Az együttessel együtt még egyszer megsirattuk az '56-os forradalom leverését, elátkoztuk Trianont és visszasírtuk a Nagy Magyarországot. De a kérdéseim továbbra is megválaszolatlanok maradtak: Itt vagyunk Magyarországon. Kicsi, csonka, de legalább még megvan. Nem kell ide '56, nem kell semmi. Az ország forrong. Válság van. Mindenki érzi. Egyik barátnőmet a minap majdnem kirabolta egy 19 éves srác, aki a földre rántotta, el akarta vinni a táskáját, majd amikor egy taxis rádudált, beszállt egy BMW-be, vagy valami drága kocsiba. Ha ez a kicsi ország ekkora bajban van (a Parlament feloszlatta magát) és sok ember meg van győződve arról, hogy a jelenlegi vezetéssel van a probléma, még több ember úgy véli, hogy nincs a Parlamentben olyan ember, olyan párt, ami az ország érdekeit előtérbe helyezve (szóval a sajátjaitól eltekintve) képes lenne összefogni ezt az embertömeget, mindent helyrehozni, akkor kérdem én: nem lenne még nagyobb probléma a már évtizedek óta darabokban lévő, elszakadt, elcsatolt országrészeket újra összefércolni? Nem lenne még nehezebb azt irányítani? Mire jók azok a mindent felborító tömegtűntetések? Szítják az ellentéteket: az egyetértők lázonganak, az egyet-nem-értők pedig még jobban eltávolodnak. Ha felszedik az utcaköveket, ha épületeket rongálnak, azt mind-mind az adófizetők pénzéből állítják helyre. Szóval tűntetnek az üres államkassza ellen, de maguk is fosztják. Ez mire jó?
Nem értem. Nem értem az embereket, nem értem a magyarokat. Nem széthúzás kéne. Hanem együttműködés. Az ország megint darabokban van. És ide nem kellettek a nagyhatalmak. Csak egy kiadós válság és néhány politikai baklövés és egy beszéd pár éve, ami lényegében az összes politikus eddigi munkáját foglalta össze, mégis egy embert utálnak miatta. Ő legalább ki merte mondani. És a többiek? Ilyen őszinteség kéne. Legalább a látszat, hogy valaki tenni kíván valamit. De nem. Úgy van, emberek. Csak mondjunk kígyót-békát egymásra, hajrá! Csak így tovább. De aztán ne csodálkozzatok, ha a kormányváltással sem oldódik meg semmi, mert az emebrek széthúzásának és balhéinak köszönhetően már akkora sz@rban lesz az ország, hogy menthetetlen lesz.
Tudom, hogy ez így nem jó. Nem kívánok megoldási javaslatokat megosztani veletek. Ha lenne akár egy épkézláb helyzetem, nem ide, a blogomba pötyögnék. De nincsen. És nem hinném, hogy létezik ember, aki tudna olyan megoldást, ami mindenkinek megfelel. Csodát ne várjatok.
No, már megint egy Kárpátia-koncert. Csak hogy jó legyen. Vegyes érzelmekkel indultam neki. De addig még csak a társaság halvány képe váltotta ki belőlem ezeket az érzéseket.
Az emberi kapcsolataimat hamar felfrissült, köszönhetően az elfogyasztott bor mennyiségének. Tehát jó kedvvel iramodtam neki.
Mikor odaértünk, már javában ment a koncert. Egy-egy dobozos sörrel a kezünkben bejutottunk. Szokásos látvány: magyar zászlókat, "Nagy Magyarország"-os polokat, szimatszatyrokat és egyéb, a hősies, dicső múltat felidéző tárgyakat árultak. És ez még nem is a "koncertterem" volt.
A koncert a nagy sportpályán felállított színpadon zajlott, lévén a helyszín a szekszárdi sportcsarnok.
Az együttes zeneileg megint egy feledhetetlen élményt biztosított. Minden lejátszott számhoz egy, a mondanivalót összefoglaló képet vetítettek ki a színpad mögötti falra. Egyik számhoz (Nyakas a parasztgazda) a közönség soraiból kértek énekest. Lehetőleg magyar anyanyelvűt. A dalszöveget megtekinthetitek itt, és meg is hallgathatjátok a bal oldalon található videóra kattintva. Érdekes volt, a srác kicsit kisebb volt, mint az énekes, de ugyanúgy kopasz, hűen magyar, stb. A lassabb részeket kitűnően énekelte, el is kapott a lassú csárdás (jobbra kettőt, balra kettőt, elől kereszt, hátul kereszt) hangulata. A gyorscsárdás részbe viszont már egy picit beletörött a nyelve. Nem baj, az együttes tagjai is a közönséggel mulattak ezen a produkción.
