Most nem olyan wc-s akarás és nem olyan ágyas nyögés van szóban. Egyszerűen arról, amit én akartam szerettem volna... Háth, most leírom, hogy mit szerettem volna: belibbenni tartsay-ra a kis miniszoknyámban szombat délelőtt, elcsábítani P-t, majd ebédre spagettit főzni neki, majd elmenni sétálni, majd vacsi, nyárnyitó, közös fürdő. Nem hinném, hogy megfogalmazok mégegyszer ilyenfajta vágyakat. Hogy miért nem?
Tegnap reggel 6:26-kor hívott P, hogy hasmenése van, úgyhogy valami diétás kaja kéne. Eldöntöttem, hogy akkor krumplipürét készítek, viszek háztartási kekszet és kap teát is. Fél 10-re értem oda, Kuni és Babos még mindig ott voltak, és nem mertem őket elküldeni. Pedig mindig rákezdtek, hogy ők már mennek is, de olyan hangnemben, mintha én egy GYP-s HP lennék, és mintha ők most tuti megsértődtek volna. Ezért mondtam, hogy nem kell, maradjanak csak. PSP-ztek, számítógépeztek, amúgy semmi extra. 13:30körül azért leléptek. De mivel úgy volt megbeszélve, 18:00körül megint találkoztunk. Aztán lementünk Promiba, ott találkoztunk egy csomó jóarc emberkével. Abban a pár órában a szánalmas emberek listája 2 személlyel bővült. Mindegy.
Aztán úgy volt, hogy mi P-vel lelépünk, felmegyünk Tartsayra, többiek csináljanak, amit akarnak, de valahogy 10-en voltunk már fenn. Éjfélkor mindenki lelépett, megkönnyebbültem, hogy mostmár végre kettesben. Úgy gondoltuk, most átadjuk magunkat egymás kényeztetésének. Háth, már javában folytak a dolgok, amikor hallottuk, hogy megcsörren a kaputelefon (ergo valaki beütötte a kódot --> valaki bejön). Akkor már éreztem, hogy betelt a pohár és kezd túlcsordulni. Jöttek enni. Én bennmaradtam a szobában és bőgtem. Ők meg nekiálltak gépezni. 10-15 perc után a nem létező tököm is tele lett velük, közben bejött P, látta, mennyire elegem van, kiment, megpróbált velük beszélni, majd visszajött és láttam, hogy már neki is elege van. Felkeltem, kimentem, és elkezdtem: "Találjátok ki, mit csináltunk, amikor most megjöttetek. Több mint 12 órája itt vagyok. Szerettem volna a barátommal kettesben lenni, de ez még nem sikerült, csak kb. 3-4 óra erejéig. stb.stb." Erre Kuni kibukott, elkezdett bőgni (pasit ilyen állapotban még nem láttam - nem is akarok). Tett 2 kört bőgve a lakásban, majd fogta a táskáját és Babossal leléptek. Én már a nappaliban ültem az ágyon, és sírtam. Csak ennyit mondtam: "Én nem akarok többé semmit. Csak szerettem volna kettesben lenni veled, de most nézd meg, mekkora galibát okoztam." Attól féltem, esetleg P is engem fog hibáztatni, de akkor már neki is rendesen elege volt. Egyrészt, mert előző nap végig ezt hallgatta: "Fú! Mostmár kattogok! Kéne egyet tépni!..." Meg "Egy évben egyszer vagyok fenn MSNen, azt is akkor, ha a Boca lenn van Szekón!", stb. Másrészt itt vannak, nem értik, ha ő azt mondja "Zitával szeretnénk egy kicsit kettesben lenni!" reakció: "Háth, majd akkor lehalkítom egy kicsit (mármint a játékot...)" Jah, és amikor másnap (vagyis ma) reggel feljöttek, akkor leültek, neteztek, de még véletlenül sem segítettek volna pakolni. P mondta, hogy nemis igazán szóltak hozzá, csak egymással beszélgettek. Valószínű, 2 "baráttal" kevesebb és a szánalmas emberek listája újabb két taggal bővült.
Nagyon rossz volt, mert én tényleg szerettem volna egy hétvégét a szerelmemmel kettesben, és ebből is gáz lett. Én inkább innentől nem vágyom semmire, hátha rendben lesznek a dolgok.
