A minap (pontosabban kedd este tanulás közben) azon gondolkoztam, hogy kb. úgy élem le alapszakos 3 évemet, hogy abszolút nem fog történni velem semmi. Aztán most mégis. Szóval kedd este vizsgára készültem. Nem féltem, mert benn voltam órán, érdekelt és gondolatokat ébresztett bennem az anyag. Bár a témaválasztásom eléggé Babits-centrikusra sikeredett (3-ból 2), nem hittem volna, hogy ennek komolyabb következményei lesznek. "Mivel magam is szekszárdi vagyok, minden olyan verset közel érzek magamhoz, ami ezzel a várossal kapcsolatos, mert hát mégiscsak onnan indultam el. Mások véleménye nem nagyon zavar, én szeretem, mert mind a mai napig sok minden köt oda, és a város 90%-a valami kedves emléket ébreszt bennem. Ehhez az az érzés társul, mint pl. ahhoz, ha meglátom egy pesti plakáton, hogy lesz Prosectura, vagy hallok a BKV-n embereket Szekóról beszélni, stb. És amit Illyés Gyula ébresztett bennem, amikor A puszták népét olvastam." - Körülbelül ezzel zártuk a beszélgetést a Tanár úrral, aki látványosan mosolygott. Szóval tetszett neki, amit mondtam, látott a gondolkodásmódomban fantáziát. Ennek egyik jele a vizsgalapra és az indexbe került kitűnő (5) osztályzat és egy felkérés. Felkérés arra, hogy vegyek részt a most készülő Babits Mihály kritikai kiadás szerkesztésében. Bár ettől a dupla sokktól (kellemes értelem, persze) csak annyit tudtam kinyőgni, hogy még gondolkodom rajta, ha döntésre jutottam, felhívom, tudtam, hogy valahol erre vártam.
Vagy valami hasonlóra. Amikor kiléptem a teremből, sírni akartam, röhögni, sikítani, ugrálni... Fél emelet lefele sétálása után rájöttem, hogy van pénz a kártyámon és akár fel is hívhatom P-t, hogy megosszam vele az örömömet. Utána pedig minden ismerőssel megosztottam, egy kivételével mindenki örült nekem. Az egy kivételnél pedig már megszokhattam volna, hogy az ő magánélete mindig mindennél és mindenkinél fontosabb. Ő csak a tanár nevét kérdezte, majd lefitymálva annyit mondott: "Nem ismerem." Na mindegy. Szóval úgy átlag mindenki örült neki.
Ezúton köszönet Zsúnak, aki kibírta az elmúlt egy napi hülyeségeimet a "tejóég, mivan,ha félreértettem"-tól a "mit mondjak neki"-n keresztül a "nem merek elmenni a szobája előtt, mert attól félek, meglát és közli, hogy meggondolta magát"-ig. Szóval köszönöm, hogy fogtad a kezem:) Majd mesélheted vénkecskemama hangon a ZunokáidnakXD:) LÁV:D
Vagy valami hasonlóra. Amikor kiléptem a teremből, sírni akartam, röhögni, sikítani, ugrálni... Fél emelet lefele sétálása után rájöttem, hogy van pénz a kártyámon és akár fel is hívhatom P-t, hogy megosszam vele az örömömet. Utána pedig minden ismerőssel megosztottam, egy kivételével mindenki örült nekem. Az egy kivételnél pedig már megszokhattam volna, hogy az ő magánélete mindig mindennél és mindenkinél fontosabb. Ő csak a tanár nevét kérdezte, majd lefitymálva annyit mondott: "Nem ismerem." Na mindegy. Szóval úgy átlag mindenki örült neki.
Ezúton köszönet Zsúnak, aki kibírta az elmúlt egy napi hülyeségeimet a "tejóég, mivan,ha félreértettem"-tól a "mit mondjak neki"-n keresztül a "nem merek elmenni a szobája előtt, mert attól félek, meglát és közli, hogy meggondolta magát"-ig. Szóval köszönöm, hogy fogtad a kezem:) Majd mesélheted vénkecskemama hangon a ZunokáidnakXD:) LÁV:D
6 megjegyzés:
Ügyi vagy, gratulálok! ^^ Akárki is volt az az egy önző, ne foglalkozz vele. (Bátyád volt, igaz? -.-^ )
Nem! Ő még nem is tudja, mert Ukrajnába ment pont tegnap, Tűzoltóságlátogatásra. De ő tuti értékelni fogja. Egyik barátnőm. Mindegy:) Köszönöm a gratulációt:)
már mondtam, de olyan nagyon büszke vagyok rád...és sok sikert...és szeretlek...és látod, hogy mindent el tudsz érni, mert TE vagy!!
ez fantasztikus! gratulálok! aztán majd tessék megosztani velünk az eredményt. :)
:) Zsú:) én is szeretlek.:) és köszönöm:)
Csillagvirág: persze, természetesen:) Szerdán lesz a megbeszélés, majd mindent leírok:)
oké. :)
Megjegyzés küldése