A közönség felépítését az Egy az Isten, egy a Nemzet című dal egyik részleténél vettem szemügyre: "Ahol a fák égig nőnek ná-ná-ná-náná". És megláttam a zászlóerdőt, az embertömeget, ahol a fák tényleg az égig érnek. Hirtelen egynek éreztem magam a tömeggel, igazán, ízig-vérig magyarnak úgy, ahogy még soha. Éreztem, hogy egy kiváltság, hogy magyar vagyok és hogy igenis, büszke vagyok magyarságomra.
Ám ezt a pátoszi, büszke magyarságtudatot is hamar lerombolták. Elég volt ehhez az, hogy vége lett ennek a dalnak és az énekes Magyarország jelenlegi helyzetét hozta napirendre. Elküldte a miniszterelnököt szokás szerint mindenhova. Elmondta, hogy kik és hogy gyalázzák meg az országot, hogy kik és hogyan szólták meg őket, amiért még 16-án is kokárdát hordanak, holott a '48-as szabadságharc 15-én csak elkezdődött. (Nekem erről csak az jutott eszembe, hogy már kokárdát sem hordhatok egy nemzeti ünnepen anélkül, hogy ne skatulyáznának a jobboldal táborába, vagy esetleg a szélsőségesek csoportjába. Holott politikailag teljesen semleges vagyok. De ezt akkor már mondhatom.)
Az együttessel együtt még egyszer megsirattuk az '56-os forradalom leverését, elátkoztuk Trianont és visszasírtuk a Nagy Magyarországot. De a kérdéseim továbbra is megválaszolatlanok maradtak: Itt vagyunk Magyarországon. Kicsi, csonka, de legalább még megvan. Nem kell ide '56, nem kell semmi. Az ország forrong. Válság van. Mindenki érzi. Egyik barátnőmet a minap majdnem kirabolta egy 19 éves srác, aki a földre rántotta, el akarta vinni a táskáját, majd amikor egy taxis rádudált, beszállt egy BMW-be, vagy valami drága kocsiba. Ha ez a kicsi ország ekkora bajban van (a Parlament feloszlatta magát) és sok ember meg van győződve arról, hogy a jelenlegi vezetéssel van a probléma, még több ember úgy véli, hogy nincs a Parlamentben olyan ember, olyan párt, ami az ország érdekeit előtérbe helyezve (szóval a sajátjaitól eltekintve) képes lenne összefogni ezt az embertömeget, mindent helyrehozni, akkor kérdem én: nem lenne még nagyobb probléma a már évtizedek óta darabokban lévő, elszakadt, elcsatolt országrészeket újra összefércolni? Nem lenne még nehezebb azt irányítani? Mire jók azok a mindent felborító tömegtűntetések? Szítják az ellentéteket: az egyetértők lázonganak, az egyet-nem-értők pedig még jobban eltávolodnak. Ha felszedik az utcaköveket, ha épületeket rongálnak, azt mind-mind az adófizetők pénzéből állítják helyre. Szóval tűntetnek az üres államkassza ellen, de maguk is fosztják. Ez mire jó?
Nem értem. Nem értem az embereket, nem értem a magyarokat. Nem széthúzás kéne. Hanem együttműködés. Az ország megint darabokban van. És ide nem kellettek a nagyhatalmak. Csak egy kiadós válság és néhány politikai baklövés és egy beszéd pár éve, ami lényegében az összes politikus eddigi munkáját foglalta össze, mégis egy embert utálnak miatta. Ő legalább ki merte mondani. És a többiek? Ilyen őszinteség kéne. Legalább a látszat, hogy valaki tenni kíván valamit. De nem. Úgy van, emberek. Csak mondjunk kígyót-békát egymásra, hajrá! Csak így tovább. De aztán ne csodálkozzatok, ha a kormányváltással sem oldódik meg semmi, mert az emebrek széthúzásának és balhéinak köszönhetően már akkora sz@rban lesz az ország, hogy menthetetlen lesz.
Tudom, hogy ez így nem jó. Nem kívánok megoldási javaslatokat megosztani veletek. Ha lenne akár egy épkézláb helyzetem, nem ide, a blogomba pötyögnék. De nincsen. És nem hinném, hogy létezik ember, aki tudna olyan megoldást, ami mindenkinek megfelel. Csodát ne várjatok.
7 megjegyzés:
Magyarország egy darab szánalmas szar, ezt mint itt élő magyar mondom. És nem az ilyen Kárpátia féle hulladék meg a szitkozódás fogja megváltani az országot. Mostmár veszett ügy az egész. Ha Te is tenni akarsz valamit, akkor nem az a megfelelő módszer, hogy március 16-án is kokárdát hordasz, vagy ilyen koncertekre mész. Ettől nem leszel magyarabb. Őszintén szólva (és nyugodtan tarthatsz ezért bunkónak) ezt nem gondoltam volna se rólad, se P-ről. A Kárpátiának meg sejtem, hogy mi a véleménye a kormányról, de ha majd ők tudnak a jövőbe tekintve terveket kovácsolni, hogy hogyan lehetne az országot jobbá tenni, akkor lehet verni a nyálat, de addig talán nem kéne szidni a rendszert. Mit sírnak Trianon miatt! Szar, és? Tehetünk ellene? Nem. Hát akkor? Bocs de most ideges lettem!