Tegnap reggel 6:26-kor hívott P, hogy hasmenése van, úgyhogy valami diétás kaja kéne. Eldöntöttem, hogy akkor krumplipürét készítek, viszek háztartási kekszet és kap teát is. Fél 10-re értem oda, Kuni és Babos még mindig ott voltak, és nem mertem őket elküldeni. Pedig mindig rákezdtek, hogy ők már mennek is, de olyan hangnemben, mintha én egy GYP-s HP lennék, és mintha ők most tuti megsértődtek volna. Ezért mondtam, hogy nem kell, maradjanak csak. PSP-ztek, számítógépeztek, amúgy semmi extra. 13:30körül azért leléptek. De mivel úgy volt megbeszélve, 18:00körül megint találkoztunk. Aztán lementünk Promiba, ott találkoztunk egy csomó jóarc emberkével. Abban a pár órában a szánalmas emberek listája 2 személlyel bővült. Mindegy.
Aztán úgy volt, hogy mi P-vel lelépünk, felmegyünk Tartsayra, többiek csináljanak, amit akarnak, de valahogy 10-en voltunk már fenn. Éjfélkor mindenki lelépett, megkönnyebbültem, hogy mostmár végre kettesben. Úgy gondoltuk, most átadjuk magunkat egymás kényeztetésének. Háth, már javában folytak a dolgok, amikor hallottuk, hogy megcsörren a kaputelefon (ergo valaki beütötte a kódot --> valaki bejön). Akkor már éreztem, hogy betelt a pohár és kezd túlcsordulni. Jöttek enni. Én bennmaradtam a szobában és bőgtem. Ők meg nekiálltak gépezni. 10-15 perc után a nem létező tököm is tele lett velük, közben bejött P, látta, mennyire elegem van, kiment, megpróbált velük beszélni, majd visszajött és láttam, hogy már neki is elege van. Felkeltem, kimentem, és elkezdtem: "Találjátok ki, mit csináltunk, amikor most megjöttetek. Több mint 12 órája itt vagyok. Szerettem volna a barátommal kettesben lenni, de ez még nem sikerült, csak kb. 3-4 óra erejéig. stb.stb." Erre Kuni kibukott, elkezdett bőgni (pasit ilyen állapotban még nem láttam - nem is akarok). Tett 2 kört bőgve a lakásban, majd fogta a táskáját és Babossal leléptek. Én már a nappaliban ültem az ágyon, és sírtam. Csak ennyit mondtam: "Én nem akarok többé semmit. Csak szerettem volna kettesben lenni veled, de most nézd meg, mekkora galibát okoztam." Attól féltem, esetleg P is engem fog hibáztatni, de akkor már neki is rendesen elege volt. Egyrészt, mert előző nap végig ezt hallgatta: "Fú! Mostmár kattogok! Kéne egyet tépni!..." Meg "Egy évben egyszer vagyok fenn MSNen, azt is akkor, ha a Boca lenn van Szekón!", stb. Másrészt itt vannak, nem értik, ha ő azt mondja "Zitával szeretnénk egy kicsit kettesben lenni!" reakció: "Háth, majd akkor lehalkítom egy kicsit (mármint a játékot...)" Jah, és amikor másnap (vagyis ma) reggel feljöttek, akkor leültek, neteztek, de még véletlenül sem segítettek volna pakolni. P mondta, hogy nemis igazán szóltak hozzá, csak egymással beszélgettek. Valószínű, 2 "baráttal" kevesebb és a szánalmas emberek listája újabb két taggal bővült.
Nagyon rossz volt, mert én tényleg szerettem volna egy hétvégét a szerelmemmel kettesben, és ebből is gáz lett. Én inkább innentől nem vágyom semmire, hátha rendben lesznek a dolgok.
5 megjegyzés:
abszolút érthető a reakciód, és szerintem iszonyat nagy parasztság és tapintatlanság volt a részükről, hogy nem koccoltak le. nehogy magadat hibáztasd!
Ekkora bunkókat. Bocsánat, de így van. Ha teljesen tökéletesen épek lennének feltűnt volna nekik, hogy le kéne léni.
Ne hibáztasd magad. Mindenkinek betelt volna a pohár...
Háth, egy darabig nem akarom látni őket, az biztos. Kíváncsi vagyok meddig maradtak volna, ha nem szólok:S
Ez az a két srác, akik veletek voltak nyárnyitón? Hát ügön-ügön nagy tirpákok, nem néztem volna ki belőlük, de csatlakozom az előttem szólókhoz: nehogy magadat hibáztasd! Ha nem szóltál volna, szerintem még most is ott lennének. Ne hagyd, hogy akárki rátoktelepedjen, ha van egy csöpp eszük, megértik, hogy kettesben akarsz lenni a szerelmeddel. Ha meg nem, akkor ennyit értek!
Deto: igen, ők. Én sem néztem volna ki belőlük. Pláne, hogy egyikük (Kuni) P legjobb barátja, a másik (Babi) pedig nekem volt valami hasonló. Babinak igazán tudnia kellett volna, hogy mennyire szükségem van arra, hogy kettesen legyek P-vel. És mégis így viselkedett. Igazából ez a legrosszabb.
Megjegyzés küldése