Először is: Ha ezt a szemembe mondtad volna (tudtad, hogy megyek Kárpátiára, pénteken kinn is voltam, stb.), elmondhattam volna, hogy miért megyek.(Köze nem volt az együtteshez, vagy annak zenéjéhez)
Így kb. arra jöttem rá, hogy még csak meg sem próbálod értelmezni, amit leírtam és annak ellenére, hogy a szövegbe belefoglaltam, hogy ha az emberek meg vannak győződve arról, hogy nincs olyan, aki helyre tudná tenni az országot és hogy minek visszasírni Trianont, teljesen fölösleges, stb. ilyenekkel állítasz ide. Leírtam, hogy nem jó semmire a sok tüntetés, az egymásra kígyót-békát kiabálás, hogy politikailag teljesen független vagyok és hogy a kokárdás szöveg az együttesé, ők mondták. Leírtam, hogy minden pozitív magyarság-tudatot leromboltak ezek a szövegek. Mit vársz még? Teljesen az én dolgom, hogy milyen koncertre megyek. Tavaly is voltam. És? Abból miért nem lett ekkora gáz?
"Az együttessel együtt még egyszer megsirattuk az '56-os forradalom leverését, elátkoztuk Trianont és visszasírtuk a Nagy Magyarországot." Nem ismered a számaikat, nem is érdekel, tudom. De ez a lejátszott dalokra utal. Kb.
Mi történt volna, ha értelmezve olvasol? Ha megpróbálod hozzávenni, amit rólam tudsz?
Nem gondoltad volna se P-ről, se rólam... Sajnálom. Pedig tudtad, hogy megyek. Mert mondtam, mert leírtam.
"Hirtelen egynek éreztem magam a tömeggel, igazán, ízig-vérig magyarnak úgy, ahogy még soha. Éreztem, hogy egy kiváltság, hogy magyar vagyok és hogy igenis, büszke vagyok magyarságomra." Hoppá, minden, a dicső múltról szóló szöveg ezt váltja ki belőlem. Sorry.
"Csak egy kiadós válság és néhány politikai baklövés és egy beszéd pár éve, ami lényegében az összes politikus eddigi munkáját foglalta össze, mégis egy embert utálnak miatta. Ő legalább ki merte mondani. És a többiek? Ilyen őszinteség kéne." És ez mire utal? Tisztelem Gyurcsányt, mert ő legalább kimondta, hogy hazudtak.
Nem leszek magyarabb. Nem is gondoltam. Nem vagyok az a csaj, aki ha punkkal jár, ő is punk, sebaj, hogy egy éve még hungarista volt és turult tetováltatott a lapockájára.
És még egy info rólam: sokféle zenét hallgatok és hallgattam is. Anno voltam R-port koncerten és még autogrammot is kértem tőlük. Voltam Kárpátián, Aurórán, de egyiken sem a szövegek miatt.
Másik kérdés: PiCsa mennyiben jobb, ha egyik albumon Orbánt szidja, a másikon Gyurcsányt? Attól még jó zenét játszanak. Ezt aláírom. Mentem volna PiCsára is, de Kárpátiára megvolt már a jegyem (mert december óta tudtam, hogy lesz és le volt szervezve, sőt, szilveszterkor még szó is volt róla), a másik koncertre meg már nem maradt pénzem és nem is tudtam volna elmenni.
Én meg azt nem gondoltam volna rólad, hogy Te, pont Te nem mondod ezt a szemembe.
Arról pedig végképp nem tehetek, hogy szidják a rendszert, nyávognak Trianon miatt. Azt hittem egyértelmű: nem értek velük egyet...
Oké, akkor én értettem félre valamit. Bocs. Attól még mindig nem kell leharapni a fejem.
Szia Zinajda!
Régen jártam erre!Ez a bejegyzésed nagyon jó.Teljes mértékig egyet értek veled!Nem kívánok megjegyzést fűzni semmihez.Egyet értünk és ennyi!
Szeretettel.Lajos
Bocsi, Deto. Ne vedd személyed ellen irányulónak morc stílusomat. Nem akart az lenni. Bocsííííííííí.
lényegében így látom én is a dolgokat, ahogy te. szépen megfogalmaztad.
az meg, hogy ki kinek harapja le a fejét... inkább no comment.
Megjegyzés küldése